Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

„Bonyhád főpiaca " (MAGYARORSZÁG II. 1870, 47. - Myskovszky V. rajza.) Scheer Móric 43 éves, bonyhádi zsidó szabómester és ruhaárus vallja: „ ...hogy a m. évi báttaszéki őszi vásárban egy báttaszéki paraszt feleségem sátorából, melly az enyimmel átellenben épült egy 6 vfban kialkudott spenczert fára reáhuzott -sa vásári zavarban csendesen ellopodzott - azomban nőm utána iramodott - s bizonyos Podvanicz nevű izr. szabó mester segítségével megtalálta - s tőle a spenczert elvették - a tolvajt azonban nem ismerem. " Kovács György 32 éves, bátaszéki, lótolvajlásért már büntetett személyt „ az által, hogy Scheer Móricz bonyhádi ruhakereskedőtől a bonyhádi vásárban egy nyári felső öltönyt (spenczer) eltolvajlottni szándékozott" nyolc nap elzárásra és 3 frt készpénzre büntetik. Kovács ugyan azt vallja: „En a spendzert nem loptam én u. i. nőmel és kis fiammal együtt a vásárban a panaszló zsidó asszony sátoránál a spenzert 6 vfrton kialkudtam, azt kis fiamra reá is adtam, e közben nőmet ki terhes volt a szülési fájdalmak elérték és hazament, én azon gondolatban, hogy nőm a spenzert kifizette, a sátorból eltávoztam a nélkül, hogy fizettem volna; később azonban a zsidó asszony megszólított, hogy a spenzert nem fizettem ki... "

65 Sajátos jelenség a vásárban, a tulajdon erőteljes védelmével párhuzamosan a „kómárok", a vásári tolvajok jelenléte. Mégis mint már Sárközi Sándor felfigyelt rá 1942-es gyűjtésében vannak falvak, pl. Bölcske, ahol „családok élnek a vásári tolvajlásokból. " Ez azonban alapvetően különbözött a vásárokban itt-ott gyakran előforduló egyszerű, alkalmi lopásoktól, amikor hol az eladók, hol a sokadalomra tömött zsebbel érkezőket szabadítottak meg kisebb-nagyobb összegektől. A visszaemlékezők szerint ez úgy történt, hogy „fogadtak egy kocsit, azzal jó messzire elálltak, s összedolgoztak, értették a módját. Egyik elfoglalta az eladót, a másik nézegette az árut, a harmadik eloldotta, és vót és nincs már. " Úgyhogy később gyakorlattá vált, hogy a csendőrök egy-egy vidéki vásár után már a határban várták a hazatérőket, s ott, ha valakinél kissé gyanús mennyiségű vagy minőségű, vagy fajú árut találtak (amit az illető egyébként pénzért nem venne), elvették tőle. így a károsult árusoknak esélyük lehetett arra, hogy visszakapják az ellopott holmik tetemes részét. Dömötör János bölcskei lelkész 1888-ban konkrét esetként említi, hogy „egy kecskeméti vásáron egyetlen egy szűcs mester sátorából a bölcskei 'vásári kómárok ' 9 subát loptak el. Elfogatván a tolvajok a dunai révben, bevallották, hogy ettől s ettől a szűcstől lopták, a ki kikérdeztetvén szégyenlette bevallani vigyázatlanságát, inkább megtagadta károsodását, és ők büntetlenül maradtak ez alkalommal. " A vásári kómárság száz évvel Dömötör János híradása után sem volt ismeretlen Bölcskén. Az 1990-es TMÖL. Szekszárdi 1. osztályú Járásbíróság iratai 1858 C/42.