Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében
életükhöz, akárcsak a munka és az evés-ivás. A nőknél a szerelemben az érzelmi motivációk, a lelki tényezők voltak a hangsúlyosabbak, a férfiaknál a testiség. Sőt a férfiak nem ritkán a szerelmet azonosították a szexualitással, a fiziológiai tényezőkkel. Érzelmeiket nemcsak a közösség előtt tartották titokban, hanem főként szavakban - sokszor a szeretett lénynek sem nyilvánították ki. Cselekedeteikkel, apró kedveskedésekkel, szerelmi ajándékkal 65 , azonban közvetve mégis megvallottak érzelmeiket. A szerelem a fiatalság idején fontos szerepet játszott az egyén életében. A közösség ugyanis a szerelmet jelentéktelen tényezőnek tekintette, luxusnak, amelynek a fiatalok életében, az udvarlás idején van helye. Az udvarlásnál a fiatalok egyéni vonzalmának érvényesülésére nagyobb lehetőség volt, mint a párválasztásnál, amikor a szülők gyakran figyelmen kívül hagyták a kialakult érzelmeket, a fiatalok egymáshoz való ragaszkodását. Már a 19. századi eleji leírások szerint is természetes volt, hogy a szülők a családi gazdaság érdekeire való tekintettel keressenek gyermeküknek házastársat. A sárközi református egyházközségek jegyzőkönyvei tele vannak olyan peres ügyekkel, amelyek a szerelem nélküli, érdekházasságok miatt robbantak ki: „Szabó Mihály szinte hat esztendő ólta vádolgatja feleségét Szél Susánnát, mind az Ekklesia, mind a Helység Elöljárói előtt azzal: hogy ötét éppen nem szereti a felesége: a honnét két, s három esztendeig sem hál véle továbbá, hogy nyelves, káromkodó, tolvaj, átkozódó. Úgy hogy ezen tselekedeteivel megengesztelhetetlen gyűlölséget gerjesztett a felesége az ő szívében, s annál fogva kívánna tőle elválni. Szél Susanna, mint vádoltatott fél előállíttatott. Minekutánna az említett eleibe adattak: az elsőre nézve megvallotta, hogy igaz: mivel akkor sem szerette férjét, mikor hozzá ment. A mit ő mindenkinek kibeszéllett. " 66 A népdalok igen szemléletesen és tömören fogalmazzák meg a kényszerített fiatalok keserveit: Jaj, de nehéz egy vánkoson feküdni, Aki egymást nem igazán szereti. Tudom én azt, próbáltam már öleget, De én áztat nem kívánom senkinek. Nem szeretöm az uramat, nem bíz én, Ha ránézek keservesen sírok én. Sírok biz én, siratom a lányságom, Siratom a lánykori boldogságom. 7 Ezt bizonyítja a sárközi Bötös Éva és Bogár Pali története is, melyet a fonókban meséltek, jelenítettek meg: A pilisi temető aljába'/ Rozmaringot ültettem sorjába'./ Öntözd babám, hogy el ne hervadjon,/ Hű szerelmünk félbe ne maradjon. I. Öreg: Tudjátok-e kié vót ez a nóta?... (Nem felelnek.)/Bizony ez már nagyon régön vótl Bötös Évié vót ez! II. Öreg: Bötös Evi...Bötös...Megállj csak, most már én is emlékszök. Bogár Palit szerettei... /Annak meg az vót a nótája, hogy... I. Legény (énekel) A pilisi kertök alatt/ Lovam áll a nyerög alatt./ Lovam áll a nyerög alatt,/ En meg a szerelöm alatt. Az én babám szöme, szája/ Többet ér, mint Buda vára./ Buda vára a királyé,/ De a babám a magamé. 65 K. CSILLÉRY 1976, 103-132. 66 Ocsény egyházi protokollum - 1812. május 3. - Az őcsényi református egyház tulajdonában. 67 TMÖL. KOVÁCH Aladár irathagyatéka XIV/7. II. doboz 7. pallium. 290
