Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon
némileg patetikusan - új földfoglalásról beszélhetünk. Ezek az erőfeszítések egyúttal egy mintagazdaság kialakításának irányába mutattak. A mintagazdaság Leopold Sándor mindezt a hatalmas munkát, beruházásokat az 1870-es években, abban az időszakban, hajtotta végre, mikor a középbirtokosok - így a Tolna megyebeliek - jelentős része az eladósodás következtében már tönkrement, vagy ennek veszélye fenyegette. 195 Azaz, már pénzügyi helyzetük miatt se hajthattak végre beruházásokat gazdaságuk modernizálása érdekében. Ezzel szemben Leopold az 1870-es évek során újonnan alakíthatta ki gazdaságát, korának színvonalán szervezhette meg annak működését, szerezhette be eszközparkját, építhette meg az épületeket. Az alkalmazottak lakáskörülményeiről a házak belső kialakítására vonatkozó adatok alapján szerezhetünk behatóbb információkat. Az épületek mérete, viszonylagos tágassága és az, hogy kivétel nélkül téglaépítésűek voltak, már önmagában jó minőségről árulkodnak. Nem csak a bérlőlak készült kellő igénnyel, hanem a többi ház is funkciójának megfelelően, és vélhetően az ahhoz kapcsolódó korabeli építkezési gyakorlatot meghaladó kivitelezésben. így az 1881. évi leltár adatai alapján megállapítható, hogy a bérlő házában található szobákkal megegyező nívóval rendelkezett a csőszlakban, illetve a malomépületben kialakított 1 illetve 2 szoba is: kétablakos, puhapadlózattal ellátott, kályhával felszerelt helyiségekről van ugyanis szó. Illyés Gyula Puszták népe c. művében érzékletesen ábrázolt hierarchiát mintázva az alacsonyabb komfortfokozatú szobák további két szintbe voltak sorolhatók. így kétablakos lakószobák voltak találhatók úgy a kanászlakban, mint a kovács- és bognárműhelyben. A két elkészült béreslakban, azaz cselédházban összesen 24 szoba volt, tíz a kukoricagóréval kipótolt épületben, tizenhat a másikban. Az utóbbiban volt 4 kétablakos szoba, az összes többi egyablakos volt. Mivel az ablakok száma egyúttal utal a szoba nagyságára is, nem csoda, hogy a kétablakosokba kerültek az ún. banyakemencék, az egyablakosokba pedig takaréktűzhelyek. Persze voltak olyan kétablakos szobák is, így például a kanászlakban, ahol szintén takaréktűzhelyek álltak, de itt ezeket sütőkemencék egészítették ki. Mint láttuk, Ozsákon már ekkor ablakkal rendelkező szobákkal ellátott, téglafalazatú cselédházak voltak, ami a korabeli uradalmakban korántsem volt általános. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a cselédházakban két szobához tartozott egy konyha, illetve azt, hogy az összes szoba rendelkezett téglapadlózattal, igen civilizált lakáskörülményekről beszélhetünk. A cselédek mellett a kanászok, bognárok, kovácsok szobái is lapjára fektetett téglával voltak paldózva. De a gazdasági épületek helyiségei is megfelelő színvonalat képviseltek, ezt jelzi, hogy egyaránt élére állított tégla borította a gépházat és a lisztkamrát a malomépületben, illetve a disznóól aljzatát, sőt mitöbb annak udvarát is. A malomhelyiség pedig puhapadlózatú volt. A gazdaság területének ármenetesítése érdekében folytatott erőfeszítésekről, a belvízvédelem elleni küzdelemről az előző fejezetben már volt szó. Az ott részletezett 1882. évi bérleti szerződés nemcsak azért támasztott kemény feltételeket a bérbevevő Leopold Sándorral szemben, mert a gazdaság belcsatornázási munkálatait egészében a bérlő feladatává tette, - másrészről a vízkárokért sem állt felelősséget, az abból adódó veszteséget a bér fizetésénél figyelembe nem vette -, hanem azért is, mert ezen túl a bérlet északi, északkeleti részén fekvő Györkei-tó lecsapolását is előírta. 196 E rendelkezés - amellett, hogy az egybeeshetett Leopold belvízmentesítési céljaival - végül a miatt nem vált terhessé, mert egyébként a bérgazdaságban termelt takarmány felhasználását szigorúan szabályozó szerződés csak itt, a Györkéi réten termelt széna értékesítését engedélyezte. 197 Azonban hiába volt minden erőfeszítés e terület vízmentesítésére, mivel itt esett legközelebb a Duna, még ha csak a Holt-ág formájában is, a belvizeknek ez a terület volt leginkább Gaál Zsuzsa kutatásai kimutatták, hogy a nemesi középbirtokosság derékhadának anyagi helyzete Tolna megyében (is) az 1860-as években roppant meg véglegesen. - GAAL 2003. A bérleti szerződés 1882. március 27-i miniszteri jóváhagyása, TMÖL, Közalap.urad. i. 443(4388)/1882. A bérleti szerződés 5. §-a ugyanis előírta, hogy a talaj termőképességének megőrzése, fokozása érdekében Leopold Sándor a terület 30 %-át takarmány termelésére, illetve legelőnek fenntartani volt köteles. A §. így folytatódott: „Bármiféle takarmányt, takarmánygyöknövényt, szalmát, trágyát a bérbirtokból elvinni, eladni, elajándékozni, feltüzelni, vagy bármi módon a bérletbirtokból elidegeníteni mi (semmi; A szerző) szín alatt sem szabad, sőt ellenkezőleg köteles a bérlő a szénát s egyéb takarmányt a bérletbirtokon marháival feletetni, ekképpen trágyát készíteni és a készült trágyát évenként rendesen a földekre kihordatni ". 454
