Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
és harmadrendű vádlottat halálra ítélte és a halálos ítéletet három órával később végre is hajtották rajtuk. A másodrendű vádlott, Szabó János ügyét 20 éves fiatal korára való tekintettel a rendes bíróság elé utalták. 73 A falusi legényeknek drámaian sorsváltó, igazi jelentőségét ma már nehezen felfogható időszaka volt az, amikor eljött a katonáskodás: a sorozás, a bevonulás, majd a nehéz kaszárnyaélet. Nem is kellett háborúba menni, a nagy változás, ami következett akárkit megrendíthetett, békeidőben is. Legtöbben alig voltak még túl szűkebb vidékük határán. Szomszéd falvakban udvarolni, közeli városokban vásárban jártak legfeljebb, most pedig messze ismeretlenbe kellett menni hosszú esztendőkre. A Habsburg- birodalomban, majd később az Osztrák-Magyar Monarchiában az volt ugyanis szokásban, hogy az újoncokat hazájuktól a lehető legtávolabbi tartományokba vitték katonáskodni. A magyarokat pl. Észak Olaszországba, az olaszokat pedig Magyarországra. 74 Éppen ezért a több éves, gyakran több évtizedes katonáskodás során a férfiak nem igen térhettek haza szabadságra. A soknemzetiségű monarchiában az egyes ezredeken belül nem keverték a nemzetiségeket, ám az ezredeket rendszerint más népcsoportok között állomásoztatták. Pl. az 51. magyar gyalogezred 1815 és 1847 között egyetlen alkalommal került a történelmi Magyarország területére: 1847ben Kolozsvárra. Egyéb állomáshelyeik: Nápoly, Milánó, Capua, Mantova, Velence, Klagenfurt, Brescia, Verona és Udine. De lehetne a Cseh- és Morvaországban vagy Galíciában állomásoztatott magyar ezredeket sorolni. 75 Az őcsényi Török Mihályról jegyezték fel, hogy „esőbb Ott Huszároknál 9 - most pedig Grof Radeczky 5ik regementjénél 2 esztendeig és ígyl 1 esztendőtől fogva volt katona. " 76 „Kozma György mintegy 30 évek előtt a községből katonának beálva, eltávozott s hosszas katonáskodása után bátya állítása szerént Bécs környékén megtelepedett..." 77 Kara József decsi lakos elhunyt öccse hagyatékaként 3 frt 50 xrt vett át a főszolgabírótól. A katonaságnál Herczeg Liechtenstein Ezredben szolgált, ott halt meg. 78 Feltűnő, hogy sok katonának állt legény végül milyen messzire vetődött el a magyar haza határaitól: A simontomyai eredetű Pressburger János Párizsba emigrált s ott szűcsmesterséget folytatott, azt olvassuk róla, hogy veszedelmes tanokat hirdetett s ezek terjesztésének szándékával akart visszatérni az országba, annak ellenére, hogy reverzálist adott az innét való örök távozásra. Ezért József nádor utasította Tolna vármegyét, hogy diszkrét módon, a rokonok és ismerősök segítségével tudakolják meg szándékait és ha hazatért, azonnal vegyék őrizetbe, feltűnés nélkül. Iratait kobozzák el és terjesszék fel azokat Budára. Miklós János miszlai lakos Alexandriában lelte halálát, ahová minden bizonnyal a napóleoni háborúk során jutott el. Graf János györkönyi és Kovács Mihály decsi lakosok az angol tüzérségnél teljesítettek szolgálatot és miként ezt a reájuk vonatkozó iratok tanúsítják, az angol király kegyelméből életük végéig megkapták nyugdíjukat, részben a hannoveri kifizetőhely, részben a bécsi angol követség útján. Ocskay József és Győri Illés Olaszország határain túl esett fogságba, ahonnan - miként a császárhoz írták levelükben - elosztás révén egy tiszteletre méltó kastélyba kerültek, ahol szerzetes élet uralkodott. Ocskay József, aki paksi eredetű volt azt írta, hogy „...Felségednek Pesti universitásban oskoláimat elvégeztem oly annyira, hogy Magyarországban Eger nevű városban papi hivatalban foglalatoskodtam, azért ismét hogy ezen szerencsétlen esetben az szerencse úgy mutatta magát, avagy magával hozta, hogy fogságomban, tudnillik Franciaországban ezen szerzetes helyre estem és azon Tekintetes szerzetes asszonyságoknak kegyelme által innét a papi hivatalra emelni igyekszik, azért szívemet és elmémnek célját reá függesztvén a megmaradásra és az papi hivatalnak felvételére az említett Győri Illyés, aki velem ugyanazon kastélyban vagyon, azon Tekintetes szerzetes asszonyságoknak kegyelme által rendeltetett házi foglalatos szolgának. Ezen okból nagy alázatossággal folyamodunk Kegyes Felségedhez, sőt inkább Felséged előtt siránkozással is leborulva esedezünk, hogy Felségednek kegyes gráciájából engedelmet nyerjünk a holtig való itt maradásra... " így került e két magyar hadifogoly a menoni Domokos-rendi apácák kolostorába és szolgálatába, miután a meghallgatott rokonok hozzájárultak ahhoz, hogy külföldön nagyobb szerencséjüket és boldogságukat remélhessék. HADNAGY 1991/a, 90-106. KÓSA 1980, 184. LIPTAI 1984,443. BALÁZS KOVÁCS 2000/b, 260-261. TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai. 434/1867. TMÖL. Közgy. ir. 1. 40/1829.
