Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
eseményt képzőművészek is gyakran megörökítettek. 55 A tánc, zene és csábító rigmusok kedvet keltő szerepe mellett a katonaságra való elkötelezettség formuláiról, szokásairól is tudósítanak a történeti források. Ezek közé tartozott a verbung-borból való ivás és a felcsapást jelentő kézadás. Than Mór: Újoncozás az 1848 előtti időkből (1861) A toborzódalok szerzői sok esetben személyesen ismert hivatalos és hivatásos toborzók voltak, a verbunkos altisztek. Őket nagy gonddal válogatták, jelölték ki különböző ezredeknél. Fontos és előírt tulajdonság volt, hogy kedélyes természetük legyen, jól táncoljanak, tudjanak nótázni, nótát kitalálni, cifrázni, ahogy éppen a szükség és a hely megkívánja. Nem kevésbé volt fontos követelmény a fortélyos és erőszakos ravaszság, hiszen a katonaállítás során, még ha akadtak is rábeszélésre, pénzígéretre önkéntesek, nekibúsult elkeseredettek - a legtöbb esetben - erőszakot is alkalmaztak, amint mondták: „kötéllelfogták a legényt ". A „huszárverbunk" a 18. század közepe felé a magyar népéletnek egyik tipikus jelensége volt. Tizenkét nyalkán öltözött huszár tarsolyosan, lódingosan, tollforgós csákóval, kiállt a népes vásárpiac közepére, s ott kört alakítva, elkezdték táncolni cigányok zenéje mellett azt a délceg férfiaknak való „lejtős" táncot, melyet a vigalmakban „ verbunkos "-nak neveztek, s aztán a látványra és zenére odatóduló legények közül kiszemelve a katonának termettet, borospalackokkal kínálgatva odacsalogatta a tánckaréjba, s aztán biztatással, legénykedő nagy mondásokkal addig szédítgette, míg az belekóstolt a borába, parolát adott, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy az ő süvege van a huszár fején, annak a csákója meg az ő tarkóján s azzal aztán már fel volt avatva katonának. De a nóta szerint rendesen úgy járt, hogy „héj, mindjárt rászedtek: Huszárnak álltam be s bakancsos lettem. " A híres zeneszerző Bihari Jánosnak volt egy toborzó egyik kiváló képviselője. Müveit muzsikus, a nyugati kultúra hatása müvein is fokozottan érződik. Az elsők között tett kísérletet a vebunkosstílus programatikus és ciklikus feldolgozására. Csak egy példa: Than Mór 1861-ben festette „Újoncozás az 1848 előtti időkből" című népéletképét, mely ma a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében van. Az 1848 előtti időket a rendőrség miatt kellett hozzátenni a cimhez, nehogy időszerű politikai utalást lásson a műben. A falu főutcáján búcsúzkodó újoncokat a kép bal szélén álló érzéketlen osztrák hivatalnokok és a falusi bíró figyelik, A kép jobb sarkában már el is indult egy szekér a bevonulókkal. Asszonyok, gyermekek, öregek szaladnak sírva utána, A kép középpontjában álló legény kinyújtott karral int búcsút anyjának és kedvesének. Az anya alakját, kétségbeesését kiváló drámai megjelenítő erővel adja vissza. A szereplők lelki rajza egytől egyig jól sikerült. Látszik, hogy a festő személyes tapasztalatból látta és átérezte a katonafogdosás körülményeit. - WILHELMB 1953, 18-19
