Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

a Vásárálláson található Uradalmi Fa Bódé, három egymás után következendő Esztendőkre, a leg többet ígérőnek licitatio által árendába adattatik. Ha nem bérlik eladatik. "

92 - „Nagy káromra és fogyatkozásomra Theodorovits Tamás Succès sori hirem nélkül eladták a Szexárdi Vásár álláson lévő Bódét, holott az egyenesen az boltomhoz tartozik: Azert-is annak árrat 600forintokat a boltomban szüntelen készen tartok, alázatossan instálván a Tekintetes Uri Tisztséget, hogy azon hatszáz forintokat méltóztasson Ábrahám Zsidónak mint helytelen vevőnek által adatni minthogy azt sok Esztendőkig Fakó Ur is a maga Boltjához birta. 1816. márc. 8. Trajber Imre szexárdi kalmár. Minekutánnal815 Eszt. Junius 4én Abraham és Gabriel Léderer meg vévén Szexárdon lévő Sátorunkat 600 ftkon és ezen Sátor, mely a Vásárálláson Demetrovits György mellett, és Jäger János által ellenében vagyon, nem lévén a Házunkkal öszve kapcsolva az el adásba, Trajber Imre Urat meg kínálván az el adás előtt, hogy vegye meg, mint hogy úgy is szüksége lészen nékie ki is azt váloszolván, hogy nékie nem kell, és nem is akarja meg venni, adjam a kinek adhatom, mely dolog hogy egy vagyon ezzel bizonyítom. Szexárd 8a Április 1816. Theodor Theodorovits Földvári kereskedő. " Lederer Ábrahám szekszárdi zsidó írja: „Ami a Theodorovits Successoritül általam a Vásárálláson lévő deszka Bódénak a leg közelebb mult 1815. eszt. Meg eset Junius 4 napján lett meg vételét illeti én éppen el nem gondolhatom, hogy mitsoda kárára és fogyatkozására lenne Trajber Imre Kalmárnak, a mint az Instantiájában még úgy adja elől a mi több, hogy ezen deszka Bódé a házhoz tartozandó volna, éppen Contrariumot adja elöl, mert ez a már megvett házhoz soha nem volt kaptsolva ha pedig igaz megvevő szándékja volt, mert tehát akkor meg nem vette mindjárt, midőn a ház megvétele tőrtént, holott véle meg is kínáltatván, hogy a házzal edgyütt tartaná meg, de ő akkor azt mondotta, hogy adják el akinek akarják, most pedig azt fejtegeti, hogy néki ez tudtára adva nem is lett volna, de ezt tsupán tsak azért zavarja az instantiájában, gondolván, hogy annál könnyebben juthat tsalfa keresetéhez, hiszen, ha igaz Lelki esmerete szerént meg vallani akarja, nem hogy tudtára adva nem lett volna, hanem a mint a sub ./. ide tsatolt bizonyító Levelekből a Theodorovits Successorinak igen is világossan bébizonyodik, hogy valósággal leg először is ötet kínáltak meg légyen véle melyhez képpest leg nagyobb alázatossággal esedezem a Tettes Uri Tisztség kegyes színe előtt, hogy mind ezen elől adott okaimat méltó tekéntetben vévén, engemet Hazai Tőrvények értelme szerént a Bódémnak leendő további bírásában is meg hagyni többször emiétett Trajber Imre Kalmár pedig ez Men helytelen és az igassággal meg nem egyező keresetétől el mozdítani kegyessen méltóztasson. 1816. ápr. 12. "

93 A szerényebb vásározók nem állítottak sátrat, hanem a földön árusítottak. Portékájukat a földre terített ponyvákra rakták ki. Rudas árusok is voltak, ezek rudakra húzott pereceket és rudakra aggatott csizmákat árusítottak. Jellegzetes mozgóárusok voltak. Számukat gyarapították a vásárokon véletlenül vagy éppen tervszerűen feltűnő különböző vándorárusok is. A vándorárusok sajátos csoportját alkották a szlovák üvegesek, vásznasok, gyolcsosok. Külön gondot okozott a vásározók ellátása a vásár ideje alatt. A beszálló vendégként érkezők legtöbbje hozott magával elegendő élelmiszert, sőt még ajándékba is jutott belőle a beszálló vendéglátóinak, a meglátogatott rokonoknak, katonáknak, diákoknak. Az állatoknak is hoztak egyegy saroglya szénát, tarisznya abrakot, de ezek rendszerint nem voltak elegendőek a vásár idejére. Fontos intézmények voltak a vásározók élelmezését megoldó vásári korcsmák, lacikonyhák, a legkülönfélébb ételárusok - a sütögetőktől (hal, hurka, kolbász, hús, fánk, csöröge, lángos) kezdve a kávésokon keresztül a vízárusokon át a (zug)pálinkamérőkig. A korcsmasátrak jellegzetes cégére volt a rúdra kötött fenyő faforgács. Ezek egyikét-másikát azok a vásározók is meglátogatták, akik különben kellő mennyiségű ételt hoztak magukkal az útra. Ugyanis az a vélemény alakult ki, hogy ezeket az ízeket, ezeket a jófajta ételeket senki más nem képes előállítani, csak ezek a vásári konyhák, lacikonyhák. TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1815. - 154/1815. TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur, ir. 1815. 114/1816.