Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után

így lényegesen többe is került a kivitelezés. A megfelelő munkakörülmények biztosítása érdekében a kubikosok az építkezés elején felállított barakkjaikban laktak, helyben árultak számukra italt és dohányt. Mivel minden erőt a főcsatornára összpontosítottak, 1898. április végre 90%-a készen állt, s elérkeztek a horgasi átmetszéshez. Itt homok altalajra bukkantak 80-100 méter hosszan, ami miatt mélyebbre kellett ásatni. Ekkorra már a bátai mellékcsatornák fele készen volt a Lapistóig, a rétek is vízmentesek lettek, csak valamennyi nádas maradt lecsapolatlan. Elkészült a decsi mellékcsatorna alsó része és az alsónyéki Kisnásznó csatorna, a Potyi-fokot 450 méter hosszúságban fele mélységig kiásták, elkezdték a Dárfok csatornájának alsó szakaszát is, de a tavaszi belvíz miatt várni kellett a további ásással, amit a decsiek fel is panaszoltak, sürgetve a lecsapolást. Az ésszerűség miatt azonban először be kellett fejezni a főcsatornát, a munkások csak ezután mehettek Hadásvány felé ásni, ahol egyszerre 50-60 embernél több nem fért el, mert zárgátakat kellett építeni a nagy belvíz miatt. A többi mellékcsatorna munkálatai 1898 áprilisában még nem kezdődtek el, előbb az építés előtt álló technikai akadályokat kellett elhárítani.

32 Az ebesi csatorna tervezésekor a vasútvonal miatt jelentkeztek gondok, ugyanis a híd költségeit szerették volna a szegzárd-bátaszéki helyiérdekű vasúttal és a Magyar Államvasutakkal megosztani. Az illetékesek azonban nem válaszoltak a társulat megkeresésére. Mivel a híd tervezése és kivitelezése, emiatt a csatorna nagyon sokba került volna, ráadásul a vasút hallgatása miatt egy évvel később épülhetett volna meg, új tervet készítettek, ami egyúttal a hegyről érkező csapadék elvezetését is jobban szolgálta. E szerint az elképzelés szerint az ebesi mellékcsatornát a Sárvíz holt medrébe vezetik be a tótvölgyi beömlés fölött, a 6 öles út mellett. A Sárvíz medréből a Csatári árok és a Tótvölgy közötti részen felhalmozódott nagy gátat és a Sármedret kiássák egész a Horgasig, s így a régi Sárvíz medret használhatnák a szekszárdi vasúti hídtól a Horgasnál lévő főcsatornáig. Ezzel a megoldással a régi Sárvíz medréből 2,5-3 méter fenékszélességű belvízcsatorna lehet, ami a hegyről jövő vizek elvezetésére szolgálhat. Ez a variáció nem került többe, mint az ebesi mellékcsatorna, beleértve a 3 beton és 2 tölgyfa hidat.

33 A munkák során többször egyéb, kisebb módosításokra is szükség volt. Szalczer Sándor bátai plébános a Paptava mellékcsatomán kérelmezte egy kisebb híd építését, mert a csatorna kettévágta a papi és tanítói javadalmi földeket. Az alsónyéki Páskumban a Kisnásznó csatornája vágta ketté a legelőt, ott egy 6 méter széles jószágátjárót terveztek be utólag, a pösze-súgói birtokosok pedig a Pösze átmetszése miatt nem tudtak birtokukhoz menni, ezért itt is szükség lett egy tölgyfa híd építésére. Kik irányították a szabályozási munkákat? Természetesen a társulat elnökének, dr. Szigeth Gábornak, majd dr. Haidecker Bélának, Kelecsényi Ambró igazgatónak és a választmánynak meghatározó szerepe volt az elképzelések megvalósításában, de a végső szót mindig a közgyűlés mondta ki. A döntéseket azonban a felsőbb hatóságoknak is jóvá kellett hagyniuk, minden munkát engedélyeztetni kellett, még a legapróbb változtatást is. Szakmailag Tóth Károly vezette a belvíz-mentesítési munkákat, az ő tervei alapján Kemény János vízmester irányította a helyszíni műszaki tennivalókat, a munkások felügyeletét pedig mindig az aktuális munkákhoz legközelebb lévő két-két gátőr látta el. Azonban Kreskai István bátai gátőr annyira „begyakorolta magát a munkába", hogy nélkülözhetetlenné vált, s a főcsatorna ásásában végig részt vett, amiért havi 15 forint pótdíjat is kapott. 1898 nyarán 200 kubikos gyorsan haladt a munkával, befejezték a Paptava, Lapistó, Hadásvány, Násznó és a pilisi Hattyas-Orbó csatornákat. A Keskenysár-Baksató vonal és az Ebes-csatorna elkészülése után a Kis-Sár csatornán folytatódott a munka. Azaz az engedélyezett szakaszokon csak a Kis-Duna szabályozása nem készült el, bár ez utóbbi is elkezdődött. Néhány helyen meg kellett változtatni a főcsatorna nyomvonalát a homokos altalaj miatt, sőt a decsi Ásvány-Malomfok csatornát el is kellett hagyni. Ezért a DobornyaPaptava rész belvizét a Sebes-Csolnak fokán át Bikádnál a főcsatornába vezették, ami ugyan drágább, de a megoldáshoz szükséges kompromisszum eredménye volt. Az eredetileg tervezett 26, majd még öt műtárgy, elsősorban a hidak száma - még mindig kevésnek bizonyult a legelők felosztása miatt, ezért még több kisebb fahíd, átjáró, beton áteresz építése vált szükségessé. Ahol csak lehetett, igyekeztek a költségeket a tulajdonosokkal kifizettetni.

34 A munkabér nagyon olcsó volt szeptemberben, így be is fejezték volna a csatornákat, ha nem a vadvízárkokkal kellett volna foglalkozni. Októberben még mindig 2-300 ember dolgozott, ekkor a fehérsár-csörgetéki és a dobornya-sebesfoki csatornákon folyt a munka. Mindössze a 32 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1898. április 28. 33 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1898. április 28, 34 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv, 1898. aug. 29.