Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”

Egy-egy törvényhatóság területén, ameddig a sorozóhelyeken össze nem gyűlt az előírt emberszám, és az utolsó beavatottra is rá nem húzták a katonaruhát, a toborzók szinte hadat viseltek a hadi szolgálat alól magukat minden módon kivonni akaró fiatalok ellen. Nem egy helyen már a sorshúzást előkészítő összeírások idején megugrott a falvak fiatalsága, mikor pedig neszét vette, hogy katonaállítás van közeledőben szinte mindannyian elmenekültek, a lápok, erdők megteltek velük.

98 Az; 1816. évi nagyszékelyi református egyházlátogatás is megemlékezik a katonafogdosásról: „Minthogy a Katonaságra való Ifjakat erővel kellett fogni, a Katonaságra alkalmatos Magyarokat még a Feleségeseket is, az erdőkön, Szöllökben is, a hol féltekben bujkáltak, kergették. "

9 Felsőnánáról írják: „Itt is igen fiatalon házasodnak, nem ritka, hogy 38 éves férfi már nagyapa. Szülők határoznak a házasság kérdésében, szerelemből kötött házasság ritka. A közelgető katona sorshúzás dúsan szaporítja a házasulandók számát, mivel a katonai élettől szörnyen retteg. " A hatóság emberei azonban kilesték, hogy ünnepre vagy más alkalomra mikor settenkedik a legény és akkor rajtaütve elhurcolták. Gyakran előfordult, hogy a menekülő legényre pányvát fiamnak kiadtam a jussát. - özv. Ádés Varga Jánosné Apró Erzsébet végrendelete - 1831. jan. 12. Decs - WMM EA 373-77. ,, Minthogy engemet Mihály fijam ez előtt 20 Esztendőkéi job kéréseim mellett is el hagyván a leg nagyob nyomorúságomban még pedig akkor midőn már helette 300 forintokon katonát is fogattam a mely pénzt mástul költsönöztem, " nem segítette őt „hanem még azon helette katona állításra fel kért 300 forintokat is magam és kissebbik János fijam keresetéből fizettem le. " - Or. Mester Mihály végrendelete - 1835. febr. 14. Decs - WMM EA 373-77. - „A melly pénz János fiamnak a múlt esztendőben Katona fogadásra adtam, az a magam keresménye volt, és abból senkinek semmit kifizetni ne tartozzon. " - Füves István végrendelete 1819. febr. 11. Decs. - WMM EA 373-77. - „Onadi Sándor panasza: még az 184lik évben a Katonai sorshúzás alkalmakor midőn már testvérje Onadi Jóseftől. külön kenyéren és gazdaságba állott, egy katonának többed magokkal leendő állítására köteleztette, mely hazafiúi s elkerülhetetlen felszóllítás tekintetéből maga és nevezett testvérje helett többed magával Dernotzki Istvánt, a mint rolla nyugtatványok is valósítaná költségeikkel együtt mind annyionkra kik tsak azon társaságban állottak 50 forint váltócédula esvén, s azokat Sándor fizetvén le kamatjaival, " - József nem akarja fizetni felét. ítélet: fizesse ki a 25 forint váltócédulát. - Decs községi jkv. 1848. máj. 26. - Az „1812-ben „assentáltatott rekruták" Deesen: aug. 28-án „Szexárdon assentáltatott Sallai Pál fogadta Kiss Szél János 120 forintért, a Pénz 110 forint az Árvák Attyához adatott. Aug. 29. Juhász Mihály Kováts Legényt fogadta Szél Ferentz Száz Ezüst és Száz forint Váltócédula 160 forint az Árvák Attyához adódott. Egy Köpönyege 1 Kalap 1 Nadrág 1 1 pár ruha Tarisnya és Kováts szer Szél Ferentznél marad és egy ujjas Dolmány. Szept. 14. Széki Péter Kőntzől István Fiai helyett assentáltatott Szexárdon, kapott 140 forintokat, melyből el vitt 20 forint 24 xr, a többi az Otsényi Árvák Cassájába adattatott. Szept. 31. Szabó András Szél Mihály fija helyett, fogadta 200 forint, melyből elvitt magával 15 forint. " - Decs községi jkv. 1812. „Osváld Pál 25 éves, őcsényi református, nőtlen polgár, külömben szökött Katona vagyok...A Szomfovai erdőn fogott meg a honörség azért mint, midőn kérdezték volna nevemet, és megmondottam azonnal azt mondták, hogy desertor vagyok letartóztattak. Szekszárdon soroztattam be katonának ez előtt 3. éwe mint volt honvéd. Besoroztatásom után a mint Pécsre kísértettem ott csak harmadfél nap voltam, és azonnal megszöktem. Társaim a szökésben: Varga Péter, Fülöp István őcsényi Szili Péter és Tóth András decsi legényekkel szöktem meg összebeszélés után - a három első már a katonasághoz jutott, hanem Tóth András még valahol csavarog. Elhoztam a köpönyeget, baka nadrágot, bakancsot, mellényt, sapkát, ezen ruhákat apám házánál le tévén - apám beadta a VerbKomándohoz, és azt ígérte, hogy a magamat is megfoghat bevezet, hanem én nem Kerültem Kezei Közé. Három év alatt hol az erdőségben, hol a lóságon a nádlásokba éltem pedig dolgom után. A szökés oka az elcsábítás. A katonai tartózkodási levelet egy olyan ember, ki magát katonának vallotta adta Deesen - ezen ember hozott magával még kettőt, és Deesen a pásztorok körül tartózkodik - kinézése magos szegszínű, szökés bajusza paraszt, és Kanászos öltözetben jár ezen ember azt mondta, hogy ö Pécsről jött Szegzárdra a verbung comandohoz és írnok volt. " Kovács János vallotta: „Nem igaz, hogy Osvald Pál csavargásba volt folytonosan - mert mindég a faluba volt hol apjánál, - hol attyafiainál és ezt az Ocsényiek ha lelkük van meg is mondhatják, sött e télen az urasági erdőn Magyar Deák István fiijával öl fát is vágott, ezt pedig az ölfa vágó emberek mind meg mondhatják, Osváld Pál igen bátran járt a faluba, és csak akkor ált félre, ha a Csendőrök jöveteléről hírt kapott. " - TMOL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C 56. - „A folyó évi Szept. 5-én Bátaszéken állomásozó cs. k Csendőrség Báttán az ott bujkáló s ujjoncz álítás elöl megszökött több Báttai legények mint katona kötelezettek befogatása végett megjelenvén, mely alkalommal bizonyos Angyó Pál szökevény béfbgatatván - a Városi börtönből megszökött, s miután a Csendőrség által az jelentetett volt fel, hogy annak megszöktetésére a Báttai kisbírák által mozdítatott elő. A vizsgálatból az tűnt fel, hogy Pápa Vincze Bátta Mvárosának volt Bírája nem kisbíróit rendelte a börtön ajtóhoz őr képpen, hanem Balogh Mihály 64 éves elaggott egyszermind süket embert a Város éjjeliőrjét, ki daczára annak, hogy Angyó Pál nagy zajjal feszítette le a börtön zavarát, Balogh Mihály mellett, ki a börtön mellett elaludt, a nélkül megszökött, hogy megszökését észrevette volna. " „Deér Pál volt a Csendőrök vezetője, éppen ekor híre is volt, hogy a szökevények mind hon tartózkodnak, én előre örültem, reménylvén, hogy talán sikerülend némelyeket közülök elfogni én esmérvén a mellék utakat mellyeken éjtszakának idején járni szoktak - a mint megindulunk halván az a hogy asszonyok kendert tilolnak, arra vezettem a Csendőröket, egy szük utczában szembe jöttem Angyó Pál szökevénnyel a Csendörségnek intettem, hogy tartóztassák le, mi megtörténvén, a Városi börtönbe elzáratott... " - TMOL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C 219. Canonica visitatio 1816. Nagyszékely - Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye. 3 SCHRAM 1967,573.