Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után

V. Kápolnás Mária r Ármentesítés után A belvízrendezés elvei és gyakorlata a Sárközben az első világháború előtt A Duna áradásainak megakadályozásával, az árvízvédelmi rendszer kiépítésével a sárköziek gazdálkodása alapvetően megváltozott. A rendszeres elöntések immár nem fenyegették a földeket, az ártéri haszonvételek helyét a jóval nagyobb jövedelmet biztosító szántóföldi művelés és istállózó állattenyésztés vette át. A Duna azzal is kényeztette a Sárközben élőket, hogy évtizedekig elmaradtak a nagy áradások, csak a töltések fenntartására kellett odafigyelni. Annál nagyobb gondot okozott viszont a belvizek elleni védekezés, és immár ez lett a legfontosabb megoldandó probléma.

1 A kiegyezés után a folyószabályozási munkákat a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium irányította. 1871-ben törvényben szabályozták a vizitársulatok szervezetét, majd 1875-ben megszüntették a folyószabályozó- és árvédelmi ügyeket vezető kormánybiztosságot, teendőit a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium vízépítészeti osztályára bízták. Az 1879. évi XXXIV. tc-ben a vizitársulatok feletti állami felügyeleti jogról intézkedtek és felállították a Kvassay Jenő nevével fémjelzett Országos Kultúrmérnöki Hivatalt. A kultúrmérnöki szolgálat ingyenes volt, a tervekért és a mérnökök munkájáért a birtokosok nem fizettek. A mérnökök száma és feladataik folyamatosan bővültek, ezért az ország területét 1880-ban négy kultúrmérnöki kerületre osztották, Tolna megye az I. kerületbe tartozott.

2 A töltések közé szorított Duna 1 Az ármentesítésről megjelent: V, Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Ervek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18-19. században. Wosinsky Mór Múzeum Evkönyve XXVI. Szekszárd, 2004. 325-349. p. 2 MAGYAR VÍZIMUNKÁLATOK 1929. VI, old, - DÓKA, 1983. 382. p.