Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Balázs Kovács Sándor: Sírversek a sárközi temetőkből (Bogár István gyűjtése alapján)
Im itt fed e sirhalom szép virágot/ Akit a mord halál egyenként levágott./ Kis angyalkák voltak egymás után sorban/ Tétettek mind hárman a gyászkoporsóba./ Patkó János volt a szép virágszál/ Ki csak hat hetet élt jött érte a halál/ 0 volt az anyjának második szülöttje/ Már lett a halálnak ő első zsengéje/ 1883-ban/ Tétettem a gyászos koporsóba/ Patkó Sára első szülött kedves lányom/ Tíz évet töltött ezen a világon/ Iskolát is már jól keresztül tanulta/ Mikor az Ur Jézus ötét szólította/ Földi iskoláját váltotta mennyel/ Tanulását végzi ő az égiekkel 1889-ben/ kihozattam én is e gyász temetőben/ A harmadik szülött kis Patkó Sárika/ A házi családnak voltál szép virága/ Benned volt már vetve minden reménységünk/ De az Ur angyala te érted is megjött/ Véletlen, váratlan téged is szólitá/ Édes anyád kebeléről téged leszakíta/ Ot napos gyenge kis korodban/ Hagytad atyád, anyád nagy szívfájdalomban 1891-dik esztendőben/ Hagytadjó feleid nagy keserűségben (A sírkő hátán lévő felirat.) PATKÓ JÁNOS édes atyád/ CSÁSZÁR SÁRA édes anyád/ PATKÓ ERZSÉBET kis testvéred/ CSÁSZÁR JÁNOS öreg atyád/ ZSIKÓ SÁRA öreg anyád. Felette kesereg/ Három kis magzatja/ Sírhalmok felett./ Midőn majd mi is eljutunk/ Ide a föld gyomrában/ Ismét majd meglátjuk egymást/ Ott fenn a menyországban/ E síremlék tétetett 1892-ben/ Béke hamvaikra. 6 12. Vándor tudd meg, hogy e gyászhant alatt/ Egy kis gyermek talál örök nyugalmat./ Csak testben, mert lelke felrepült/ Mint egy galamb Krisztus lába elé ült./ De utána a könnypatak folydogál/ Atya, anya öreg szüle sírdogál/ Öreg atyja is utána azt mondja/ Keseregve megyek már a síromba./ Kis testvére nem is tud még beszélni/ Eltűnt bátyját mégis itt-ott keresi./ Szüleinek két testvére siratja/ Nékik is van pedig kedves magzatja./ P. KARÁCSONY JÁNOSKA volt a neve/ Az angyalok számára lett nevelve/ A hat évet alig hogy betöltötte/ A hideg föld domborul már fölötte./ Pedig őt itt úgy szerette nagyatyja/ Kedves volt ő mint második unoka/ Öreg szülők örvendeztek őbenne/ Idegen is ha meglátta szerette./ Hát az atyja, hát az anyja, mit tenne?/ Hogyha a holt még eleven lenne?/ Megváltnak ha lehetne vérükkel/ Most áldoznak érette vérkönnyeikkel/ A szép családnév most egyel kevesebb/ Négy Karácsony négy Jánosból 3 lett./ S e síremlék az udvarban belátszik/ És ha néznek bármikor is nyugatra/ arczuk borul mindannyiszor bánatra. (A sírkő hátán lévő felirat.) E sirkövön maradt is még annyi hely/ Az elhunytnak nevét hová írják fel./ Nyugodj ártatlan kis fiu/ Kiért annyi bánat és bu/ Legyen itten csendes álmod/ Égben majd feltámadásod./ Edesatyam Karácsony János/ Édes szülém Pusztai Éva/ Titeket is ide várom Született 1884 szeptember 16-dikán/ Meghalt 1890 October 21-én. 27 13. Ember ha megállsz gyászsiromnál/ Gondolj reám én is voltam virágszál/ De rám talált a zord hideg halál szele/ Éltem szép rózsáit ez tépte szét/ DÖME JÁNOSKA volt a nevem/ Rövid hét éveket éltem/ Volt életem ragyogása/ Vonz titeket a sírásra./ Édes atyám, édes szülém de sokat is sírnak/ Öreg atyám, öreg szülém ők is mindig zokognak/ Kis testvér je a Palika mutatja/ Eltűnt bátyja fent az égben angyalka./ A szép család neve egyel kevesebb/ Három Döme Jánosból csak kettő lett./ Siratja is az egész ház családja/ Mert A Patkó gyermekek szülei: Patkó János és Császár Sára. A gyermekek közül: Patkó Sára élt 1879. okt. 28. és 1889. nov. 11. között. Patkó János élt 1883. máj. 4. és 1883. jún. 15. között. Patkó Sára élt 1890. dec. 26. és 1891. máj. 23. között. Később született egy leány Erzsébet, aki megérte a felnőttkort. Patkó Jánosnak 1883-ban 23 kh. földje volt. P. Karácsony János szülei: P. Karátsony János és Pusztai Éva. P. Karácsony János élt 1884. szept. 16. és 1890. okt. 21. között. 8 évesen diftériában hunyt el. Két testvére született még, akik megérték a felnőttkort. Nagyapjának, szintén Jánosnak 1883-ban 35 kh. földje volt. 354
