Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
csizsmadiaknak a Szekszárdi Vásárban mindjárt a Szekszárdiak utánn a régi helyek ki mutattassanak,és ott árullyák Portékájokat bátorságossan, melly végzés után a czédula háznál mindjárt improthocollaltatott, hogy ezen túl a Szekszárdi Vásárban a Földvári Csizsmadiák a Szekszárdiak utánn helyheztessék sátoraikat... " az erzsébeti vásárban ez így is történt, az 1814. évi virágvasárnapiban azonban a paksiak megint elfoglalták a földváriak helyét. A kérdés végleges megoldását kérték. 89 A vásárhely elfoglalása gyakran fizikai erőszakhoz is vezetett az egyes céhes mesterek között. Bokros Pál 33 éves özvegy, szekszárdi csizmadia szerint „midőn Pétsváradi vásárra a helyszínére értem, láttam azt: hogy Bakó György helyemre sátort fel épített - és oda értem - mondottam nékie, György minek által is építettéit sátorodat a helyemre - jol tuttad, hogy én jövök, és megmondottam eleve a Nádosdi Korcsmába, hogy helyemet el ne foglalja senki - hogy mondottam nékie azt: hogy minek állt a helyemre a ládán Bakó György fen állott lábával oromat meg rúgta és tüstént vérzet, és nyakamat is megfogta... " Több vásáros mester: Parrag Benjámin, Csuka László, Csőri Ferencné, Regöli József igazolta az állítást. Bakó György így látta: „Nálunk az a rend, hogy minden mester ember tartozik már 8 órakor a hely színen lenni - és Bokros oda nem ért (a többi tanú 9 órát említett) - fogtam magamat a vidéki sorban - Parrag Benjamin mellé sátorfámat leütettem, azomban Bokros Pál oda érkezett - mondva Bokros Pál hogy Gyuri hol van a helyem - mire feleltem Bokrosnak: ott van a Szegzárdiak sorában... ", de ő nem ütötte meg. Parrag Benjámin szerint: „mult hóban Pétsvárodi vásár alkalmával - én előbb oda értem, mint Bokros Pál a helyemet elfoglaltam Bakó György pedig Bokros Pálét elfoglalta - ambar Bokros Pálnak mint régiebb mester Ember a Czéh protocolom szerint tüstént minden vásárokban mellettem a helye és megelőztem Bakó Györgyöt minkelőtte Bokros Pál oda jött volna, mondám nékie te Gyuri ne építs sátort Bokros helyére - mert jol tudod - hogy jön - ö reám nem halgatván... " 90 Csak a vásárhelyen való elhelyezkedés után került sor szálláskeresésre, abban az esetben, ha nem előző nap érkeztek. Jelentősebb vásárhelyeinken régtől fogva kialakult a beszállásolások rendje. Vásározóink gyakran nem szálltak be semmiféle beszállóhelyre, hanem az éjszakát kocsijukban töltötték, valamelyik vendégfogadó állása alatt. A legtöbb vásározó nemcsak adni-venni jött el a vásárra, hanem mindenféle ügyes-bajos dolgainak elintézésére is. Ekkor bonyolították le leginkább a családi látogatásokat, intézték el ügyeiket a különböző hivatalokban, keresték fel az ott katonáskodó rokonságot vagy éppen a bentlakós diákokat. A vásározók rendszerint sok megbízatást is teljesítettek, leveleket, pénzt, üzeneteket, csomagokat hoztak-vittek. A vásárokon való árusítás többféle formában történt. Az állatárusok nem sok lehetőség között választhattak. Egyedül az volt a fontos, hogy az eladni szándékozott állat, legyen az bármi is megjelenjék, ott legyen a vásáron. Nagyobb gondot okozott ez a kérdés a kirakodóvásároknál. A gyakori torzsalkodás tárgya az volt, hogy a vásártereknek voltak előnytelen helyei is. A sátras eladóknak általában előre lefoglalt, mondhatni bérelt helyeik voltak (különösen az állandó sátrakkal, vagy bódéval rendelkezőknek). „Mendl Haupt, Herse Rozenstock, Jeremias Grünvald Sámuel Singer bonyhádi zsidók panasza: Engel Mihály Bonyhádi Zsidó a Szexárdi Vásárbanni mellettünk először tsak Sátort kapott, nem régiben, noha mi már 18 Esztendőktől fogva minden Vásárokban azon biztos helyeinken árulunk. Mostanában pedig ott fennálló Deszka Bodera kapott szabadságot, és azt két ölnyi hosszaságba, a mi Sátorainkhoz közelebb tolta, és így minket ki szorít. Hasonlóképpen oda helyheztetett Engel Ábrahám is egy fenn álló Sátort, melyben nem is szokott árulni hanem tsak Usorára tartja ott, mert őneki másutt vagyon áruló helye. Ez is minket négy Sátorunkban áruló Kalmárokat ki szorít holott mi ott sokkal régebben árulunk. Alázatossan instállyuk a Tek. Uri Tisztséget méltóztasson nekünk - is efféle fennálló Deszka Bódékat engedni, mint Engel Mihálynak engedtetett: mi - is szinte azon Adózásra készek lévén - vagy pedig ha az lehetetlen volna: az ő Sátorát is a maga régi helyére viszsza igazíttatni. Engel Ábrahámnak Bódéját pedig azon szükségünkből tőkélletesen el igazítani mivel őnéki azon deszka Bodera semmi szüksége nints. " „Jövő Május Holnapnak 8dik napján az az Vásár alkalmatosságával, a fönt tisztelt Mgos Urad. Részérül 89 TMÖL. Közgy. ir. 4:132/1814., Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1813-14. 149/1814.- Dunafóldváron 1703-ban, Szekszárdon 1726-ban, Tolnán 1767-ben és Pakson 1777-ben kapott kiváltságot a csizmadia céh. 90 TMÖL. Szekszárdi 1. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C/408. 91 TMÖL. Szeksz Közalap. Ur. ir. 1815-16. 121/1815.
