Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”

dobtak és így csípték el. Ebből eredt „a kötéllel fogott" katona neve és fogalma.

101 1792-ben a gerjeni bírónak, Bereczki Jánosnak kellett jelentést írnia, a katonafogdosás sikertelensége miatt, A történtekből kiderül, hogy ekkor Gerjen falunak a parancs szerint két legényt kellett kiállítania katonának. Mire ennek hire ment, akkorra az összes szóba jöhető gerjeni fiú elmenekült a faluból, ki csónakon, ki az erdőbe távozott - magyarázkodott Bereczki bíró uram. Két esküdt hírét vette, hogy az elbujdokoltak közül néhányan a faddi kocsmában isznak, ezért értük mentek, de a kocsmáros nem adta ki őket. Újabb két gerjeni esküdt érkezett, sőt a faddi elöljáró is megjelent. Erre a két legény kereket oldott. Két nap múlva azonban visszatértek az ivóba. Itt már várták őket, az egyiküket sikerült megkötözni: előállították Szekszárdra. Öt a bizottság alkalmatlannak találta. Ezzel a jelentés szerint le is zárult az 1792. évi katonafogás Gerjenben. A legények is bizonyára visszatérhettek a faluba, lehettek legalább tízen.

102 11 SZABÓ é.n, 12 DANISS 2001, 48. - „Mivelhogy legényeink észbe vették az nékünk kiadott parancsolatok előtte hogy Pest vármegyében már az katonafogdosást elkezdették: azonnal ki hajóra, ki az erdőre vette önnön magát úgy annyira, hogy közülök csak egyet s alkalmatost nem foghattunk Tudtunkra esett pedig az, hogy két legényünk Faddon Tettes Jedlitska uraság korcsmájában tartózkodnak. Elküldöttük annak okáért Vajda János nevezetű esküdtünket, hogy a korcsmárost, aki az fogdosás előtt nálunk volt kocsmáros, kérné reá, hogy legényeinket szép úton módon hozná, vagy küldené haza. De nem hogy meghallgatta volna esküdtünk kérését, sőt azt is arra ösztönözte, hogy vinné oda fiát, mert ottan sem az nemes Vármegye, sem más hatalmasabb tisztviselők ki nem vihetik a legényt katonának. Hogy pedig a korcsmáros ezt mondotta ezen itt megnevezett esküdtünk hitivei is megerősíti, ha a szükség úgy hozza magával. Ismét elküldöttük két esküdtjeinket Mező Gergelyt és Kardos Józsefet, hogy az már fenni titulált uraságnak tisztjét, Kámy Józsefet instálnák meg, hogy azon két legényeinket, mint helységünkbéli tulajdon szüleléseket adná kezekhez, vagy küldené ki urasága korcsmájából, de sem ki nem adta, sem ki nem küldötte, sőt ily fenyegető szóval illette esküdtjeinket, hogy ha úgy mond mi esik rajtok, magoknak tulajdonítsák. Ismét elküldöttük Taba Mihály nevezetű esküdtünket, és nótáriusunkat, hogy instálnák meg még egyszer az már fent nevezett Ispány urat. Meg is instálták, de hiába lett instanciájok, sőt amidőn nótáriusunk szépen kérte volna, hogy engedné meg az ispány úr, hogy legényeinket kihozhassák, azt felelte nótáriusunknak, eredj, hozzátok ki ebadta. De ha odamégy, és agyon lőnek, magadnak tulajdonítsd. Ismét kére nótáriusunk, hogy ha már legényeinkel akarná az már többször nevezett Ispány úr adni, adjon egy vagy két sorból álló írást arról, hogy azt éppen nem engedi, hogy azon két legényeinket urasága korcsmájából kihozhassuk Aminthogy adot is ily formán, amint itten aduectálva megláthatni. Amidőn pedig harmadik kérésünkre sem engedelmeskedett Ispány úr, megtudván, azt, hogy Tettes Főbíró Cseh László urunk Faddon vagyon, elmentek hozzája megnevezett két expressusaink, és jelentették, hogy Kámy József ispány úr legényeinket ki nem akarná adni. Amely jelentésekre azonnal tettes Főbíró úr egy cédulát küldött az ispány úrhoz, és kérte, hogy engedelmeskedne, és adná ki legényeinket. De itten sem engedelmeskedett legkisebbet is. Annak utána, amidőn csakugyan nem engedelmeskedett más két legénnyel elment Patskó Mihály nevezetű esküdtünk és nótáriusunk Tolnára az asscutérozó helyre, hogy azon két legényeink közül valamelyiket beadnánk a Felséges Királyi parantsolat szerént az regruták közé, de azok mind a ketten alkalmatlanok lettek. Ezt megértvén a már megnevezett esküdtünk és nótáriusunk esedeztek az assentirozó hadi tiszt úr előtt, hogy adna erősséget arra, hozhatnánk el az Tettes Jedlitska uraság kortsmájában tartózkodó két legényeinket, mivel azok közül valamelyik minden bizonnyal alkalmatos lészen az katonaságra. Aminthogy alkalmatos is lett. Amely esedezéseket meghallván az asscutérozó tiszt úr, azonnal kérte és sürgette Tettes Főbíró Cseh László urat, hogy adna assistentiát azon két legényink elhozalásokra, mivel ügymond az tiszt úr, amint ezen esküdt és nótárius beszélnek, a megnevezett ispány felséges királya ellen elégedetlenkedő. Azonban azon két legényeket melyekre ezen esküdt és nótárius provocálnak úgymond az tiszt úr, szeretném látni, mivel úgy gondolnám, azok közül, amint ezek állítják legalább csak az egyik is jó lészen. Aminthogy alkalmatos is lett: mert azonnal, mihelyst bémutattatott, asscutiroztatott. Ezen kívánságára a hadi tiszt úrnak Tettes Főbíró Cseh László urunk kiadta Tettes Nemes Vármegye strázsamesterként két közlegénnyel, oly parancsolatot adván a strázsamesternek, hogy azon két legényeket okvetlen Tolnára behozzák. Hogyha pedig az már megnevezett ispány úr nem engedelmeskedne, az felséges kegyelmes királyi parancsolatnak, és az gerjeniek két legényit ki nem akarná adni, magát kötözzék meg, mint felséges királya ellen nem engedelmeskedőt, és vigyék bé Tolnára. Ezen parancsolat mellett kimenvén Faddra a strázsamester, két közlegény Patskó Mihály esküdtünk és nótáriusunk, bementek a korcsmába, és kérdezték a korcsmárost, hogy hol vannak azon két gerjeni legények akik ottan tartózkodnak a katonafogás előtt. Amelyre először a korcsmáros azt monda, hogy ő nem tudja. Hanem ellenben az egyik legény megkérdezé leányát, hogy hol volnának, az tudná? Melyre a leány felel: az háznak az padlásán. Melyet megértvén az strázsamester, azonnal szorító a korcsmárost, hogy adná elől a kulcsot. De az tagadást tett benne, hogy ö nála nincs az kulcsa az gránáriumnak. Holott pedig őnála volt, nem az ispány úrnál, amint ez alább majd kifog tetszeni. Látván pedig azt a strázsamester, hogy a korcsmáros nem akar engedelmeskedni, tehát keményebben szóla nékie, és úgy monda meg, hogy az egyik szántani van, a másik pedig már haza ment. De ezt nem hitte az strázsamester, mivel a leány az elébb azt mondó, hogy a padláson volnának. Annak okáért elméne az strázsamester egy közlegénnyel és nótáriusunkkal az ispány úr házához. De odahaza nem találók egyebet az gazdaasszonynál. Akit is megkérde az strázsamester ily formán: Ugyan, édes asszonyom, hol vagyon Ispány uram? Melyre az asszony felel. Bizony édes uram, csak most mène az halászokhoz, az maga mulatságára. Amelyre mond a strázsamester: Kérem az asszonyt, ne tiltsa fáradságát, menjen utána, és ha utoléri, köszöntse