Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Balázs Kovács Sándor: Sírversek a sárközi temetőkből (Bogár István gyűjtése alapján)
részük több településen át vándorol, más részük használata viszont egy községre, sőt egy sírszövegíróra korlátozódik. Ezek a motívumok képezik a sírvers vázát, a vers fixpontjait, amelyek felhasználásával a szövegíró könnyen megszerkeszti a sírverset. 5 A sírversírók versíró tevékenysége nem elszigetelt jelenség. Az ország falvaiban százával éltek olyan parasztemberek, akik „földműves- vagy népköltőknek" vallották magukat. (Pl. Nagy Kovács István a Sárközben, majd Döbröközön 6 , de említhetjük az őcsényi, majd alsónyéki tanítót, Bocskár Ferencet, ki református halotti búcsúztatókat jelentetett meg 7 , vagy a sárpilisi Gergely János népi verselőt . Alsónyéki 5 ERDÉSZ 1968,216. 6 Nagy Kovács István döbröközi földmíves-hírversíró 1921. október 26-án vette feleségül Sárpilisen a helybéli Dávid Erzsébetet, egy jómódú gazda egyetlen leányát. A menyecske azonban igen fiatalon, 1922. május 8-án, 21 éves korában elhunyt. Második felesége is sárközi leány volt. 1923. jan. 6-án vette feleségül a 21 esztendős elvált, Geresdi Sárát Alsónyéken. Ide is vőnek érkezett, de nem sokáig maradt apósánál, elmenetelének okát versben írta meg: Költői levél hetven holdas törvényesen elvált feleségemhez Tolna megye Alsónyékre Mióta szakítottunk, múlott egy pár nyár és tél,/ Szívemben az emlék mégis egyaránt él./ Az a szomorú emlék úgy van a lelkembe, Mint a kidőlt fának visszamaradt gyökere. De nem azért nem feledem az emléket,/ Hogy visszavágyom hazug szerelmedet./ A dehogy! Utánad én már nem búsulok, Nem kell a szerelmed, nem kell a vagyonod. Tudom, rajtad most is díszlik a bársony, selyem,/ Mihaszna, ha szálai közt moly terem./ Molyférgek szétrágják drága selymedet, Sötét bűn pedig ép úgy hazug szívedet. Midőn először láttalak s beszéltem veled,/ ..../Szívemet a szemeddel magadhoz szívtad,/Mint sugarát a lemenő csillag. En védekezem a csábító szerelmed ellen,/ Ezerszer is megmondtam, hozományom nincsen./ Megmondtam, hogy szegény vagyok, Úgy szeress, hogy vagyont nem adhatok. Tudod-e mikor először nálad voltam én,/ Szobácskádban veled kettecskén./ Emlékszel-e, mikor ajkamra csókot adtál,/ Fülembe pedig szerelmet súgtál. Ezerszer azt mondtad énnekem,/ Tied óhajtok lenni a sírig édesem./ Nem baj, ha szegény vagy is, szeretlek,/ Ha úgy akarod világ végéig követlek. Vőnek mentem hozzátok tél közepén,/ Dermesztő hidegben január elején./ Hó borított völgyeket és hegyeket,/ Szívünkben mégis akkor volt a kikelet. Mert aki egymást szereti, nincs akkor tél,/ Aki boldog, annak télen is tavasz kél./ Nekünk meg a szerelmünk meg lett fordítva,/ Szívünkben tél lett kora tavaszra. Alighogy megjött a viruló március,/ Szerelmünkbefészkelt a bacilus./ Olyan óriási bacilust nem láttam mióta élek,/ Meri anyád volt az a csuda rettenetes féreg. Anyád bűnét elárulom, nem titkolom tőled,/ A szemtelen arra kért, hogy szeressem őtet. Üzenet az anyósnak Alsónyéken egy gazdag asszony hogyan járta el a bolondját./ Hogyan hervasztja selyemruhákkal az egyetlen lányát. /Miért űzte el a három törvényes és egy nem törvényes vőjét. Nagy Kovács Istvánról megemlékezik Illyés Gyula is a Puszták népe című művében. „Aki a pusztán az olvasás mellett írt is, az legtöbb esetben komoly író volt...Megvolt a költője Görbőnek, megvolt Naknak, Egyházasbérnek, Döbröközön Nagy Kovács István tevékenykedett...Minden vers pontos hírt közölt, röviden és keresetlenül. A hírekből a drámaiság mellett nem hiányzott az elmélyedés sem. De nemcsak balladai eseményt adtak közre: ami a legnehezebb, meglátták és följegyezték a néplélek rezdüléseit is...A „költői levél hetvenholdas törvényesen elvált feleségemhez, Tolna megye Alsónyékre" a költő anyósát leplezi le. Szerző egy sárközi egykés családba ment vőnek, tél közepén...A költőt üldözték, e vers miatt később törvényes úton is. Vállalta tettét." ~ ILLYÉS 1993, 154-156. 7 BOCSKÁR 1909. - Bocskár Ferenc (1870-1917.) Szülei: Bocskár István és Szabó Erzsébet 1903. aug. 2. és 1917. ápr. 2. között alsónyéki református tanító, 1917. okt. elsejétől fia, ifj. Bocskár Ferenc követte e poszton. Előtte Öcsényben tanított, innen jött Alsónyékre, hol 1917. ápr. 2-án tébécében hunyt el, 47 évesen. - Bocskár Ferenc könyvében háromszáz halotti búcsúztatót közöl falusi tanítók számára. Búcsúztatóit a következő tagolásban olvashatjuk: I. Gyermekek és ifjak, 16 éves korig 21 vers. II. Ifjak és középidejűek felett 16 vers. III. Öregek felett 63 vers. IV. Búcsúzások 25 vers. Szülők gyermekeiktől 30 vers. Házastársak özvegyeiktől 32 vers. Unokák nagyszülőiktől 15 vers. Öregszülők unokáiktól 15 vers. Testvérektől 12 vers. Rokonoktól, jó barátoktól, elöljáróktól és egyebektől 39 vers. V. Befejező fohászok - ezt is felosztotta kor szerint - 33 vers. VI. Síri beszédek s néhány sírkőfelirat, 5 vers. Huszonöt éves időelőtti szülés miatt gyermekével együtt meghalt ifjú nő felett. lm itt a koporsó, elhangzott az ének,/ Siralomra gyűltünk; ifjak, aggok, vének./ Mert van okunk sírni, keseregni jajjal,/ Egymáshoz fordulni fájdalmas sóhajjal. Melyiket sirassuk? - Annyi a bú tárgya!/ Hol találunk vigaszt szívünk bánatára?/Sirassuk: úgy-e bár, a viruló életet, 345
