Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Binder Borbála: „Szegezik koporsóm, ez itt az én sorsom.”
akkor majdnem üvöltött miatta, utána már tudtuk, na ez a temetési lapát, és ahhoz nem is nyúltunk, azt csak oda használta. " m A falubeliek tisztelték ezeket a sírásókat: „ ...mi úgy becsültük őket, mert olyan szép ruhában voltak, szép cipőben, sár volt, ez vagy az, de megadták a tiszteletet. " 129 Fontos volt, hogy a megfelelő emberek legyenek kiválasztva, és ők el is vállalják ezt a feladatot. Az illető megfeleljen fizikailag és emberileg is, ismerje a családot, az elhunytat. De bizony előfordult, hogy egy idegent kellett felkérni erre a feladatra, aki nem biztos, hogy az alkalomhoz méltón viselkedett, jelent meg. „ Volt., úgy, hogy nem jött ki olyan négy, aki vállalta volna, és akkor azt már egy kicsit szégyellte a család, mert hétköznapisan jött be, csodálta a gyülekezet is, hogy ez ide nem illik be. " 13 ° „Egyszer az egyik sírásó a sír betakarása közben rágyújtott egy cigarettára. " l Az is előfordult, hogy ügyetlenkedtek a sírásók: „Egyszer függőlegesen beleejtették a koporsót a gödörbe, ott volt ám káromkodás is, szegény pap azt se tudta merre nézzen, akkor aztán én is segítettem kihúzni. " 132 A sírásásért fizetség is járt, aznap bőségesen ellátták a sírásókat étellel, itallal. „Azoknak azért fizettek, bort adtak, ebédre meg voltak híva. " m Illyés Endre írja 134 erről a tevékenységről: a sírásás komoly munka, csendes szótalan feladatvégzés, közben néhány szó esik a halottról és a halálról. Sárszentlőrincen ennek ellenére olyan is előfordult, hogy nem a temetés és a gyász komor hangulatában zajlott ez a munka, hanem igen jó kedvvel ért véget. „Kimentünk a temetőbe, ki volt reggel hozva a pálinka, pár liter pálinka ott volt, meg 5 liter bor vagy kinek mennyi bora volt otthon, meg a kaja. Ott eszegettünk, iszogatunk, volt olyan, hogy majdnem nótára kerekedtünk. Elhülyékedtünk ottan, hát még fiatalok voltunk. Délben aztán meg lettünk híva ebédre ahhoz a házhoz. " 135 A sírásó és a koporsóvivő személye gyakran ugyanaz, tehát a két tisztség egybeolvadhat: „Mi vittük (t.i.: a koporsót), akik a sírt ástuk, ez is a mi a dolgunk volt. " 136 Sárszentlőrincen a koporsóvivő másik megjelölése a halottvivő, vagy csak egyszerűen és röviden v/vó'nek is hívják. Azelőtt volt, hogy több kilométeres utat meg kellett tenni koporsóval a vállukon a vivőknek, ezért nemcsak négy vivőt jelölt ki a család, hanem többet, hogyha útközben elfárad az egyik, akkor legyen, aki átveszi a helyét. 137 Előfordult, hogy az időjárás viszontagságaival is meg kellett küzdeniük és a hóban utat kellett ásni a menetnek. 138 A halottaskocsi mely „eleinte egy sima lovas kocsi volt, amivel ganyét hordtak, letakarították és akkor halottas kocsi lett belőle" }^ Később már egy fekete, tetejes lovas kocsit használtak, melynek megjelenésével sok munkát levettek a vivők válláról. A halottszállító kocsinak 140 , vagy gyászkocsinak 141 is nevezett lovas kocsit csak temetésekre használták, szomszédos településekre is ezzel vitték a halottat. A környező kisebb falvakban, mindenhol megvolt a fuvaros, akinek az volt a feladata, hogy a temetés előtt körülbelül egy órával meghozza a halottat, majd azt betették a ravatalozóba. Ez a gyászkocsi „Fekete volt, volt neki kis teteje, 4 árboc rúdja volt, de nem volt zárt csak, hogy ne essen rá az eső. Leheteti látni a koporsót, ezekre az árboc rudakra tették a koszorúkat, úgy mentek a temetőbe. " I42 A kocsi elé megpróbáltak az alkalomhoz illő, szép lovakat befogni és azokat is megfelelően feldíszítették. „Az egyik bácsinak volt egy érdekes fekete batárszerü lova, mint a régi francia filmeken. A lovak fején volt egy hosszú tollbokréta, aztán fekete posztószerű valamiből volt a takaró, voltak rajta fehér sújtások, azzal még letakarták a lovakat. " 143 A gyászkocsi használatával a koporsóvivők feladata jócskán lecsökkent, már csak a temetőn belül kellett a sírhelyhez elvinni a koporsót. 128 U.ő. 129 M. Piroska adatközlő. 130 U.ő. 131 Hábel Gábor adatközlő. 132 U.ő. 133 M. Piroska adatközlő. 134 ILLYÉS 1987, 341-348. 135 Hábel Gábor adatközlő. 136 U.ő. 137 Németh Lajos adatközlő. 138 Németh. Lajosné adatközlő. 139 Vörös Gabriella adatközlő. 140 Drinóczi. Istvánné adatközlő. 141 Orsós Ferenc adatközlő, 14 ~ Hábel Gábor adatközlő. 143 Németh Lajosné adatközlő.
