Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon
,jogtudori" mellett ott volt még az „államtudori" képzés. Ennek tanrendjében pedig sok olyan tudományterület szerepelt, amely egy, a szociológia és gazdaságtudományok iránt érdeklődő ember számára felettébb hasznosnak mutatkozott: így például a két szigorlat tárgyát képező 8 tantárgy közül három is kifejezetten ide sorolható (politika, nemzetgazdaságtan, magyar és osztrák állam statisztikája). 119 Véleményem szerint közelebb járunk az igazsághoz, ha abban gondolkodunk, hogy a Pestre felkerülő Lajos belekerülvén abba, a tanárok közt főként Pulszky Ágosthoz, illetve Pikier Gyulához köthető szellemi pezsgésbe, mely a Huszadik Század megalakítását készítette elő, az egyetemi órák nagyrésze iránt elveszítette az érdeklődését. E. Bártfai László írja, hogy az ekkor megismert Szabó Ervin mekkora hatással volt rá: ,,(...) kinek tudása és munkabírása lenyűgözi és kedvélt szegi, elhivatottsága, eszmevilága megbabonázza és magával ragadja. ". Ilyen fokú impulzushoz képest az egyetemi előadások átlaga valóban túlontúl akadémikusnak tűnhetett. Ha így is volt, egy körülmény bizonyosan befolyásolta egyetemi tanulmányait: idősebbik bátyja Samu 1899. május végén bekövetkezett halála. A Leopold család iskoláztatási stratégiájáról szóló fejezetben már írtam, hogy létezhetett Leopold Sándornak egy olyan terve, mely szerint a két idősebbik fiának a mezőgazdasági nagybérleteken való gazdálkodás fogja biztosítani az egzisztenciáját. Samu 1897 körül el is kezdett gazdálkodni a 7000 kat.hold nagyságú sárszentágotai birtokon, míg Gusztávnak Ozsákpusztát szánta. Samu halálát követően ez annyiban változott, hogy Sárszentágota szinte azonmód Gusztáv bérletébe ment át, és Lajosra várt az „atyai mintagazdaság" megöröklése. 121 Ennek ismeretében pedig lehet, hogy nem volt már értelme végigjárni az egyetemet, végigszenvedni a hosszú doktori szigorlati eljárást. Kétségtelen, mint sokan mások esetében, ifj. Leopold Lajos életében is meghatározóak voltak a budapesti egyetemi évek. Nyilván korábban is járt már a fővárosban, de egészen más volt immár önnön jogon, felnőttekhez hasonló önállósággal élni Budapesten, nemcsak vendégeskedni. A világváros az élet minden terén sok újat tartogathatott a fiatalembernek, ráadásul ezek az évek, a századforduló időszaka volt az, amely minden „szellemi beállítottságú" embernek az új ismeretek, szellemi és művészeti irányzatok tárházával szolgált. Nem csoda, hogy a legfogékonyabb korában lévő, humán érdeklődésű fiatalember ezek hatása alá került. Bizonyára a megadatotthoz képest tovább is maradt volna a fővárosban. Mindenesetre az egyetemet félbe hagyva, ifj. Leopold Lajosnak nem kellett azonmód lecövekelnie Szekszárdon. Bátyjaihoz, unokatestvéreihez hasonlóan az iskolai tanulmányok befejezését követően ő is külföldi utazásokat tesz. 122 így 1900 és 1902 között, igaz megszakításokkal, egyfolytában Olaszországot járja. Ennek hozománya első nagyobb lélegzetű munkája, a Huszadik Században folytatásokban megjelenő Olasz szocializmus c. tanulmánya (1903). 123 Változás ez a családi tradícióhoz képest: majd nyolc évvel idősebb bátyját, Samut, hasonló utazásai közül még a Szentföldre tett látogatása indította esszéírásra. 124 119 ld. KISS - SZÖGI - UJVARY 1988. 120 E. BÁRTFA1 1987b, 409. 121 Erre utal Leopold Samu özvegyének Szilfamajorban, 1900. július 2-án keltezett nyilatkozata is. - TMÖL, Szekszárd Város Árvaszékének i. 1342/1922. Amint dr. Leopold Kornél halálakor a Tolnamegyei Újság nekrológja fogalmazott: „Több nagyobb külföldi utazási tett.". Tolnamegyei Újság 1939. augusztus 2. 1-2.; Vélhetően ezek közé számítódott 1889. évi útja, mely során egy nagyobb létszámú küldöttség tagjaként Torinóban felkereste Kossuth Lajost is. - Ld. részletesebben TURIN 1889. 123 Megjelent: Huszadik Század 1903, 2 kötet 298-317,431 -453, és 505-531. ' 4 LEOPOLD S. 1898. - Leopold Samu utazását inspirálhatta a századforduló éveire jellemző Palesztina-kultusz, mely (még) mentes volt a cionista gondolattól, érzülettől, vö. SCHWEITZER 2006, 160, 439
