Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

emberi tulajdonság, mindenesetre elég hosszú az út a varázslók jóslataitól a tudományos futurológiáig. A régi varázslók helyét a cigányasszonyok, lecsúszott plánétások és ügyes vásári mutatványosok vették át és a korábban nagyon is körülményes jóslás is egyszerű üzletté, legtöbb esetben közönséges szélhámossággá, csalássá vált. A különféle jósok természetesen a hétköznapokon sem pihentek, de a legjobb alkalmat nekik is a vásárok és a búcsúk jelentették. A jó emberismerettel, szuggesztív képességgel és főként üzleti érzékkel megáldott, sokszoknyás cigányasszonyok szinte minden vásárban ott settenkedtek. Kíméletlen mohósággal, nagy szóáradat közepette vetették rá magukat a kiszemelt áldozatra, a kudarc azonban náluk is számításba volt véve, és a lekezelések, legorombítások ellenére is friss, sőt újult erővel keresték a következő, befolyásolhatóbb áldozatot. Bizalmasan simogatták a kinyitott tenyeret és nem éppen összefüggően, nem is valami árnyalt nyelvtudásra valló szöveggel ígértek fűt-fát a jövendőre, csak hogy minél több borravalóhoz jussanak. A jóslatot illetően esküdözések és fogadkozások segítségével is igyekeztek a főként a fiatalok, azok közül is elsősorban a nők soraiból kikerülő „üzletfeleket" meggyőzni. Később aztán soha senki számon nem kérhette a jóslat beteljesedését. Ha egyesek netán lenézték volna a tenyérjóslás babonáját, a bő szoknya ráncai közül azonnal előkerült az agyonhasznált, szakadozott szélű, zsíros és piszkos kártya, máris megkezdődött a bő 1ère eresztett kártyajóslás. Kissé összefüggéstelen, itt-ott zavaros szövegének szelleme és rózsaszín ködképei semmiben sem különböztek a tenyérjóslatétól, a kártya azonban - alakjainak megfelelően - több szereplőt is megengedett, néha valóságos kis színjátékok kerekedtek történetekké, mindig a kártyajós képzeletének gazdagságától függően. E műveletet még nagyobb titokban végezték, mint a tenyérjóslást, mert a hatóságok is keményen üldözték. Míg a kártyavetők kivétel nélkül cigányasszonyok, voltak a tenyérjósok között „komolyabb" nem cigány elem is előfordult, aki rendszerint külön sátorba, azon belül is elrekesztett fülkébe édesgette be látogatóit, ott aztán bizalmasan és lehetőleg hosszadalmasan elsuttogta nekik a jövendőt. Általában mindenkire alkalmazható tételeket fogalmazott meg kissé fontoskodva és némi érzelmi „töltéssel". Tagadhatatlanul jó emberismerő is volt a legtöbb, aki már tudta, ki mit vár tőle és kinek milyen az egyénisége. Környékünkön is megjelentek a kártyavetők: „...mert a Kártya vető czigány asszony mondotta a vádlónak, hogy közel szomszédban van, ki a pénzt el lopta. "

12? Pusztai Józsefné Danis Trézsi paksi születésű medinai, 25 éves, római katolikus, muzsikus czigánynő vallja: „Foló évi jún. holnapba, de hányadikán azt nem tudom hozzám Medinára jött Boros Kati szolgállo és Maros Erzsi Majorosnő F. Hidj árul, kik engemet arra kértek, hogy vessek nekik kártyát, hogy meg tudhassák kik fogják nőül venni, mindenik fog nékem egy öltözet ruhát adni - én tehát nékiük vetettem kártyát, amiért is Boros Kati adott egy rosz, kék konyha kötént, egy kék Inget, egy kötént, egy inget, egy tarka szoknyát, egy zsebkendőt és 2 f. 6 x. pengőt, a Majorosné pedig kinek nevét nem tudom, adott egy also szoknyát, egy inget és 2 f. 6 xr. Pengőt, a Szoba leány kinek nevét nem tudom, szinte adott 3. darab gyürüt kettő ezüst egy tombákot, egy rojtos kék keszkenyöt, egy kis rojtos fekete selem kendőt, egy avitt zöld sált, egy kék kötént, egy harmonikát, egy alsó fehér szoknyát és 1 f. pengőbe történt azomba, hogy amely időre bízattam, hogy férhez mennek, a kérő nem jött s így jún. 27én az adott ruhákért eljöttek, hogy azokat vissza viszik, én pedig azokat el rejtettem vissza adni nem akartam, de a csendőrök lakásomat kikutatták s tőlem mind azokat ide be hoztak. " Mindhárom magának jósoltató nő: a szolgáló, a szobalány és a majorosné is megesett.

1 8 127 TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1430/1862. 128 TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1858 C/174 - A különféle csalások, szerelmi varázslatok is megjelentek. Baka Klára 19 éves, római katolikus, szekszárdi hajadon szolgáló ügyvédnél vallja: „F. évi május hó végével Kutrus Bábi, és Laláné nevű szegzárdi czigány asszonyok engem az utczán megállítottak és hízelegve azt mondották, hogy én igen szép leány vagyok, és ök engemet oly szerencséssé tesznek, hogy 6. olyan leány sem lesz a városba mint én, hanem adjak egy keszkenyöt, és ahány csomót arra kötni fognak annyi legény engemet megkér; - és több ily beszédekkel engemet elámítottak, és csak ugyan egy keszkenyöt tőlem elcsaltak; következő napon eljött Laláné, hogy adjak még egy másik kendőt, és egy ezüst gyűrűt, mivel most már elkezdette, és be kell végezni, mert külömben kihíresztel a városban; és én félve a nyilvános megszégyenítéstől adtam néki egy kendőt és egy ezüst gyűrűt; - nem sokára hozzám jött Kutrus Bábi, ez én tőlem I p. ftot követelt, ijesztvén, hogy kihíresztel a városba, ha nem adok neki, nekem nem volt több pénzem 12 xr. Pengőnél, tehát ezt adtam neki; - utána való napon ismét eljött Laláné nevű czigány asszony követelt tőlem egy alsó szoknyát, és 1 p. frtot, szinte azzal ijesztett, hogy ha nem adom meg kihíresztel a városba; - én félvén a szégyentől adtam Lalánénak 1 p frtot és egy alsó szoknyát; - pár nap múlva a piaczra mentem, és Kutrus Bábi, ki Tatay Jánosné czigány aszonnyal együtt ment nyilvánosan reám kiáltott: ennél becsületesebb leány nincs a városba, ki a czigány asszonyokkal mindent tesz; - meg tudtam azt is, hogy a tőlem kicsalt gyűrűt Laláné egy szegzárdi legénynek