Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után
félelmek ellenére semmi kárt nem okozott. Ezen felbátorodva a decsiek is fel akarták nyittatni a lankóci zsilipet, de addigra a Duna már leapadt. 83 A térségben élők azt is sérelmezték, hogy a Sárvíz-csatorna, ami a Siót a tolnai Holt-Dunával összeköti, teljesen eliszapolódott, s ezzel Szekszárd és a Sárköz elveszítette hajózó útját. Ugyanis az 1880-as évekig még Borrévig jártak az uszályok, húsz évvel később már csak a 12 km-rel távolabbi Keselyűsnél tudtak a gabonás hajók és uszályok kikötni, ahonnan már nem vezetett tovább kövesút. A vasúti szállítás az őszi betakarítási csúcsok idején nem rendelkezett elegendő kapacitással, ezért aki tehette, még mindig a viziutat választotta. Az ármentesítő társulat mérnökének javaslatára, az újabb dunai szabályozások hírén felbuzdulva, beadványt szerkesztettek, melyben bajaik orvoslását kérték. 84 „Szekszárd-bátai ármentesítő és belvizszabáíyozó társulat. Nagyméltóságú Miniszter úr! Kegyelmes Urunk! A Szekszárd-bátai ármentesítő és belvizszabáíyozó társulat 2 millió korona töltés-építési és 600,000 korona belvizszabályozási befektetésekkel sikeresen megvédte és megvédi az árterületéhez tartozó birtokosságot a vizek minden kártétele ellen. 32 éve töltésszakadásunk nem volt, a régi tócsák és feneklő vizek helyén aranykalászt ringat a szél, a mezőgazdasági termelésnek semmi akadálya, a lendület szemmel látható és a 40 év előtti helyzettel, mikor társulatunk működését megkezdte, a mai állapot össze sem hasonlítható. Mégis mind sűrűbben halljuk gazdatársadalmunk panaszát a megélhetés nehézségeiről, a fold hozamának folytonos csökkenéséről s e panaszt alaposnak kell elismernünk, mert igazolva látjuk azt, a jelzálogos terhek évről-évre hatványozott növekedésével, a birtok átruházások mind tömegesebb felléptével. A bajok alapokát megtaláljuk a termelést annyira megdrágító szocziális helyzetünkben, a munkabérek hallatlan emelkedésében, amihez a mi vidékünkön még egy lokális csapás járul: elvesztettük 50 év óta élvezett hajó-utunkat! Éppen 50 esztendeje épült ki a Sárviz-csatorna, mely a Siót a tolnai holt Dunával összekötvén, életerévé lett vidékünknek. E csatorna, fentartás híján, lassanként teljesen eliszaposodott. Még a mult század 80-as éveiben a Szekszárdtól 9 kilométerrel lentebb fekvő Borrévig jöhettek fel az uszályok, ma már csak a 12 kilométer távolban levő Keselyűsben lehetséges a gabonás hajók és uszályok kikötése, de az iszap már is ott van és pár év múlva onnan is kiszorul a hajózás, egészen az élő Dunára, amely pedig 17 kilométer távolban van, ahova már köves út sem vezet. Csapásnak ismerjük e veszteségünket. Megdrágult terményeink értékesítése, megnehezedett azoknak gyorsan, olcsón és nagy tömegekben piaczra dobhatása, ezt a vasút bármily intenzív berendezkedéssel sem képes ugy teljesíteni. A vasúti áruforgalom gyakori beszüntetését látjuk azóta minden ősszel; látjuk az állomások előtt a nagy árutorlódást, a kocsiutat is ellepő boroshordók és mindenféle termények, más áruk felhalmozódását. Látjuk a föld népét, mennyire ragaszkodik a már alig használható csatornához, mennyire igyekszik minden Dunaáradáskor dereglyére, hajóra rakni szállítani valóit, hogy elkerülje a drágább és körülményesebb vasúti szállítást, megkoczkáztatva, ami gyakorta megesik, vizi jármüvének mindenestől elsülyedését is. Erezzük, hogy e bajon segíteni kellene, de a feladat nagysága meghaladja erőnket. Nagyméltóságodnak a magyarföldmivelésügy élén eltöltött 10 évi, önzetlen munkásságáért elismeréssel és hálával adózik ugy a nagyobb birtokos, mint a földhöz ragadt szántóvető polgár, aki midőn az eke szarváról kezét levéve, déli pihenőre tér, ma már újságot vesz elő és tájékozva van, hogy mi minden történt e tíz év alatt az Ő javára, boldogulására. Hálásak vagyunk a 192 milliós beruházási tervezetért, mely természetes viziutaink rendezetlenségét orvosolván, hazánk közgazdasági erőinek meghatványozását fogja eredményezni. Nincs kétségünk afelől, hogy e munkálatok kivitelét az ország törvényhozása azonnal és lelkesedéssel el fogja rendelni. Hálásan vesszük tudomásul, hogy e beruházási javaslatban a tolnai holt Dunaág végleges rendezése és hajózhatóvá tétele 1.850,000 korona költséggel, a közép Duna országos fontosságú szabályozásával TMÖL IX/285, Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1905. augusztus 31. TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1908. ápr. 24-i jegyzőkönyvhöz csatolt beadvány a miniszternek.
