Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
ezen most folyó 1794dik Esztendőtől fogva mind addig míglen a' Franczia Háború tartánd Katonáskodván, a fönt említett adóktól szabad, és ment lévén, ezen Háború után szabadon el botsáttatik, vagy ha tetszeni fog meg maradni, meg engedtetik a továbbra való meg maradás. 1794. május 6. "* Nemcsak az újonc, vagy a szolgáló katona kesereg azonban rossz sorsa miatt, hanem kedvese is siratja őt, ez az életérzés a sárközi népdalokban is központi kérdés. Magyar huszár, ha fölül a lovára, Rávágja csákóját gyászos homlokára. Havas idő esik, kis pej lovam ázik, Jeges a kantárom szára, Gyönge karom fázik. Hervad az a rózsa, kinek töve nincs, Én is elhervadok, mert szeretőm nincs. Egy volt, azt is elvitték katonának, Mely azért is megöl a nagy bánat. Egy volt, azt is de a fene megötte, A jó anya nem énnéköm nevelte. 84 Halál madár szállt a házunk tájára, Meghal nálunk valaki nem sokára. Én halok meg, mert megöl a nagy bánat, Mert a babám elvitték katonának. 83 Esik eső nagy sár van az utczán, Ez a kislány maga mos a kútnál, Sírva mondja az édesanyjának, Most viszik a babám katonának. ' Katona vagy kisangyalom a ' lőttél, Én érettem fényes kardot kötöttél. Felkötötted értem fényes kardodat, A jó Isten viselje hát gondodat. 86 A családtagoknak írt levelek is a katonaélet mindennapjairól tudósítanak: „Kedves Sógor Uram Bogyai Mártony Olasz Orszagbúl 22dik Julij 1834dik esztendő. Ezen kis Levelem áltól. Tudossittom Magamatt én Lantos ferentz ki is Szekszárdi helségbül Katonával lettem kivanom az Ur istentűi hogy ezen kis levelem fris és jó egésségben kitsintűl fogva nagyig találja az én kedves Sógoromat és nénémmel egyetemben és az ő magzatjaikai együtt mind közőnsségessen az én édes húgomat is köszöntöm az ő kedves hitvős társsával együtt az Lantos Annát és hogyha az Isten Szaporíts águkat meg engette hát az ő kedves magzatyaikal egyetemben. Hanem az én Kedves húgomhoz mégis kevés köszönettel maradok mert már hány levelet kűdöttem és én is kaptam az Övéket de még az ő nevét vagy tudossittássát nem találtom egy levelemben is és tehát mind ezeket kedves húgom hogy ha még meg vagyon benned az testvéri Szeretet vagy is az Ossi 81 TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1801. 5. doboz. - A katonának állt legényekről íratták szüleik: „A Felséges Királyi Magyar H. T. Tanátsnak Kegyelmes rendelésén fundált, s a Tettes Tisztségtől minékümk alól megíratott Eőtsényi Lakosoknak ki adatott Szabadság Levelünknek értelme szerént, a Franczia Háborúnak immár Isten Kegyelméből vége lévén a régenn óhajtott Békességnek meg tételével: Folyamodunk leg méljebb alázatossággal a Tettes Földes Uri Tisztség Kegyelmes Patrónus Urainkhoz, hogy azon gyermekeinket, akiket a M. Uradalom Részéről önként Katonáknak adtunk, a haza szabadulásokat munkába venni leg Kegyelmessebben méltóztassék; annál is inkább, mivel némellyeknek közülünk azon gyermekeink ide haza a Gazdaság folytatására külömben is el múlhatatlanul szükségessek... 1801. Augusti 8. Petőcz János, Ifj. Tavali István, Szatmári János. " TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1801. 5. doboz. - „Minekutánna mi alol írott két egy Testvérek, az Hazának olly hív fiai lévén, hogy ámbár édes Atyánknak Szőlleji, Pettyei, és Földjei lévén, még is azokat Hazánkért semminek tartván magunk kénnyé és kedvéből katonává lettünk, és egyszersmind Haza fiúi buzgoságunktól annyira lelkesíttettvén, hogy egyik Hessen=hamburg Huszár Regementyét 18. Esztendőkig, másik pedig Ertz Hertzeg Ferentz Károly gyalog Regementyét 23. Esztendőkig, és 9. holnapokig mint all Tisztek nagyobb részént a leg sulyossabb háborús időkben, Eő Felségét, es szerette Hazánkat szolgálni szerentsénk adatott, - de mivel fájdalmas Ellenségtől nyert Sebekkel testűnk meg vágynak terhelve, örökös Szabadsággal haza botsájtattunk Az édes atyánkról maradott vagyonokat pedig haza jövetelünkkel egymás között atyafiságossan elosztottuk, de Ház, vagy Házi fundus mivel édes atyánkról nem maradott.és így a nélkül szűkölködnénk; " házhelyet kérnek az uradalomtól. Csanádi Pál és Csanádi György. 1827. február 25. - TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1827-28. 33. doboz. 82 BOGÁR 1966, 73. 83 WOSINSKY 1900, 271. 84 Saját gyűjtés - Békás Jánosné Meggyesi Mária - Decs 85 WOSINSKY 1900, 270. 86 WOSINSKY 1900, 270.
