Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Gaál Zsuzsanna: A passzív ellenállás másfél évtizede Tolna megyében

tevékenyen felvállalták. A helyzet különlegessége, hogy az így kialakuló erővonalak gyakran családokat osztottak meg, hogy milyen mértékben, arra legjobb példával a Perczel-nemzetség szolgál. A reformkori küzdelmek során a Perczelek többsége a konzervatívok oldalán állt, láttuk, Mór is csak utóbb került a reformerek táborába. A forradalom hatására a családtagok útjai még élesebben különváltak: Mór és Miklós a magyar szabadságharc katonájaként vált országosan ismertté, Ferenc Budavár ostromakor halt hősi halát, jogvégzett testvéreik, rokonaik többsége viszont nemcsak hogy nem vállalt közösséget a nemzeti függetlenség ügyével, hanem látványos módon a másik oldalra is állt. Imre, aki az 1830-as években gyors megyei karriert követően a helytartótanács titoknokaként tevékenykedett, Baranya megszállása után elfogadta Nugent császári tábornok felkérését az alispáni tisztség ellátására. Karrierje érdekében az udvar számára rosszul csengő nevét is megváltoztatta, kinevezési okmányát már Bonyhády Imreként vette kézbe. Császárhű magatartásának köszönhetően később Baranya vármegye törvényszéki elnöke, majd 1851-től Szolnok megyefőnöke lesz, munkája elismeréseként pedig két év múlva helytartósági tanácsosi címet kapott.

7 Fő vonásaiban Imre példáját követi István és Gyula életútja is. Nevüket megváltoztatva mindketten megyefőnöki funkcióba jutottak, előbbi Csongrád, illetve Bács-Kiskun-, az utóbbi Békés és Csanád, majd pedig Vas vármegyében.

8 A Perczeleket megosztó szélsőséges életutak a középbirtokos nemesség többségét azonban nem jellemezték - általában sem, Tolnában pedig különösen nem. Zömük távol állt bármiféle radikalizmustól, magatartásukat sokkal inkább egyfajta realitásokkal számoló, óvatos mértékletesség határozta meg. E magatartásmodell egyik jellegzetes megtestesítője Sztankovánszky Imre, aki Bezerédj István és Csapó Dániel mellett a reformkori liberális ellenzék meghatározó alakjaként tűnt fel a megye politikai életében. E szerepvállalásának logikus következménye, hogy 1848 tavaszán őt nevezték ki a konzervatív beállítottságú Ürményi József helyébe Tolna főispánjának. Vezetése alatt, ha csak néhány hónapra is, a megye korábban nem tapasztalt egységbe tömörült. A konzervatívok csatlakozásában az új helyzet szülte politikai ésszerűségen túl Sztankovánszky kiegyensúlyozó képessége is szerepet játszott. A gazdálkodóként is sikeres főispán a polgári átalakulás elkötelezett híve, a Jellasics ellen induló nemzetőrség szervezője, az ozorai diadal részese, akitől azonban távol állt bármiféle kalandorság, felelős vezetőként mindenekelőtt a közrend és nyugalom fenntartását tartotta szem előtt. A császári csapatok közeledtével Nugent felhívásának eleget téve, visszahívta a Baranyában gyülekező nemzetőröket, majd Augusz felkérésére elvállalta annak a bizottmányi gyűlésnek az elnökletét, amelyet a megye Ferenc Józsefnek küldendő hódoló feliratának elfogadása céljából hívtak össze 9 . Az Olmützbe továbított hűségnyilatkozat elismerte Ferenc Józsefnek a pragmatica sanctioban megállapított rend szerinti örökösödési jogát, ugyanakkor kifejezte azt a hitét, hogy „ megkoronázandó Apostoli Királyunk viszont a magyar nemzetnek országos önálló létét és polgári alkotmányát jogai és különösen az 1848-ik évi törvényeivel ugyan azon pagmatica sanctio 3-ik cikkelye értelmében szentül fenntartana)a. " E mérsékelt hangvételű nyilatkozat, amely a továbbiakban hosszasan taglalta megye közönségének béke iránti vágyát, a résztvevők többségének véleményét tükrözte, s csak egyetlen hozzászóló akadt, aki a Nugenttal szembeni fegyveres ellenállás mellett érvelt. Az utcán igaz, más a hangulat, a megyeháza udvarán összegyűlt tömeg Kossuthot éltetve kántált a haza védelmében a császári erők elleni fellépés mellett. Az utcai tömeg radikalizmusa a megyeházán ülő döntéshozókra legfeljebb csak annyiban hatott, hogy még inkább megerősítette őket a fenti tartalmú felirat elfogadásában.

11 Sztankovánszkyt később egy a forradalom történetéről szóló történeti munka a hős ellenálló szerepében próbálta feltüntetni, az érintett maga azonban helyreigazítás kért, mert mint írja, nem hogy nem szervezett ellenállást a megyét elfoglaló osztrák hadtesttel szemben, hanem ennek épp az ellenkezője tette, „amivel a megyét érhető súlyos következményeket el lehetett kerülni. "

n Sztankovánszky forradalom és szabadságharc ideje alatti tevékenységének jellegét jól mutatja az udvar vele szemben tanúsított magatartása is. Az egykori tisztségének szóló automatizmus révén, amiatt, hogy a 7 DOBOS, 2001. 142. p. 8 DOBOS, 2001. 138. p. 144. p. 9 K. BALOG, 1978. 501-503. p. 10

TMÖLKjkv. 1849. febr. 9. n

K. BALOG, 1978. 509. p. 12 TMÖL Sztankovánszky cs. i. 20. dob. 96. pali. 400