Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Csekő Ernő: Élet és irodalom. Lys Noir

VIHAR ELŐTT Egyedül járok - senki sincs velem Fonnyadt levéllel befújt utakon, Csendes lemondás pihen szívemen, Míg lassan rám száll rövid nyugalom Eázas napok után. A szenvedély, - a szomjas vészmadár Bevonja setét, tördelt szárnyait; Meggyötört lelkem sejtve látja már A hervadásnak hamvas árnyait, Elomló illatát. De villám vágtat át az éjszakán, Míg lenn még csend van, lomb még nem suhog. Fellegek közt mint lobogó talány Egy szikra gyúl - s én előle futok. Már-már lerogyva. A pihenő föld nem tud semmiről, Fáradt röge békés, - még nem zavart, Csak én érzem meg - napkelet felől A holnapi, - tomboló vihart, Mely elragad. (Tolnavármegye, 1900. október 14. l.p.) Természetesen Guttmann Irén verseinek értelmezése során felmerülhet a kérdés, hogy a Leopold Samuval kötött házasságát valóban körül lengte-e a boldogság, illetve férje halála ténylegesen egyet jelentett-e az álmok elvesztésével? Mindezek felvetése annyiban is megalapozott lehet, hogy mint korábban láttuk, házasságkötésükre jól megalapozott vagyoni kontraktus kíséretében került sor. Persze azonmód hozzátehetjük, hogy amiként ez a XIX. századvég (tehetős) polgárságánál szinte általános volt. A polgári erkölcs, morál és illem amúgy is eléggé beszabályozta a korszak fiataljainak - és különösen a hölgyeknek az életét. A vagyoni megfontolások, a jó házasság szempontjai persze nem teszik automatikusan lehetetlenné, hogy a párválasztásnál az érzelmek nem kaphattak volna szerepet, akár döntő szerepet. Hogy Guttmann Irén és Leopold Samu esetében miként volt, források hiányában nem dokumentálható. Még az is előfordulhat, hogy Irént, édesanyjához hasonlóan, a nagykorúsítás szempontjai, az önálló egzisztencia és családi állapot elérése, a szüleitől való függetlenedés szándéka is vezette férjhezmenetelében.