Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
Megemlítendő, hogy a keleti vonaldíszes kerámia nagy Spondylus korongjaival együtt megjelenő gyöngyök formailag némiképpen eltérnek a korai neolitikum példányaitól. Kalicz Nándor és G. Szenászky Júlia a vonaldíszes gyöngyök legfőbb jellegei között említik meg a hosszúkás (gyakran 60 mm-nél hosszabb) henger alakú formát és az elvágott végeket. Ilyen példányok csaknem kizárólag a Dunántúlon (SzekszárdPalánk), a hozzá kapcsolódó területeken és a Szakáiháti kultúrában fordulnak elő, 202 a lengyeli kultúrára nem jellemzőek. 35 30 25 20 15 10 5 0 • Mórágy • Lengyel g Villánykövesd • Zengővárkony 3a 3b1 3c2 3c3 5a 5b1 5b2 6c Dent. 9. diagram: A tengeri kagyló- és csigaékszertípusok síronkénti megoszlása a nagyobb dél-dunántúli lengyeli temetőkben. A M. Zápotocká által megvizsgált neolitikus zárt Spondylus karperecek többsége széles-ovális alakú, egyenlőtlenül lecsiszolt és egyenlőtlen magsságú, 80-110 mm-es külső és 55-75 mm-es belső átmérővel. A formát és a méretet maga a nyersanyag, a Spondylus kagyló adja, sokszor egyedül a csiszolás elegendő volt a végső forma eléréséhez. A Pectunculus kagylóból előállított karperecek szabályosabb kerek formát mutatnak és alacsonyabbak, mint a Spondylusból készültek. Zápotocká egyetért S. Vencl azon megállapításával, mely szerint a kagylókarperecek száma délkelet felé növekszik, de minőségük rosszabb. 203 Amíg a sírokban talált Spondylus karperecek előfordulása három régióra koncentrálódik, Dobrudzsára (Hamangia és Varna kultúrák), a Kárpát-medencére (tiszai és a lengyeli kultúrák), ettől nyugatabbra pedig az LBK késői csoportjaira, addig telepleletként való előfordulásuk ennél sokkal nagyobb szóródást mutat. 204 Kalicz Nándor és G. Szenászky Júlia vizsgálatai szerint a Spondylus karpereceket mind a két Spondylus horizont idején (a Szakáiháti kultúrában és a Tisza-Herpály-Csőszhalom-körben) ugyanazzal a technikával állították elő, s ez érvényesnek tekinthető az egész Kárpát-medencében és az LBK más területein is. 205 Az általuk vizsgált Békés megyei példányok között két fő típust különítenek el: leggyakoribbak a széles és vastag példányok, míg a másik típust a vékonyabb és félkör alakú átmérőjű karperecek alkotják. Utóbbiak az alföldi késő neolitikumban és a lengyeli kultúrában is gyakoribbak, mint korábban, de megjegyzik, hogy „a legidősebb vonaldíszes kerámia lelőhelyein csak vékony karperecek fordulnak elő". A dunántúli vonaldíszes kerámiába sorolt Szekszárd-palánki példányok ovális alakúak, alsó részükön erősen kiszélesednek és lefelé elvékonyodnak, peremükön pedig megfigyelhető a recens eredet egyik bizonyítékának tartott bíbor árnyalatú elszíneződés. A dél-dunántúli kagylóékszeres sírok 7,4%-ában (8) találtak Spondylus karperecet, vagy ennek töredékét, s ilyen tárgyak Mórágyon és Győrében felszíni leletként is előkerültek a temetők területén. A legnagyobb példány, a lengyeli 227. sír karperecének átmérője 90x75 mm-es, a legkisebbé, a mórágyi 63. sír 1 példányáé pedig 50x49 mm-es, a többi lelet esetében 63-80 mm között váltakozik a külső átmérő nagysága. KALICZ - SZENÁSZKY 2001, 43. ZÁPOTOCKÁ 1984, 52-53. KOREK 1989, 55. KALICZ - SZENÁSZKY 2001, 45. Uo. 45
