Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében
Nem messze van ide Dorog,/ Ott a pina dróton forog! Ha idősebbek is voltak jelen, meséket és balladákat is előadtak, 74 de a társasjátékon volt a fő hangsúly. A durákos és a - Siess szamár!(Csapd le csacsi?) - kártyajáték mellett a különféle zálogosaikat kedvelték. Majdnem valamennyi játék azt célozta, hogy az érzelmi kapcsolatokra fényt derítsen, s a fiatalok jót nevethessenek. Az ún. ajtónyitogatósban egy leány a bírótól társainak csak a virágnevét tudta meg, azok közül kellett találomra választania, akit aztán meg is csókolt. Hasonlított ehhez a párválasztás, amikor a - Szereted-e a párod? kérdésre igennel, vagy nemmel kellett felelni, de a kérdezett kijelölt párját csak a felelet után tudja meg. A kútbaesésnél annyi csókot kellett adni a „póruljárt" szerelmesnek, ahány méter mély a kút stb. „Eljártunk fonni is, mikor a fonóba jártak a lányok, a fiúk is mentek oda. Játszottak olyan ajtónyitást, csókért váltották ki egymást. Azt mondták neki, hogy fordulj bóha, nem fordulok, meddig, mondta, meddig, kit vársz, mondta, hogy várom ezt, várom Varga Évát, várom Bogár Évát, a lány meg mondta, hogy várom Pücsök Jancsit, vagy a Békás Jancsit, vagy ehhöz hasonlókat. Humoros játékok voltak. A fiuk meg meggyújtották a csöppűt, és mondták: máma fő hónap le, Vörös Margit fonnya le. - Akkor tették azt a fiúk, nem mentek velük táncolni. " 75 A játékok után furulya- és citeraszóra párostáncokat jártak. Ilyenkor adták át a legények szerelmi ajándékaikat: az ólomból készült, kicifrázott rokkaszeget, vagy más faragott, festett tárgyakat. A lányokat haza is kísérték. 76 A fonó emléke a népdalokban is fennmaradt: Edösanyám sokat kért a jóra,/ Hogy egyedül ne járjak a fonóba./ Eljárok a fonóba, sej a varróba,/ Ott választok szeretőt magamnak. 77 Féja Géza 78 Bátán gyűjtötte fel az öreg fonóasszonyok ironikus dalát: Szomszédasszony, adjon Isten jó estét, Megjöttek az öreg fonó menyecskék. Hogyha köllünk, akkor itten maradunk, Ha nem köllünk, akkor visszaballagunk. Iparkodjunk, pörgessük hát a rokkát, Fiatalnak úgyse elég a munkánk. Nem nézik az öreg elgyöngülésit, Sej, csak akkor, ha ők is azt megérzik. Sej szomszédasszony, üljünk le hát sorjába, Ne legyünk a fiatalok útjába. Az öregnek úgy sincs sok becsülete, Bír dolgozni, úgy van csakis kenyere. Sej, fiatalok, tik is odakerültök, Hogyha ezt az öregkort megéritök. Akkor jusson édesanyád eszébe, Hogyan bántál öregkor idejibe. 74 „A reges ajkán felújul a mese a törökökről, tatárokról, az elrabolt szépasszonyról. Csendesen hallgatják mindnyájan, a víg tréfa elnémul: szomorú történetek ezek. Mint vitetett el a török szultán egy szép leányt vőlegényétől épen a templomból, miként öli meg az piros csizmájának a szárába tűzött késével magát, - mert még akkor csizmát hordtak ám. - Hát a kutyafejű tatárok elől mint menekült Piri Panna? Elfutottak mindnyájan a nád közé, de felkutatták ott is őket. Piri Panna mellett megállt egy lovas, de nem vette észre, noha lova patkós körmével rálépett lábára, nem szólt mégse, s így megmenekült. Mint siratja el egy anya elveszett kis fiát, kit menekülés közben otthon felejtett, s kit a török nem ád vissza, de anyja - életével játszva a tábor közepéből éjjel kilopja. - Majd Bán Kata bús történetét kezdik el. Peregnek a rokkák, a czitera édes bús dalait kíséri leány, legény, melyek oly sok szépet, oly mesterkélt hangon beszélnek a szerelemről. Kitüzesedik sok leányarcz a nóta hangjától vagy talán a választott kacsintásától. Egy-egy szomorúbb részletnél könny szökik a csalódott szemébe, titkolná, de hiába: úgy ráillik a nóta. - Egyiket sem veszi észre senki sem, mindenkit elfoglalnak saját gondolatai. Mindenki lelkében viszhangot ad egy hur a dal valamelyik hangjára. Elnémul a rokka, a czitera meg vígan szól. Önkénytelenül megmozdul minden láb, csak hamar tánczra perdülnek. A tüzes csárdásnál kifejezést nyer minden, mi csak jellemző a magyarra. Hangos kurjantás tölti be az alacsony szobát, a jókedv tetőpontjára hág, villognak a szemek, a férfi keble feszül a leányé piheg. A táncztól fáradtan, társas játékba kezdenek. Mit játszanának mást, mint szokott játékukat: „Kútba estem. " Ebből lesz csak sok kötődés, sok pirulás, duzzogás és még több titkos szerelemvallás, s vége az lesz, hogy egyik-másik nagyon mélykutba esik, kihúzója iránt oly nagy hálát érez, hogy azt egy kendővel vagy egyfékötővel viszonozza. Néha pár idősebb asszony vetődik közéjjük, gyönyörködve a fiatalok mulatozásában, felújulnak régi emlékeik, legalább ezt olvassa ki szemükből a bágyadt szemlélő. Akad olykor-olykor egy fiatal menyecske, ki nem tud megválni kedves leánykori mulatságától, elnézi őket, ez is jól esik a lelkének. Közéjük nem vegyül, mert azt férjes asszonyokhoz illendőnek nem tartja. " DÁVID 1902. 75 Békás Jánosné Meggyesi Mária 1900. - Decs - Saját gyűjtés 76 KATONA 1962, 160. 77 OLSVAI - KÖNCZÖL 1974, 163. 78 FÉJA 1963,49. 295
