Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon
kitéve. Az ebből adódó nehézségekről ifj. Leopold Lajos szemléletesen írt a Magyar Sándor óceánrepülőre, az ugyancsak erre lévő Józsefpusztát bérlő Wilczek Sándor fiára visszaemlékező 193l-es írásában 198 : „ Öntözte a holt Dunaág észak felöl Sanyi apja pusztáját meg a miénket is, mégpedig épp ott, a gógai sziget sarkán, ahol szomszédok voltunk. Az ősi víz ott színlelte legmélyebb álmát. A tavaszi áradáskor minden évben átjártunk egymáshoz és csak néztük, hogyan lúgozza ki a Bukodiból, meg Kutyatanya felől zavarosan előtörő talajvíz az illatos széna lelkét. Csóválhattuk a fejünket. Sanyi apja nálunk, én meg náluk. ".'" Ifj. Leopold Lajos más írásában is megörökítette a vízzel való küzdelem mindennapjait, a belvíznek, vízszivárgásnak, vízfakadásnak „köszönhetően" viszontagságossá vált gazdálkodás emlékezetes pillanatait. „Az ózsáki tóság 50 éves történetének első fejezete ezzel bezárul. A dúvadakkal és tüskével ellepett pusztaság, az utakat és gátakat elnyelő, a csatornákat eliszapoló hírhedt ingovány évtizedeken át útját állta az eddigi gazda boldogulásának is. A messze földről hozatott vagy éveken át kitenyésztett vetőmagvak alatt újból és újból csak elkezdett szüremkedni a Duna vize, mely hazajárt a földalatti utakon, hogy visszaperelje jussát Tóth Károly urambátyámtól 20 Egy istálló bivaly állott mindenkor készen, hogy az ingoványba beszakadt ökrösszekereket kihúzza. A szekszárdi kisgazdák sokszor osztozkodtak velünk, mikor a belvíz egyszerre csak felbuggyant az éppen megszáradt szénarendek között. Máról-holnapra tenger lepte el a csaknem kész aratást. A gőzeke hónapszámra nem tudott kimozdulni a majorból. Mikor végül kimászott, tíz hüvelyk mélységben kőrisfatuskók bennfeledett ezrei leselkedtek rá. A kis vasút egyes síndarabjait úgy kellett kihalászni a sár alól. Az igásjószág összeesett. Az aratógépek eltömődtek a nyirkos agyagban és ott feküdtek, mint lezuhant repülőgép. " Arra, hogy az Ózsákpusztára eső sárközi táj képe az évtizedek alatt mégis változott, álljon itt az 1895-ben készített, 1897. évi gazdacímtárban közölt mezőgazdasági felmérés eredménye. Leopold Sándor 2447 kat. hold összterületű gazdaságából már 1677 kat. hold, azaz a terület 2/3-da volt szántóterület. A rét és a legelő területe 364 illetve 190 kat. hold volt. Emellett a birtoknak még igen kiterjedt kertje volt, s az ártéri jellegre utalva-emlékeztetve még nádassal is rendelkezett (27 illetve 20 kat. hold). 202 Az ózsáki gazdaság állatállománya ugyanekkor a következő volt: 377 szarvasmarha, 37 ló, 972 sertés és 1562 juh. 203 Ifj. Leopold Lajos bérlettől búcsúzó 1920. évi nagy cikkében kiemelte, hogy az ózsáki föld termőre fordításáért, mintagazdasággá szervezéséért az árvízmentesítő társaság, Tóth Károly főmérnök erőfeszítései mellett a gazdaságban lévő kitűnő szakemberek és derék munkások" tették a legtöbbet. Az ózsáki gazdaság szakszemélyzetéről eddig felkutatott adatok alapján kijelenthető, hogy mind Leopold Sándort, mind később ifj. Leopold Lajost szoros bizalmi viszony fűzte gazdaságuk vezető tisztviselőihez. Ez annyira igaz, hogy hosszú időn keresztül a gazdatiszt maga Leopold Sándor sógora, Boschán Armin volt. 205 De például az 1882. évi bérleti szerződésen tanúként szerepel Boschán Vilmos neve is. Hogy Boschán Vilmos szintén az ózsáki gazdaság alkalmazottja volt-e, nem tudjuk, s bár a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy nem volt Armin fia, a Leopold famíliához más szálon is szoros 19 A múlt század első évtizedében Ózsákpuszta és Józsefpuszta mellett a Szekszárdi Közalapítványi uradalom másik két gazdaságának bérlője Schmideg Mór és Grünwald Lajos (Palánkpuszta), illetve Weiner Jakab (Janyapuszta) volt. A közel 1429 kat. kold terjedelmű Palánkpuszta 1901. október 1-től került a fent nevezett bérlők birtokába, míg Wilczek Sándor 1903. november 1-től 12 évre kötött bérleti szerződést a 786 kat. hold 311 nöl területű Józsefpusztára. - TMÖL, Közalap.urad. i. 1154/1901., 1237/1902. 199 A Pester Lloydban publikált cikk magyar fordításban először megjelent: Tolnamegyei Újság 1931. augusztus 8. 1-2., Újraközölve: CSEKŐ 2006a, 374-376. 200 Tóth Károly volt sok éven keresztül a Dunavédgát Társulat főmérnöke. 201 Tolnamegyei Újság 1920. április 24. 2.; - A belvízmentesítésről, annak nehézségeiről, az 1895-96. évi nagy belvizekről ld. V. KÁPOLNÁS-HORVÁTH 2006., A Szekszárd-bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat tevékenységéről ld. V. Kápolnás Mária e kötetben megjelent tanulmányát. 202 Ezek mellett 169 kat. hold nagyságú területet tett ki a föld alá nem eső terület. - GAZDACÍMTÁR 1897, 118-119. 203 GAZDACÍMTÁR 1897, 118-119. 204 Tolnamegyei Újság 1920. április 24. 2.; - Tóth Károly főmérnök érdemei nyugalomba vonulásakor, az ármentesítő társulat 1919, október 29-i ülésén ifj. Leopold Lajos javaslatára kerültek jegyzőkönyvi, illetve emlékiratba foglalt megörökítésre. Tolnamegyei Újság 1919. november 1.3. 205 1889-ben már bizonyosan az volt, hiszen a szekszárdi izraelita születési anyakönyvben az 1889. szeptember 14-én született Seiner Lajos unokájára vonatkozó bejegyzésnél, gazdatisztként, ózsáki lakhellyel van feltüntetve. 455
