Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
Leggyakrabban a 3a típusú, vékony, keskeny, kissé szögletes metszetű példányokkal találkozunk a temetkezések 4,6%-ában (5), egy ilyen töredék a zengővárkony 14a sírcsoportra (313. temetkezés), négy további darab pedig a mórágyi 43., 63. és 75. leány-, illetve 47. fiúgyermekek melléklete volt. Utóbbi darab formájában átmenetet jelent a vékony és a széles karperecek között, mivel alsó oldalán erősebben kiszélesedik és elvékonyodik. A györei szórványlelet, zárt karperec, valamint a négy mórágyi felszíni töredék is a 3a karperectípust képviselik. A 3b 1 lapos metszetű zárt és ovális Spondylus karperecek egyetlen dél-dunántúli sírleletét a lengyeli 2. sírcsoport 227. sírjából ismerjük. A 3c2 és 3c3 átfúrt karperecek is egy-egy példányban jelennek meg a mórágyi 39. leánygyermek mellett és a lengyeli 1. sírcsoport 85. temetkezésében. Utóbbi lelet egyik oldalán erősen kiszélesedik és három átfúrás helyezkedik el egymás mellett ezen a szélesebb részen. A Kárpát-medence összes nagyméretű Spondylus csüngője a vonaldíszes kerámia lelete, a Dunántúlon a kottafejes és a zselizi kerámiáé, Kelet-Magyarországon pedig az AVK-é és csoportjaié, de megjelennek a szakáiháti kultúra területén keletkezett teli-települések legalsó rétegeiben is és a bánáti lelőhelyeken is. 207 A Kárpát-medencétől délebbre már csak szórványosan jelennek meg ezek a leletek. 208 A középen nagy lyukkal ellátott Kárpát-medencei csüngőknek ellenben nincsennek nyugat-európai párhuzamai, a Dunántúlon, mint pl. Nagydorogon, 209 ritkán azonban előfordulnak, akárcsak a bánáti és a Vinca kultúrában is. 210 A Spondylusból V-, vagy U- formában kivágott csüngők az LBK középső és nyugati területeinek (Szlovákia és a Párizsi-medence, illetve a Rajna felső folyása és az Elba-Saale-vidék középvonala között) jellegzetes ékszerleletei, a sírban való előfordulásuk után ítélve a ruházat részeinek tarthatók ( „Gürtelverschluß" )? u 1993-ban e tárgytípusnak mindössze 28 példánya volt ismert. 212 Az N. Nieszery által vizsgált, kb. 1500 sírt tartalmazó 53 közép- és nyugat-európai LBK temető közül csak 15-ben (alig 2,0%) jelenik meg a V-bevágású Spondylus csüngő, s elterjedési térképén egész Európából 69 lelőhelyet tüntet fel ilyen leletekkel. 213 Kai icz Nándor és G. Szénászky Júlia ehhez számítanak még 31 kárpát-medencei lelőhelyet, melyekről Spondylus csüngőket ismerünk. 214 A Dél-Dunántúlon az lal típusú, a szélein kétszer átfúrt, illetve széleiken kisebb és középen széles lyukkal átfúrt kagylócsüngőt csak a lengyeli sánc „sírmezőiből" említ Wosinszky Mór, 215 a lelet azonban ma már nem köthető sírszámhoz. Ugyanezt a tárgyat „Tolna megyei" leletként közli Csalog József." 16 Egy további, félig kész, átfuratlan kagylócsüngő Győrében került elő szórványként a temető területén, akárcsak a lefelé kiszélesedő csüngő, mely keskenyebb oldalán kétszer átfúrt. Ez a tárgy feltehetően a lengyeli kultúra legkorábbi időszakát képviseli, amikor a „genetikai előd", a dunántúli vonaldíszes kerámia (kajdacsi csüngő!) hagyományai még éltek. Erre utalhatnak a csüngő vei együtt talált hosszú, vastag, henger alakú Spondylus gyöngyök is. A Györe-Szentgyörgypusztán felszíni leleteiként talált, félig megmunkált és háromszor félig átfúrt, nagyméretű csüngő datálása bizonytalan, s ugyanez mondható el az ugyaninnen származó vastag Spondylusról is. E leletek esetében nem zárható ki a fossilis eredet. A 6c típus alatt összefoglalt Spondylus korongok 83,3%-a a lengyeli sánc lelete volt, az öt példányból négyet az 1. sírcsoport halottaihoz mellékeltek. Az 25. csontváz példányát ellentétes szélein fúrták át kétszer, a 22. és 221. sírok korongjait pedig subcutan fúrták át alul, középen. Hasonló darabot mellékeltek a zengővárkonyi 6d. sírcsoport 236. gyermektemetkezésébe is. Ugyanilyen formájú és szerkezetű a villánykövesdi 22. sír „homlokdísze", mely azonban nem Spondylusból, hanem szteatitból készült. 217 Megemlítendő a szekszárdi múzeumban megmaradt, a lengyeli sírokból származó vastag, felül kissé domború, alul pedig lapos Spondylus korong is, melyet oldalszélein körben kivágtak. 208 CANTACUZINO - MORINTZ 1963, Abb. 2.9-10; DETEV 1960, Abb.32; TODOROVA - VAJSOV 1993, Abb. 223.4. 20y HAMPEL 1895,43. 210 KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, 31-37. 211 WILLMS 1985, 336; NIESZERY 1995, 180, Abb. 94; MÜLLER - HERRERA - KNOSSALA 1996, 88. 212 NIESZERY - BREINL 1993, 43. 213 NIESZERY 1995, 175-181, Abb. 96. 214 KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, 35. 2IÍ WOSINSZKY 1891, 159, 28-30. képek 1 „A táblát ismételjük az Arch. Ért. 1891. 156. lapjáról, a hová annak idején tévedésből került": Csalogovits 1936, 42.. 48. ábra 2830. 217 DOMBAY 1959. 65., Taf. 19.3a.b., Abb. 2. 46
