Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
évek elején végzett gyűjtés idején még ismerték a kifejezés sajátos jelentéstartalmát, s azt is tudták, hogy kik voltak azok, akik nemegyszer éppen a puritán erkölcsű falusiaknak adták el a lopott árut. „Egyszer még én is vettem olyan lopott holmit. Idejött egy illető, s folyton mondogatta: a komámnak vettem ezt az inget, és egy számmal kisebb. Vedd meg tülem. Mondom: nem veszem én. Arra azt mondja: odaadom egy százasért. Hát megvettem. Tizenöt évre rá, a halála után tudtam meg, hogy kómár vöt. S eszembe jutott, hányszor árult mindenfélét, hogy kicsi lett az unokának. " Subavásár. Garay Ákos rajza Arra is emlékeztek, előfordult, hogy az eladatlan maradék portékát egyenesen a bíró kemencéjéből szedték elő a csendőrök: „Azt hallottam, hogy a bölcskei bíró nagyon erélyes ember volt. A bikákat is csak úgy abrakolták meg, ha ő jelen volt. Mert minden fölött uralkodott. A kómárok hozzá hordták a cuccot, ami nem kellett senkinek. Aztán mikor egy másik megyébülföljelentette őket egy magasabb társulat, meggyüttek a másik megyebeli csendőrök hajnalban lepték meg a bíró házát. A kemencéből előszedték a 'dzsiva ' (lopott) holmit, aztán rácsapott a csendőrfőnök a bíró sapkájára. Azt mondta: 'No, csak voltál Bölcske község bírája, ezután még a sapka se a tied!'Ilyen is vót..., ott vótam, ahol beszélték " Akit a vásárban a „kómárok" közül tetten értek, ott „helyben lecsukták", azaz egy nagyobb félfenekű hordót borítottak az elfogott személyre. A földnél cövekekkel rögzítették, s nehezéket raktak rá, hogy ki ne szabadulhasson. „De a régi időkben inkább az vót a szokás, hogy összeszaladtak a kereskedők, meg a csendőr a kardlappal, és jól elverték. Ha kétszer kapták el, " akkor már börtönbe zárták. Dömötör János panaszolja, hogy „alig van a környékbeli négy börtönök között olyan melyben mindenkor bölcskeiek ne volnának találhatók. " A büntetést azonban annak kitöltését követően a bölcskeiek is leróttnak tekintették, s pl. a vásári kómáit sem közösítették ki. Büntetése letöltését követően ismét egyenrangú tagja lett a falu társadalmának. 66 A vásárokban lopott és megtalált, elkobzott holmit árverésre bocsátották. „Alul Írottak bizonyságot teszünk: Hogy a Szexárdi Országos Vásárok alkalmatosságával megfogatott Tolvajoknál tálaltatandó mindenféle lopott jószágok, mellyeknek azonnal gazdája nem találtatik, azok a Mgos Uraságtol még Ao 1786. die 7a Április Schnoll Péter Szám tartó Úr által Copiaban kiadott Vásári Instrukciók 33dik Czikkelye mellett Inventariumban foglaltatnak, 3. Vásárokban dobszó alatt publicaltatnak, és végre a melly Jószágoknak gazdájok nem találtatik, Kótyavetye által eladatnak, és a pénz az Uraság Cassájába tétetik. 1818. aug. 2. Kassay János Vásár Bíró, Simon Ferenc Esküit, Benedek János, Mart János Vásár Eskütt, Mihályfi György Eskütt. " 67 Ez volt a gyakorlat korábban is: „Anno 1810. Sz. Jakab Havának 4dik napján Következendő lopott NAGY 1994, 267., NAGY 2005, 89-92. TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1818-19. 327/1818.
