Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében
A fonók szabadosságának korlátozására 1897-ben Tolna megye szabályrendeletet volt kénytelen alkotni. Kukoricafosztó A fonók mellett a másik ismerkedési alkalom és szórakozási lehetőség a téli kukoricafosztó volt. Ez is segítségmunka, ahol hívott és hívatlan, korra és nemre való tekintet nélkül ugyanúgy szívesen látott vendég, mint a szüreten. A könnyű munka alatt mesével, tréfálkozással, dallal szórakoztak. Fény derült a szerelmi kapcsolatokra is. Ahogy a sárközi népdal mondja: Ej,fosztóka, kukorica fosztóka!/ Hogy ott jártam, a szívemnek nincs nyugta./ A szívem is a lelkem is sírni, vagy kacagni tudna,/ Szívemnek a nyugalmától fosztott meg egy kis barnai Mindenki piros csöveket keresett, hogy „el mehessen aludni" vagy csókért átadja annak, aki korábban szeretne hazatérni. Az idő java részét a fiatalság tréfái töltötték ki: pl. kikenték egymást üszöggel, a kukorica selyméből bajuszt ragasztottak, levéllel kitömték a kabátokat, ruhát, cipőt stb. A kisebbeket megrostálták: kezüknél-lábuknál fogva lóbálták és belehajították a lehántott héjba. A hangulatnak megfelelő nótákat énekeltek: Megütötték a bírót/ Egy nagy tökkel, hogy meghótt./ Úgy kell neki, hogy meghóttj Mert oly kutya ember vót %x A háziak megvendégelték a segítőket, esetleg tánc is volt zeneszóra. Ezt a segítségmunkát, vendégeskedést mindig viszonozták egymásnak Játsző A fonók és a kukoricafosztó mellett a játszók jelentettek még ismerkedési, szórakozási alkalmat. A játszó a múlt században még országszerte ismert szokás volt: tavasztól őszig vasárnap délutánonként összegyűlt a falu fiatalsága egy-egy nagyobb téren és ott játékkal, énekkel és tánccal szórakoztak sötétedésig. Minden korosztály megtalálta szórakozását, még a karonülő gyermekeket is kivitték, a felnőttek pedig gyönyörködtek a fiatalságban. Különösen így volt ez a Sárközben, ahol a játszón a nagylányok voltak a hangadók, dalaikban és körtáncukban gyönyörködött mindenki, a falu legszélesebb nyilvánossága előtt tartott dal- és táncverseny, divatbemutató, szépségverseny és udvarlási alkalom volt ez. A vasárnapi játszót hagyományos szokásrend szabályozta, egyszerűbb keretek között zajlott le. A Sárközben korábban a falvak főterén, a templomtéren tartották, később a tilalmak miatt a kocsma vagy az olvasó kör udvarára szorult. 82 A játszóról minden sárközi község jegyzője megemlékezett egy kérdőívre írt válaszában 1829-ben. 83 Pilis: „A lakosok közül az öregebb rendűek mulattyák magokat leginkább együttbeszélgetésekkel és könyv olvasásával. A fiatalabbak pedig tántzzal és utzai játékokkal. " Öcsény: „A korosoké az barátságos és atyafiságos látogatásokból s beszélgetésekből. A fiataloké vasárnap és innep napokon az utzán való jádzásból és a kortsmában való táncolásból. " Decs: „A lakosok mulatsága a korosabbaké a barátságos beszélgetés, a fijatalságe pedig közönségesen laptázás és az kortsmakban muzsika mellett való tántzolás. A leány fejér személleké és az ifjabb menyetskéké pedig a játszó helyen öszve gyűlni szokott elállás és más mulatság, melyet az idősb férfiak és asszonyok is nézésekkel gyönyörköttetni szokták ilyenkor magokat. " Alsónyék: „Az öregek egymással való beszélgetéssel, a fiatalok pedig öszve fogózván s karikába állanak, hol szomorú, hol friss nótát dalolván ugrálnak egy bizonyos helyen a mezőbe, vagy helységbe. " A lányok ünnepi díszbe öltöztek, legfeljebb a nehéz, nagy pártát hagyták otthon: beszóltak egymásnak, bandástul vonultak fel. Utánuk a menyecskék, asszonyok és a férfiak vonultak ki. A múlt század végén a szegénységnek és a birtokos parasztságnak külön játszóhelye volt, de a fiatalság kölcsönösen meglátogatta 9 CSIMADIA1974,417. 0 BOGÁR 1966,26. 1 KATONA 1962, 161. 2 „Vasárnap délután Isteni szolgálat után elmentünk szokásunk szerint az uczára jádszani... " - TMÖL. Szekszárdi 1. osztályú bíróság iratai 1856 C/4. 3 CSERNA- KACZIÁN 1986, 41, 68, 198, 211. 296
