Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Binder Borbála: „Szegezik koporsóm, ez itt az én sorsom.”

Ez mindig a „Szent Mihály lován " történt. „Az egy kicsit kifaragottabb, cifrásabb. Feketére volt festve, az asztalos készítette. "

145 A koporsóvivő kijelölését meghatározta az elhunyt neme és életkora is. Ha fiatal lány halt meg, vele egykorú és ellenkező nemű társai vitték a koporsóját. Fiatal fiú halála esetén ugyanezek a szabályok érvényesültek 146 Az ilyen esetekben természetesen teljesen kizárható, hogy ez a tisztség összeolvadjon a sírásókkal. Egyik idős adatközlőm így emlékszik vissza: „En is vittem egyet,.,, felakasztotta magát. Adtak egy fehér karszalagot, aztán vinni kellett, elég nehéz volt, mert olyan 18-20 éves volt. Volt egy 11 éves is, azt is mi vittük, a tanító betanított egy éneket, azt énekeltük; Elmész kedves lélek, meglelted hazádat, itt lenn kezdted, ott fenn végzed iskoládat. "

147 Aztán amikor megvolt a temetés, betették a sírba a koporsót, akkor az iskolások a karszalagokat

148 bedobták a sírba.

149 „Ha gyerek halt meg, mondjuk 1-2 éves, azt meg általában fehér ruhás lányok szokták vinni. "

15

° Az életkorok szerint változó színek ismét

151 megjelennek, itt a halottvivők ruháján, vagy a rajtuk lévő karszalagon, de a koporsó színe is tükrözte az illető életének időtartamát. Állandó tisztség volt a faluban, az asztalos, akit ebben az esetben koporsósnak is neveztek. A család értesítette a koporsóst, aki kiment a házhoz, lemérte a halottat, „méretet vett"

]52 és hozzá is látott a koporsó elkészítésének. Volt, hogy éjszaka is dolgoznia kellett, hogy időben elkészüljön. Az eltérő színek itt is megvannak, fiatalok koporsója általában szürke volt, vagy fehér, öregeknek pedig mindig fekete vagy barna. A helyi asztalos a következő íratlan szabályok szerint járt el: „ Koporsót feketére festették, de ha 10 év alatti gyerek halt meg, akkor fehérre. " 5 Egy másik adatközlő szerint árnyaltabbak voltak a színek: „Fiataloknak fehér koporsói készítettek, felnőtt fiataloknak valami világosat. " Fel is díszítették a koporsót, valamint ellátták az illető nevével és életkorával. „Lehetett kapni arany díszeket, papírból préselt díszeket, különböző minták voltak, azokkal díszítették. " A koporsó mellett a keresztet is meg kellett faragnia. Itt is megjelenik az életkor, fiatalabb vagy idősebb elhunytnak eltérőt készített az asztalos: „Színben szokott más lenni, ha fiatalabb akkor aranyporral még lakkozás után befújtam, (ami) aranyozott árnyalatot adott neki. "

156 Ez a mesterség apáról fiúra szállt a faluban, így maradhatott fenn a keresztek formája és jellegzetes, szép betűi. Szintén az állandó tisztségek sorába tartozik a lelkész. A lelkész mindig előzetes megbeszélés alapján írta temetési prédikációját, ám ez a megbeszélés többféle formában működött a faluban. Történhetett a jelentőn keresztül, felkereshette a család a lelkészt, vagy fordítva a lelkész ment el a családhoz. „Ha valaki súlyos beteg volt, azt látogattuk és tudtunk valamit az ő elképzeléseiről, vágyairól, életviteli panaszairól"' meséli a lelkész özvegye. ,, Volt olyan, aki megmondta, hogy melyik ige legyen, olyan is volt, hogy melyik éneket énekeljék. Tudom, volt egy öreg néni, elment a lelkészhez: tisztelendő úr, ha meghalok, akkor ezt az éneket szeretném, ha énekelnék De úgy általában nem szokták megmondani. Csak ugye itt falun, Lőrincen pláne az a pap is itt volt talán 30 évig, hát gyerekektől kezdve ismert mindenkit, általában ismerte a családot is. "

157 Szent Mihály lova: halottszállító saroglya. Fából készült, négy lábbal ellátott eszköz. Temetéskor a koporsót helyezték rá, melyet aztán négy ember a vállára emelve a sírhoz vitt. Nevét feltehetőleg onnan kapta, hogy a kora középkortól Magyarországon is a temetők és a temetés védőszentjeként tisztelték Szent Mihályt. Katolikusok és protestánsok egyaránt használták. (KOSA 1981, 667.) 143 Hatala István adatközlő. 146 Drinóczi Istvánné, Farkas Julianna adatközlők. 147 Németh Lajosné adatközlő. 148 Karszalagok: fehér keskeny kis hajba való szalag, amit masnisan kötöttek meg a gyerekek kezén. 149 Németh Lajosné adatközlő. 150 Drinóczi Istvánné adatközlő. 151 A halott ruhájában is eltérő. 152 Hatala István adatközlő, 153 U.ő. 154 Farkas Julianna adatközlő. 155 156 157 Drinóczi Istvánné adatközlő Hatala István adatközlő U.ő.