Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
„Laczikonyhában". Garay Ákos rajza (1911) A szekszárdi vásárálláson öt embernek volt engedélye sört, bort, pálinkát mérnie, az uradalom három évente bérbe adta a szeszmérés jogát, így 1849-ben Edl János, Duttai János, Pere Ferenc, Oszoly Antal és Keresztes Ferencné mérhette az italt a vásárban. 94 Zsigmond András szekszárdi lakos levele: „Hogy A Bor árulásból a Városnak mindenkor eleget tettem a övön ki tettzik ezen ide mellékeztetett Documentumbol, és az - is hogy minden holnapban én árultam leg többet mint hogy a Néppel tudok bánni, és leg főképpen azért, hogy a házam a piatzhoz közel lévén: hamar talállyák a Vendégek, azonban az ételeknek adására, mely nélkül a Bor el nem szokott kelni, és Süteményeknek készítésében alkalmatos Feleségem vagyon. Ebből az is ki tettzik, hogy ha a Mélt. Uraság bora az én házamon fellyül azon Uttzában valahol árulhatnék: mint a Meszszeség mind a gyakorta való Sár: a borivókat el ijesztené. Azért is a Tek. Uri Tisztséget alázatossan instálom méltóztasson a Bormérést nálam hagyni a következendő nyáron is, hogy a Kuglizó helyett híjába ne készítettem légyen. " 95 Rozs János cecei lakos, 36 éves, református napszámos vallomása 1857. máj. 20.: „Szegzárdra azért jöttem, hogy medinai több lakosok ellen, kik a forradalom alatt, katonának felfogadtak és miattuk, mint volt Honvédet császári katonának is besoroztak - a megígért pénz összeget miután edig fizetni nem akarták, törvényes úton követeljem. Német Anna ki velem él szinte eljött, és midőn Szegzárdra értünk a pecsenyés sátorokhoz mentünk enni, a hol is egy gyermektől kalácsot vévén, alig hogy odább mentünk és a sátorba ettünk oda jött a gyermek csendőrökkel... " Német Anna 26 éves, római katolikus szolgáló, némedi lakos vallja: „Szegzárdra én és Rozs János nem vásárra jöttünk...a mint Szegzárdra értünk kimentünk a vásárálláson lévőpetsenyés sátorokhoz, itt egy sátorba beültünk keveset enni, és még a levest sem ettük meg midőn jöttek a csendőrök..." Nyéki Rozália 14 éves, szekszárdi római katolikus lakos, aki anyja mellett lisztet és kalácsot árult vallja: „A kérdéses napon estve felé lóik éves testvéremmel Mihállyal anyánk által kezünkre bízott kalácsot árulgatván a bevett pénzt egy zsebkendőbe kötve kézi kiskosárba mellettem tartottam és miután a kalács árulás kissé szűnt, a pénzt meg is olvastam s alig hogy ezt elvégeztem jött hozzánk két nö személy és egy férfi, a férfi egyik, az idősebb nőszemély pedig a kalácsos kosár előtt helyet TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1849-1850. 1816. márc. 30. - TMÖL. Szeksz. Közalap. Urad. ir. 1815-16. 149/1816.
