Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
Kozma István, decsi közkatona Olaszországban, Caldiero városában esett francia fogságba, az 1805. évben. Péter Mihály ismeretlen Tolna megyei településről származó közkatona Nicoletti tábornokával együtt 1800. június 15-én, a Milánó alatti ütközetben esett francia fogságba és öt évvel később, levelének tartalma szerint már Madridban találjuk, ahol a svájci ezredben a spanyol király szolgálatában állott. Innen szeretett volna hazatérni, a honvágytól űzve, ha a hazatéréshez szükséges 60 forintot itt maradt vagyonából - a vármegye alispánjának segítségével, a bécsi spanyol követség útján megkaphatta volna. Vagyonából azonban mindössze 21 Ft 50 krajcár jutott e célra és nem tudjuk, mi lett a későbbi sorsa. Miként levelében írta, azelőtt tengerek közt lakoztak Mallorca szigetén, Palma városában s iszonyú messze földet kellett masírozniuk, amíg másfél hónap után elérték Madrid városát. Gáncs György, sárszentlőrinci jobbágy az 1813. évben arra kérte Tolna vármegyét, tudakolja meg, hogy az ő testvére, Gáncs János, aki immár 20 esztendeje szolgálja a császárt, legutóbb Olaszországban vajon életben van-e még? Kérelméhez csatolta testvérének utolsó levelét, amelyet Lódiból írt 1794. évi keltezéssel. Ez a levél édesanyjához szól: „...Eletem Egy Reménye Kedves édes anyám asszony! Hozzám küldött kedves levelét vettem megmondhatatlan nagy szívbéli örvendezéssel és köszönettel, melyből friss egészségben és életben lételét Édes Anyám Asszonyságnak, hogy érthettem, rajta teljes szívemből örvendek. . Énnékem még mind ez ideig Isten eő Felsége szent engedelmességében egészségem jól vagyon... Érthettem kedves leveléből Édesanyám Asszonynak, hogy szánakozó kegyes szíve hozzám járulván és az én nyomorúságomban, ínségben s szükségben való létemet kegyes szívére vévén, kívánt volna engemet valamivel segíteni, ha hozzá való módját feltalálná...de annak a költségnek elküldése igen könnyen meglehet...mivel ha fog bankó cédulát küldeni...nem szükség azt a postának hírül adni, hanem aki a levelet készíti, úgy belé csinálhatja azt, hogy senki észre nem veszi...így szokták most hozzánk elküldeni szegény szűkölködő katonáknak a költséget onnét hazulról. Értem Édes Jó Szülém, Édes Anyám asszony másoknak hozájok küldött leveleiből, hogy a mi földünkön, Magyar Édes Jó Hazánkban mindennek bővsége és a Termékenységnek áldása vagyon; de boldog emberek azok Édes Anyám asszony, kik ezen bővséges áldásnak csak némely részét kóstolhatják, boldogabbak azok ezernyi ezer minálunk, akik ezen éhséggel é drágasággal teljes tartományban kínlódunk és éhei hálásra, mint az avaron legelő marhák csakhogy nem jutunk...Hogy a feleségemet el ne hallgassam, kívánom, hogy az Mennyei felség légyen gondviselő vezére, oltalmazza és őrizze minden szerencsétlenségektől és szomorú változásoktól jövendőbeli szívem örömére és vigasztalásomra...Édes Anyám Asszonynak szegény nyomorgó fia Gáncs János, Antal főherceg ezredbeli katona. " Félévi levelezés után a vármegye csak annyit tudott meg róla, hogy 1797. június 3-án francia fogságba esett és onnan 16 esztendő elmúltával sem tért még vissza. 79 Többen kitüntetéssel fejezték be hosszú katonaéletüket, Deesen említik: „Bóna János patentatis káplárt Fő Herczeg Ferentz Károly Ezredjéből Agyú kereszttel és 2ik rendű veterán jellel kitüntetett egyén... "*° A francia háborúk idején a sorozás alkalmával jelentősebb pénzösszeget és adókedvezményt ígértek a bevonulóknak. Pózner Bernát a szekszárdi uradalom tiszttartója írta levelében: „Adatik tudtára mindeneknek a' kiknek illik: hogy minekutánna a Felséges királyi Magyar Helytartó Tanátsnak Kegyelmes rendelése az, hogy valaki ezen Szexárdi Méltóságos Urasághoz tartozandó akar Várossi, akar falusi Lakosok közzül maga önnön Jó akarattyábúl ezen mostanságh tartandó Franczia Háború alkalmatosságával fegyvert fog, és így Katonának el menénd, annak kinek kinek ez M. Szexárdi Uraságh Cassájából 15 forént készsz pénz adassék, azon fellyűl pedig a Ház árendától és Urbáriális aprólékos készsz pénzbéli adótól szabad légyen. Ehez képest pedig Eőtséni Szathmári István, Szathmári Jánosnak fia katonává lévén önnön maga akarattyából, HADNAGY 1991, 110-112. TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai 986/1862. - „A Titulált Rendeknek f. E. Szent András hava l likérül 2341. szám alatt kőit fel irások iránt, mellnél fogva az jelentetik, hogy a vatterlovi fundusból meg jutalmazandó Rippel András tsak ugyan Megyéjekbéli Nagy Mányoki helységből való, de Katonáskodása olta ottan nem láttatott, ezennel meg hagyatik: hogy nevezetessen a felől is, hogy vallyon az emiitett Rippel András mikor tudni illik, melly Esztendőben, hol s mitsoda Ezredhez állitatott, vagy netalán önként állott légyen Katonának ezen Magyar Kir. Tanátsot, minél hamarébb tudatosítsák " 1818. dec. 29. Gróf Bruntzvik József - „Nagy Mányoki Helységéből eredeti Rippel András nevezetű Katona, kit a Vaterlovi Társaság által ajánlott bizonyos pénzbeli Jutalom vár nem önként lett Katonává, hanem a mint a / alatt ide a maga eredeti valóságában csatolt Antal jo Herczeg Regementjebéli Feő Hadnagy Guckler Urnák nyugtatoja bizonyítja, a Helység által állítatott Pétsen Julius holnap 28k Napján I804ik Esztendőben... "1819. márc. 31. - TMÖL. Közgy. ir. 1:56/1819.
