Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”

legfájdalmasabb neme volt ez.

4 II, Lipót 1671. március 21-én adórendeletet hozott, amely szerint a megyék településeket különös gonddal jegyezzék fel a kizsarolt szolgáltatásokat és a községek egyéb panaszait, majd az ily módon végrehajtott vizsgálat befejeztével azonnal tegyenek jelentést az alispán Urnák, hogy ö ezekre a bajokra megtalálhassa a megfelelő orvoslást. " - K. BALOG 1976, 271. 4 Ez a probléma még a 19, közepén is gondot okozott. Mivel katonai laktanyák nem voltak, az elszállásolás csak magánházaknál, illetve más rendeltetésű középületekben történhetett. Bár a beszállásolásért és az ellátásért a katonaság fizetett, a lakosság mégis terhesnek érezte, különben aligha ostromolta volna valamennyi, a beszállásolás által érintett község a megyét, hogy a katonaságot helyezzék át más településre. A katonatartás terhét a hadsereg arroganciája súlyosbitotta, amellyel szemben a közigazgatási hatóságok is tehetetlenek voltak. Wolf Mátyás bátaszéki kisbirtokos elbeszéléséből ismerünk egy ilyen esetet. ,,1861. oct. 7-én történt: hogy a nálam szállásolva lévő dzsidás Katonának ebédjét - melly Marha hus levesből tésztával, - fél font husbol, és édes Káposzta főzelékből állott - megfőzé, - és eleinbe az asztalra tevé, mire a szállásolt katonám az ételt roszul elkészültnek nyilvánítván, a főzeléket az ablakon kiönté, - és bennünket szidva, elment Bergandó nevü kapitányhoz ellenünk panaszt tenni; nem sok időre meg megjelent házomnál a nevezett Kapitány ur, hol is bennünket megdorgált, és fenyegetett, hogy mink büntetésül még egy katonát fogunk kapni, - ezzel a kapitány úr házam tol elment, nem sokára azomban egy katona jött mindenestül házamhoz, mondván: hogy kapitánya parancsa következtében itt fog elszálásolva lenni, - mire én egyebet nem tehetvén, elmentem Mayer Sebestyén városi elöljáróhoz panaszt tenni, - kiis megigéré, hogy a kapitány úrhoz elfog menni, és részemre megkérni: - a büntetéskép hozam szálásolt katona 3. napig volt nálam. " Mayer Sebestyén elöljáró, katonai elszállásolási biztos sem járt jobban. Wolf kérésére elment a kapitányhoz, hogy őt megkérje: „...egyes lakosokat az illy felette terhes - szükség nélküli - kötelezettségtől mentse fel, és a hozzá újonnan szállásolt katonát, az általam kijelelt előbbi helyére rendelje vissza, - ha pedig valamelyik gazda a katona tartásai járó köteleségnek egészben meg nem felel, úgy az esetet szíveskedjék nekem - mint kire a felügyelőség a város által bizva van - tudtomra adni, - majd én a gazdát kötelességének tellyesítésére szoritandom. " A kapitányt az utcán találva elmondta neki mondandóját, „mire a kapitány úr reám mordulva, engem nem a legszebb czimekkel illetett, Kalapom kirántó, a körülötte lévő katonákra reá kiálltva, engem elfogni, és ötven botot reám verni parancsolt, - én mint becsületes polgár, ki iskolai évem végezte óta, még csak pirongatva sem lettem, e perczben kétségbe esve, könyörögtem, kértem, rimánkodtam, - mire nagy sokára a kapitány ur,— különös kegyességből - engem karon rántva, eltaszított, - mondván „marsch". így menekült meg az ötven botbüntetéstől, de becsületében sértve érzi magát, ezért megelégelve eddig tisztán és buzgón vitt hivatalával, azt folytatni nem kívánja, „mert a hol egy ártatlan becsületes ember minden perczben attól félhet, hogy ma egy kapitány, holnap egy másik tiszt, és talán egy káplár is kénye kedve szerint 50 bottal illetheti, ott a közérdekben fáradni önkisebbítés nélkül nem lehet... "- 1861. okt. 18, - BALÁZS KOVÁCS 2000/a. 93-95. - „Már több ízben tett kérelmünktől: hogy Báttaszék Mvárosa a túlságos katona beszállásolástol mentessék fel - illetőleg kevesbittessék az itt lévő katonaság száma azon végzéssel, hogy jelenleg segíteni nem lehet, - üttettünk el, - miért is folyó hó 7én egy kérelem levelet a Tolnán ezred parancsnokságnál személyesen benyújtottunk és az ezredes úrtól azon szóbeli választ nyerük, folyamodjunk Nagyságodhoz (Bartal György első alispán), hogy a községünkből eltávolítandó katonaság részére azon községek, mellyekben elhelyezendők lesznek, hatóságilag előterjesztessenek mire ő azonnal kész leend fontos okainkat tekintetbe véve a katonaságot jövő hónap elején azon községekbe elhelyeztetni...Már 12 éven által határunk általánosan jég veréssel látogattatik - az évenkénti nagy árvíz által annak egy nagy része elöntetik - különösen a néhány mult a termesztményekre mostoha évek a helybeli lakosságot igen nagy ínség és szegénységre juttatták, - továbbá mert: Bátaszék a régotai katona beszállásolást kivéve nem ritkán átvonulási beszállásolástol is van terhelve és mindenféle köz terhekkel igen nagyon van igénybe véve. Ezen okoknál fogva már I860ik évben a bukott rendszer alatt volt szolgabírói hivatal folyamodásunk következtében a katonaságot azon Ígérettel, hogy Bátaszék ezen tehertől hosszabb ideig mentve leend - eltávolította - mely szép ígéret mégsem telyesítetett - mert már folyó évi tavaszkor az egész katonaság tudtunk és akaratunk nélkül ismét vissza jött - még csak néhány hónap előtt szünet nélküli könyörgésünkre, az ide szállásolva volt katonaságból egy szakasz Also Nyékre el helyesztetett, minek igen örültünk, de annál sajnálatosabban esett nekünk, midőn azok mult hó elejével Alsónyék község kérelmében előadott azon alaptalan okoknál fogva, hogy a volt nagy víz miatti elszegényültsgük miatt tovább nem tarthatják, ismét hozzánk visza küldettek - ezekhez pedig még mult hó végével azon szakasz is - mely már egy ideig Tolnára ezredtörzs szolgálatra parancsolva volt - vissza érkezett, és ily formán Báttaszék Mvárosa, mindamellett, hogy már 1857ik évben egy vegyes Komissio által megálapíttatott, hogy Báttaszék Mvárosában, az előírt havonkénti átszálásolás eszközölhetése végett és hogy e teher súlyát minden lakos egyformán érezze ezután és mindenkorra állandóan csak 'A század elhelyezhető, azért mégis a meg nem mozdulhatásig vagyunk katonasággal terhelve. Also Nyék község kérelmének alaptalan indokolás legyőzésére csak azt vagyunk bátrak felhozni, hogy jobb lett volna, bármi más okot mint szegénységüket felhozni, mert bebizonyult tény, hogy Báttaszék, kivéve a bort és kenyeret, minden más emberi és álati élelmi szereket Alsónyéktől drága pénzért veszi - minthogy azok mindamellett, hogy határuk nagyobb része egy ideig árvízzel borítva vala - mindennel bővelkednek. " Azt kérik, hogy legalább a katonaság felét vigyék el Alsónyékre, Sárpilisre, Decsre, Ocsénybe, Várdomba, Bátára és Palotabozsokra legczélszerübb volna Bozsok, mert ott eddig mindig a báttaszéki katonasághoz tartozó másik fél század elszállásolva volt - és mert azt igen vagyonos emberek lakják, a többi községek pedig anélkül is sem átvonulási sem az állandó beszállásolási kelem élvezetekben vagy nagyon ritkán vagy soha sem részesítettek " Az alispán támogatja a kérést, megoldásként a dombóvári járást ajánlja, ahol nem ilyen rossz a helyzet, gyors megoldásként a Bátára telepítést támogatja. - 1861. szept. 8. - TMÖL, Alispáni iratok 1211/1861. - Az alsónyékiek rögtön tiltakoztak az alispán azon elképzelése ellen, mely szerint félszázad lovaskatonát telepítenek a legközelebbi téli időszakra a településre. Indokaik: „Elsőben, mivel községünk csupán 200 házból áll, s ezen mennyiségben is legalább 20-25 olly ház van, mellynél építési állásánál fogva katonai legénység beszállásolására ép úgy, mint katonai ló elhelyezésére helyiség nem létez - van továbbá a mult évi tűzvész következtében mintegy 40 ház, hol az istálók máiglan építetlen állanak, mi a szállás változtatásoknál felette nagy akadály, - és a fent hivatkozott Tiszti rendelet folytán történt öszveírás szerént csupán 75 ház van egész községben ollyan, hol istálók ugyan vannak, de azok közül is 35 csupán a ház tulajdonosnak saját telke mívelésére legszükségesebb vonósok