Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Gaál Zsuzsanna: A passzív ellenállás másfél évtizede Tolna megyében

György, Magyary Kossá Sámuel, Csapó Vilmos, Szeniczei Ferenc. Kurcz György, Madarász József, Daróczy János és Szluha Benedek.

33 A lezajlott tisztújítás sok tekintetben politikai állásfoglalás, kiállás a forradalom és szabadságharc mellett: az alispáni székbe egyhangú szavazással azt a Fördős Istvánt választották, aki 1849 júniusában Perczel Béla mellett a másodalispáni posztot vállalta. A tisztség betöltésével kapcsolatban Perczel Béla neve csak azért nem merült fel, mivel ő nem sokkal korábban kormányzati tisztséget vállalt, a magyar helytartótanács tanácsosává nevezték ki, a közjogi és megyei közigazgatási ügyek vezetésével bízták meg.

34 Fördős megköszönve a bizalmat a tisztséget magas korára való tekintettel nem vállalta, maga helyett Bartal Györgyöt ajánlotta, aki ellenszavazat nélkül el is nyerte a magas méltóságot. Fördős visszalépése, majd Bartal megválasztása nyílván nem spontán reakció, hanem előre megtervezett tudatos koreográfia, melynek szimbolikus üzenete jól érthető. Mint ahogy világos az az állásfoglalás is, amit a bizottmány Perczel István javaslatára a kormányzattal szembeni magatartást illetően fogalmazott meg: „Hogy mi akár köz akár magánjogi kérdésekben csak is alkotmányos úton keletkezett, a nemzetnek beleegyezésén és királyi szentesítésén egyaránt alapuló hazai törvényeinket tekintjük jogérvényesnek; s azoknak csonkítatlan visszaállításához ragaszkodva, mindazt ami 1848 óta hozzájárulásunk nélkül utolsó koronás királyunk V-ik Ferdinánd által esküvel erősített alkotmányos törvényeink által történt, törvényes erő nélkülinek tekintjük. "

35 A jelölt, illetve megválasztott tisztségviselők összetételét vizsgálva jól érzékelhető az a magatartásbeli változás, amely először 1848-1849-ben volt tetten érhető. A jómódú középbirtokos nemesség nem vonult ugyan ki a megyéből, de észrevehetően teret engedett a más társadalmi csoportokból érkező feltörekvőknek olyan posztokon, amelyekre korábban csaknem kizárólagos igényt formált. így fordulhatott elő, hogy 1849ben a csupán néhány száz holddal rendelkező uzd-borjádi birtokost, Fördős Istvánt választották másodalispánná, a főszolgabírói székeket pedig csekély vagyonú birtokosok, illetve nemesi értelmiségiek töltötték be. A középbirtokos réteg önként vállalt háttérbe húzódásának 1849-ben részben a konkrét helyzethez kötődő politikai okai voltak, a jelenség maga viszont ezen túl mutató tendencia részeként értelmezhető. 1861-ben a középbirtokos családok valamivel nagyobb arányban képviseltették magukat a megye vezető tisztségviselői körében, mint 1849-ben, részvételük azonban korántsem olyan arányú, mint az a forradalom előtti időszakban tapasztalható volt. A megválasztott hat főszolgabíró közül csak a bonyhádi járás első embere, Perczel Pál volt az, aki valóban a megyei elitbe tartozó családok egyikéből származott. A tiszteletbeli tisztségviselők névsora viszont igazán előkelő: gróf Széchenyi Sándor mellett, Dőryeket, Csapókat, Daróczyakat, Bernriedereket találhatunk közöttük.

36 A középbirtokos családok szerepvállalásában bekövetkezett változást akkor érzékeljük igazán, ha az összehasonlítás alapjául, nem a konzervatívok megerősödését tükröző 1848-as, hanem az 1836-ban működő tisztikart választjuk.

37 Az újonnan felálló tisztviselői karba többen is bekerültek azok közül, akik az önkényuralom időszakában is hivatalt viseltek. A megye főjegyzőjévé választották Vizsoly Gusztávot, Szluha Bendeknek jutott a simontornyai járásban az alszolgabírói poszt, levéltárosi, illetve irodaigazgatói állásában pedig meghagyták Babits Mihályt és Föglein Mihályt. A közgyűlések eljárása az elnyomó rendszerrel együttműködők elbírálásában egyébként megosztott volt, miközben Baranya például elvi határozatot hozott arról, hogy császári tisztviselő a bizottmányba nem választható, sok más megye a tolnaihoz közeli gyakorlatot folytatott.

38 A 48-as alaphoz való ragaszkodásban viszont egységet mutattak az újraéledő bizottmányok, még ha a megfogalmazás formájában árnyalatnyi különbségek is mutatkoztak. Tolnában az alispán, Bartal György vezetésével alakult bizottság a megye újjászervezéséből adódó feladatok meghatározására. Az elkészült intézkedési terv, mely 11 pontban foglalta össze a legsürgősebb teendőket, mindenekelőtt az igazságszolgáltatás területén tervezett változtatások kapcsán fogalmazta meg a 48-as törvények iránti szilárd elkötelezettségét. „A törvénytelenül behozott ausztriai polgári büntetőkönyv és perrendtartás - a törvénykezés alapjául nem szolgálhat Az idegen befolyás alatt álló megyei törvényszék fönn nem maradhat, az 1848 XI. te. rendelése szerint állandó Törvényszék állítandó fel, mely az igazságszolgáltatás, TMÖLKjkv. 1861.2. TMÖL Sztankovánszky cs. i. 19. dob. 65. pali. TMÖLKjkv. 1861.8. TMÖLKjkv. 1861.2. Lásd 1. sz. melléklet SZABAD, 1969. 172. p. 404