Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Tolna megyei népi kalendárium

Balázs Kovács Sándor Tolna megyei népi kalendárium Népszokások Mindent szokás-nak nevezhetünk, ami a parasztság életének történelmileg kialakult rendjében a társadalom más osztályaitól és rétegeitől eltérő módon szabályozza a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és az ünnepek egész rendszerét, tartalmát. A fogalom egyidős a néprajzi kutatás hazai indulásával: tudatosan először Réső Ensel Sándor használta 1867-ben megjelent munkájában. Tágabb értelemben szokásnak nevezzük a népi közösségek életrendjében mutatkozó egyöntetűségeket, amelyek ismétlődésük következtében megszilárdult hagyományként öröklődnek át az utódokra. Ide tartoznak tehát a munkaszokások és a munka elvégzésének szokásos módjai, az emberi érintkezés formái és ezek ünnepi alkalmai (pl. a köszönés, a házba belépés és a vendégség), az emberi életet kísérő és az emberi élet fordulópontjainak szokásai, valamint a naptári évnek az idő előrehaladtával közönségesen követett (a munka, az öltözködés, stb.) rendjét ritmikusan váltakozó szokásai és a naptári év fordulópontjaihoz, a természeti változásokhoz fűződő szokások. A köznapi nyelvhasználatban azonban a népszokás ennél kevesebb. Jelenti az emberi élet fordulópontjaihoz, a naptári év ünnepeihez és a vallási, társadalmi, jogi intézmények működéséhez kapcsolódó szokásokat, amelyeket összefoglalóan ünnepi szokásoknak nevezünk. A népszokás-fogalom ilyen értelmű használata azért indokolt és tanulságos, mert minden szokásnak minősülő jelenség, amely kívül esik a szűkebb értelmű népszokás-fogalom jelentéskörén, az emberek gondolkodásában a hétköznapit jelenti, azt, amit egyébként is tenni kell. Joggal állítják ezzel szembe a nem hétköznapit, az ünnepit, amelyet a szó szoros értelmében megünnepelnek, „felfokozott" hatású rítusokkal, kultuszokkal, sőt: szokásaik köznapi rétege, öltözködésük és viselkedésük is ehhez az ünnepi hangulathoz emelkedik fel. Az így felfogott népszokások szervező fóruma az alkalom, amely lehet egy munka befejezése (szüret) vagy annak szervezeti rendje (fonó), a közösségi, családi élet kiemelkedő eseménye (keresztelő, lakodalom, bíró választása) és a naptári ünnepekhez, a vallási intézmények, társadalmi csoportok és szervezetek által szabályozott rendje (betlehemezés, regölés, stb.) A népszokások, mint szokások az erkölcs legfontosabb tartományait rendezik. A szokások gyakorlásának többnyire kettős célja volt: egyrészt a földmüvelés és állattartás sikerét az ember vagy emberi közösség egészségét és személyes boldogulását kívánta biztosítani, másrészt az adott ünnepre történő periodikus megemlékezést biztosította. A bizonyos napokhoz kötődő praktikák, mágikus cselekmények cselekvői és részesei ugyancsak nemhez és korhoz kötöttek voltak. Többnyire olyan mágikus cselekedetekről van szó, melyeket egyedül, magányosan kellett elvégezni, pl. termékenységvarázslás és -jóslás, termés-, időjárás-, férjjóslás. A férj- és feleségjósló hiedelem cselekményeket természetszerűleg a lányok, illetve legények végezték, a gazdasági élettel összefüggőeket a gazda vagy a gazdasszony. Jellemző módon a cselekmény, a rítus, a gesztus tovább él, mint annak ismerete, hogy tulajdonképpen mi is a célja. A szokás- és hiedelemcselekmények színterét is meghatározta a hagyomány. Természetesen minden esetben megvolt ennek is a mágikus jelentősége, tartalma. Az ünnepi köszöntő szokások, java részében a köszöntők, házról házra jártak, kisebb-nagyobb csoportokban. Voltak azonban nagyobb közösséget megmozgató felvonulások, melyek színtere a falu utcája vagy utcái, sőt a falu határa is lehetett, például a farsangi, szüreti, aratási felvonulások, húsvéti határjárások alkalmával.

1 I. Január - Boldogasszony hava - Vízöntő hava Csak lassan hosszabbodnak a nappalok és rövidülnek az éjszakák. A havi középhőmérséklet alacsony, 0 Celsius fok alatti. Egy dombóvári rigmus szerint: 1 DÖMÖTÖR 1990. 102-104. 233