Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után

Csatári árok és a Tótvölgyi árok. A mellette levő hatöles utat is kiszélesítették, és az őcsényiek „közlekedésbiztonsági aggályai miatt" mindkét oldalát szederfákkal ültették be, amit a selyemtenyésztési felügyelőség ingyen bocsátott a társulat rendelkezésére. A Laj vér-Holt-Sárvíz meder töltéseinek elkészítése maradt a következő évre. A tervezett 15 ezer forintnyi költségből 60%-ot használtak fel, s remélték, hogy valamekkora összeg még megtakarítható lesz. Ugyanis nagyon alacsonyak voltak a munkabérek, a 40-50 krajcárban előirányzott iszapkiemelésért 25, a 30 krajcárra tervezett árokásásért 15-16, és a 16 krajcárra tervezett könnyű földmunkákért csak 11-12 krajcárt fizettek.

58 A folyammérnöki hivatal 1898. december 16-án készült véleményében a társulat azon kívánsága, „hogy a hatóság a vízfolyások felső szakaszain szükséges medertisztításokat, elgátlásokat, legelő letiltásokat és befásításokat sürgősen elrendelje és létesíttesse, továbbá hogy azokat, kik az iszapkotrásokat eddigi gyakorlat szerint is teljesítették arra továbbra is kötelezze: a jelen engedély-okiratban érvényre emelhető nem volt, mert a kérdéses vadvizeknek ártéren kívül eső, vagyis a felső határpontokon felül levő szakaszain szükséges munkálatok a társulat működési körén kívül esnek, s így azok a társulat saját árterén belül létesíteni szándékolt és ármentesítés czéljából engedélyezett munkálatok keretébe bevonhatók nem voltak; de különben is azok, mint külön érdekeltség által végrehajtandó munkálatok, a vízjogi törvény 40,55,175 és 176 §-ai, illetőleg a mezőrendőri törvény alapján külön megindítandó hatósági eljárás útján lesznek megállapítandók, miért is azok megállapítása előtt végrehajtásuk tekintetében ezúttal intézkedni nem lehet. "

5 Ez vonatkozott Szekszárd azon kérésére is, hogy a szekszárdi Sédet a társulat költségére szabályozzák, amiről a két fél meg is állapodhat egymás között. Az 1899. január 29-én kiadott végső engedély-okirat szerint a Parásztai árok és a Lajvér patak szabályozásának feltétele. „/. Engedélyesnek joga van ármentesítés czéljából a szóban forgó munkálatokat saját költségén létesíteni, de köteles azokat jövőben állandóan jókarban tartani. 2. Engedélyes köteles a 2§ban foglalt vadvizeknek a (...)megállapított határpontjain felül eső, vagyis ártéren kívül lévő szakaszáról leérkező iszap hordalékot a hatóságilag megállapítandó érdekeltség költségére eltávolíttatni, de csakis azon időpontig, míg a vadvizek felső szakaszának rendezése czéljából hatóságilag elrendelendő munkálatok (völgyzárlatok, hordalékfogó gátak, medertisztítások, fásítások, legelő letiltások) a hatóságilag megállapítandó érdekeltség által befejeztetnek. Joga van azonban engedélyesnek a hatóságilag megállapítandó érdekeltségtől az iszap eltávolítás költségeinek a hatóságilag megállapítandó hozzájárulás arányában való viselését követelni.

,M) Hátra volt még az ebesi vadvízárok szabályozása, ami az 1899. júliusi záporkor elöntötte és iszappal borította a környező szántókat. Szabályozása nem volt egyszerű, mert ha a Hosszúér lapályba vezetik, minimális pénzbe kerül ugyan és megóvja a kárt szenvedett birtokosokat, de rávezeti a hosszúéri földekre a vizet. Ha a közeli belvízcsatornába vezetik, akkor a felső birtokokat önti el. A legjobb, bár kissé költséges megoldásnak az látszott, ha az országút mellett a már elkészült Tótvölgyi árokba vezetik az ebesi dűlő vizeit.

61 A Tótvölgyi árok kibővítése és ebesi vadvízárok rendezése utáni hatósági felülvizsgálatánál azonban azt kifogásolták, hogy a záport nem a mentesített területre engedik, hanem a Tótvölgyi árokba és részben a buda-eszéki állami útra vezetik. Az engedélyokiratban tényleg nem volt szó arról hogy a víznek ily módon gátat szabhatnak, ezért megbüntették és javításra kötelezték a társulatot. Az árok további szabályozásának kidolgozása és az érdekeltségi kör megállapítása után úgy az ártéri, mint az ártéren kívüli birtokosok (két kivétellel) elutasították, hogy hozzájárulást fizessenek az árok rendezéséért (68 birtokos), mert szerintük amennyi kárt okoz a kiöntés, annyi hasznot is hoz.

62 Az 1898 májusában megindított hatósági eljárás kapcsán 1900 nyarára elkészültek a szekszárdi Séd hegyi szakaszára vonatkozó tervek. Az egyik variáció szerint megtartják a jelenlegi medret, 31 fenékgátat építenek, ami a további mélyülést és a partok beszakadását akadályozza, ami a Bálint híddal együtt 21639 koronába kerülne. A második terv szerint a Séd és némelyik mellékvíz medrét feliszapolják, 34640 korona költséggel. Ebben is benne lenne a Bálint híd építése, a bödői és páli Sédek kikövezése. A második terv 58 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1898. december 28. 59 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Hekler Károly 2169/98. sz. átirata. 60 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai, másolatban, 1. doboz. - TMÖL Alisp. i. 1266/1897. Engedély okirat 1899. január 29. 61 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1899. október 21, 62 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1904. április 6.