Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Gaál Zsuzsanna: A passzív ellenállás másfél évtizede Tolna megyében

árva-, büntető és telekkönyvi ügyeket vezeti " Az intézkedési terv keretében határozat született a pandúrok intézményének újbóli felállításáról, a községi elöljárók megválasztásáról, valamint a hivatalok átvételéről, kivéve az árvapénztárakat, melyeket a főispáni utasítás miatt a megyék egyelőre nem vehettek saját kezelésükbe. Bartal a megyei önkormányzat intézkedési tervben vázolt működésének költségeit 100 ezer forint körüli összegben határozta meg.

40 A finanszírozás tekintetében az egyes bizottmányok eltérő álláspontokat fogalmaztak meg. A bihari önkormányzat önkéntes, a majdani adókötelezettségbe beszámítandó előleg fizetésére szólította fel a lakosságot. Heves megye az állami egyenes adónak 10, Tolna 20, Hont pedig 25 %-át kívánta meg a megyei kiadások fedezésére.

41 A 48-as alapra helyezkedő megyék magatartása sejtette, hogy a konzervatívok által kidolgozott tervezet alapján nem születik megegyezés az udvarral. Ferenc József január 16-i leiratában a bizottmányok betiltását, katonai erő alkalmazását helyezte kilátásba, amennyiben a megyék nem követik előírásait. Nevezetesen nem törlik az emigránsok nevét a bizottmányi tagok sorából, akadályozzák a régi adók behajtását, illetve újakat vetnek ki, vagy a 48-as törvények bármelyikét „tettlegesen foganatosítják. '

42 A megyék azonban ellenálltak, Tolna is, ahol Bartal György érvelését követve a bizottmány ugyancsak nem fogadta el a császári leiratot. A közgyűlés tagjai nem törölték a bizottmányi tagok sorából a Bonyhádon megválasztott Perczel Mór és Miklós nevét, azzal az indoklással, hogy bűnös csak az, akit „a törvénynek rendes útján illetékes bírája " annak talált. Az adókulcs megállapítása tekintetében, azzal érvelt Bartal, hogy megállapítására csupán azért került sor, hogy a „szabad ajánlási készségben senki önmagát ne terhelje túl " Az elfogadott felirati javaslat további pontjai viszont azt sugallták, hogy a megalapozott alkotmányos aggályok ellenére a középbirtokos réteg hangadói még nem mondtak le teljesen a kibontakozás esélyéről sem. A császári adók behajtásában ugyan nem segédkeztek, de ugyanakkor tartózkodtak a fennálló adó és katonakötelezettségek megtagadásától is.

43 A kibontakozás reményét Bartalék mindenekelőtt az országgyűlés összehívásában látták. A februári pátens kapcsán kifogásolták ugyan, hogy a képviselőket nem a 48-as törvény, hanem az ez alapján készült rendszabály alapján és nem Pestre, hanem Budára hívták össze, de nem zárkóztak el egy pillanatra sem a választásokon való részvételtől.

44 A képviselőválasztások a megye 1848-ban kialakított hat kerületében rendben lezajlottak. A bonyhádiak Perczel Mórt szerették volna követüknek, a tábornok azonban elhárította az ajánlatot. Ezt követően esett a választás rokonára, Perczel Vincére, aki 48-ban a Baranya megyei mágocsi kerületet képviselte az országgyűlésben, melynek mérsékelt szárnyához tartozva, nem követte Kossuthot Debrecenbe.

45 A szakcsi kerületben Ürményi Józsefnek jutott a mandátum, a volt alnádornak, Tolna megye egykori főispánjának, akit a forradalmi kormány 1849-ben hazaárulónak minősített.

46 A konzervatív politikus az önkényuralom idején főbiztosi tisztséget vállalt, melyről azonban rövid idő után lemondott nem értve egyet a birodalom átalakítását célzó centralisztikus elképzelésekkel. Ürményi egyik szerzője annak a petíciónak, melyet Ferenc József magyarországi látogatása során nyújtottak át az ország sarkalatos jogainak helyreállítása érdekében. A kölesdi kerület választói Perczel Istvánt juttatták az április elejére összehívott országgyűlésbe, azt a politikust, aki a reformkori csatározások során Dőry Gáborral együtt a pecsovicsok követeként szerepelt a pozsonyi diétán. 1848-ban szerepet vállalt a megyei nemzetőrség szervezésében, osztályparancsnokként tevékeny részese és elismert vezetője az ozorai diadalnak. 7 Az 186l-es választásokon a megye új alispánja, Bartal György a pincehelyi kerületben szerzett mandátumot, Pakson az itt néhány száz holddal rendelkező Kurcz György, Szekszárdon pedig az önkényuralom időszakában rövid ideig ugyancsak szerepet vállaló Szluha Benedek. A képviselők listáján végigtekintve megállapítható, hogy a megválasztottak politikai előéletük, felfogásuk alapján viszonylag széles skálán mozogtak, melynek egyik pólusát a debreceni kormányt felvállaló Bartal, a 39 TMÖL Kjkv. 1861.21. 40 TMÖL Kjkv. 1861.21. 41 SZABAD, 1969. 202. p. 42 TMÖL Kjkv. 67. 43 TMÖL Kjkv. 1861.67. 44 TMÖL Kjkv. 1861.263. 45 DOBOS, 2001. 459. p. 46 SZABAD, 1969. 19. p. 47 DOBOS, 2001. 340-341. p. 405