Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

zajától volt hangos a hegy egészen az őszi (szőlőőrzési) vásár napjáig. (A szeptemberi szekszárdi vásárt nevezték szőlőőrzési vásárnak.)

100 Ekkor aztán szekérre ült a fiatalság és behajtottak a vásárra. A legény, aki meg volt elégedve választottjával, a közeli esküvőre gondolva dalolta: Ha bemegyek a szekszárdi vásárra / Fodrot vöszök a szeretőm nyakára./ Kész a fodor, ki is van már slingőve,/ Gyere babám, mönnyünk az esküvőre.

l0] Néha azonban megbánta a legény, hogy szóba állt a leánnyal, vagy éppen következménye lett a szőlőőrzésnek: Árok, árok, de mély árok,/ Többet utánad nem járok./ Bár eddig se jártam vóna,/Most fene bajom se vóna: A megesett lány sem maradt azonban pártában. Az öregasszonyok addig pártfogolták míg férjhez nem ment.

102 Régen az ismerkedés ideje a tavasz és a nyár volt, a szerelem kibontakozásának időszaka pedig a szőlőőrzés: lakodalom is lett belőle újborra, tél utoljára, vagy zöld farsangra (húsvétra), esetleg esztendőre rá. Ismeretek a test dolgában Általános az a vélemény, hogy a falusi gyerekek, mivel a természet jelenségei veszik körül őket, korán megtanulják ismerni azokat, s még a legilletlenebb jelenségeket is megtanulják érteni. Egyrészt, mivel az állatok párzása már a kisgyermekek szeme előtt is játszódott le, az eleve megszokott, természetesként elfogadott volt. Másrészt a családok nagy részénél egy szobában több generáció is aludt, így minden tudatos nevelés nélkül tisztában voltak a nemi élet jelenségeivel. A fiatalok nemi élet iránti érdeklődése nemcsak a nemiséget hordozó játékokban mutatkozott meg, hanem a beszélgetésekben is. A fiú- lánycimborák szűkebb körben, egymás között gyakran beszélgettek ilyen kérdésekről, ilyen irányú ismereteiket egymástól szerezték, hiszen a családban azért illetlen dolog volt ilyesmiről beszélni. A gyerekek nemi felvilágosításával nem foglalkoztak a családban, nem is tartotta ezt senki feladatának. (Ugyanakkor a i ni munkára nevelésre egészen kis kortól kezdve nagy gondot fordítottak a paraszti közösségekben. ) „Szüleink sohase beszéltek a nemi életrül. Arrul nem is szólva, hogy a gyerök-szülő közt nem volt olyan baráti kapcsolat, ilyesmirül kerdözni sem mertünk volna. Különben ők is, mi is szégyöltünk volna ilyesmirül beszélni. A parasztfiatal életében a jószágoktul tanult. Láttuk a kakast, kutyát, disznót, hogy mit csinál, úgy gondoltuk, hogy ha majd odakerül a sor, nekünk is úgy köll cseleködnünk. " A fiúk egymás között fiatalabb korban gyakrabban beszélgettek a nemi élet kérdéseiről, mint a leányok, s ilyenkor vaskosabb, trágárabb hangnemet ütöttek meg, s egyszer gyakorlati útmutatóval is szolgáltak egymásnak. Ezek ismeretében meglepő a paraszt fiatalok tájékozatlansága szexuális téren, hiszen láttuk hogy pl. az állatok párzását látva ad analógiám szerezhettek volna ismereteket. (Persze a lányoknak ilyesmit nem illett észrevenni, s különösen nem illett - s nem is nagyon mertek - kérdezősködni erre vonatkozóan.) A fiúknak azért több lehetőségük volt a tapasztalatok megszerzésére: „Kevés vót az olyan legíny, aki ne próbálkozott vóna a növel, akit nem szabadított fel valamelyik menyecske vagyjány. Lehetőségük is jobban vót rá, oszt milyen kutya az, amék mellette fekszik a húsnak, oszt nem eszik belűle. Azt mondták rígen, a katona meg a legíny, meg a pap, odamegy, ahun kap. A legíny az mindig ember, még ha a kalapjába szarik is. Vót egy legíny, aki minden nőt le akart venni a lábárul, mindbe csak a baszótársat látta. Egíszsíges, nagyvírű legíny vót, udvarolt is kitartóan hun ennek, hun annak. Egyszer az egyik fiatal jányt nem sikerült levenni a lábárul, hiába kísérgette sötét helyekre. Emiatt a barátai ugratni kezdték. Mit gondol mivel vágta ki magát? - Eh, nincs abba semmi szégyellni való, megkínálok vele minden nőt, oszt ha nem kell, hugyozok 0 TMÖL. Szekszárdi I. oszt. Járásbíróság iratai 1857 C/5, 1858 C/47. 1 CSALOGOVITS 1936, 143. 2

CSALOGOVITS 1936, 143. 3 VERES 1984,24-28. 4 SZENTI 1987,220. 301