Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd

gróf nagyatyjának, báró Augusz Antalnak Széchenyi-utcai kastélyában, mely öskertjével ma előkelő otthona az igen régi szekszárdi Kaszinónak. A kastély falán emléktábla köszöni meg Liszt Ferencnek, hogy itt járt. Liszt a várkastély toronyszobájában szokott játszani a Széchenyi utcán sétáló régi szekszárdiak áhítatos örömére. A másodemeleti grisaille-ablakot " kitárva, kedvtölten nézte a jól odalátszó szőlőhegyet: ­Szekszárd legnemesebb vörösborát eljuttatta a Pápa őszentségéhez­Latin Vilmostól Latin Mihályig A csak magának való kicsi völgy galambfészke maradt a finomult műveltségnek. Az első apáturat, Vilmost, ki 1074-ben állt a szekszárdi monostor élén, a krónika „Latinus" jelzővel emlegeti, mi Fraknói szerint olasz származásra vall, de nem illik-e a Latinus jelző egy másik világvég szekszárdi Babusára is? Mintha Latin Mihály is most lépne ki a bencésmonostor egy barna cellájából, hogy belepiruljon Szekszárd szépségébe: „Mi voltál ott? Keresd tovább magad! Ott nyájas szőlőtőkéket cipeltél S a barbár csúcsoknak nemet feleltél, Mert szülőfölded felelt általad. Nagyapád háza s a szelíd Dunántúl... " S hiába ragaszt meg kereket a kátyú s liheg a gyenge tüdejű omnibusz: megint kipattan a szekszárdi szikra, szekszárdi Magyar Sándor könnyű gépére felkap s átfut az óceánon. S ha szívszorongva látjuk ölfával, kővel rakodtan a szegénysors korán befogott csökött csikóját: egyet kanyarít rajzpapírján Garay Ákos 139 s már boldog huszárparipa táncol ősi kedvvel Szekszárd vásárterén. Hol nézik olyan bizalmatlanul, mint e völgyben az idegent? De aztán hol becsülnek jobban jó ismerőst, barátot? Van-e még oly vendégszeretet, mint özvegy Sass Istvánné nagyasszonyunké, ki haldoklásának delíriumában is vendégeit kínálta ? „Még az a bekecs jó lesz. • • " E völgyben élnek azok a különös kalmárok, e völgyben a kézművesek, kiket a bekaroló hegykeret minden más kalmártól s kézművestől megkülönböztet. Más és harmadnap is találkozik, tudja, vevőjével az árus, ismerik egymást jóból-rosszból, egymás családját, meddig tehetős, honnan veszi a pénzt s merről vetik szemére, amit költött? Nem sok öröm van itt a könnyű adósban, nem biztat nyereséggel a silány portéka. A gyorsan kilyukadó talpat, a fölös csontot a húson, a belül férges almát a kerek kis völgyben másnap mindenki tudja. így kerekedik boltban és műhelyben pátriárkája, de bolondja is a maga érdekével nem számoló szekszárdi becsületnek. Nézd kilencven évét az ősz boltosnak a Nagy utcán, az öregapját, a dédapját is ösmerte minden vevőnek: - Még az a bekecs jó lesz, amit két év előtt vett, Prantner uram, - mondja az egyiknek. - Négy méter? Nem. Ebből a szélességből az sok lesz. Itt élt órás pápaszemével örökkön rendetlen, tömött könyvesboltjában a májbajos, gömbölyű kis könyvkereskedő, kit vérig lehetett bántani, ha azt mondták neki, hogy ő is csak olyan kereskedő, mint aki fűszerrel vagy ócska vassal kereskedik. Kikergette boltjából a vakmerő borügynököt, mikor ez Goethe Faustját akarta megvásárolni. Itt élt a kerge lakatos, ki - mint operáció előtt a sebész - órákig eltűnődött, nem lehetne-e új lakat helyett inkább kifoltozni a régit s végül alig akart fizetséget elfogadni „ezért a semmiségért". Itt élt a kárpitos, ki száz évre gondolt előre s kevesebbre nem, csak száz évre varr, töm, feszit, zsinóroz, behúz zsöllyét és matracot s hiába rendelnél nála csak egy életre eleget. S nyurgán, ölesen itt égeti zománccserepét Steig Flórián úr, ki neve után hiába keres a Schulverein : kapuját e német Petőfi Sándor negyvennyolc arcmásával cserepezte körül dacosan. A városközpontban lévő Augusz-házat 1905-ben adták el a Sigray-örökösök a helyi kaszinónak 144260 koronáért. 7 Grisaille (francia): fehér, szürke és fekete színű festékkel, zománccal ellátott ábrázolás 8 A neves XIX. századi történész, Fraknói Vilmos első szekszárdi apátként nevezte meg Vilmost, mellyel szemben az újabb kutatások (Dercsényi Dezső, Érszegi Géza) bizonyos Pétert tartanak az első apátnak. Id. VASS 1989. 47. 9 Garay Ákos, Garay János unokaöccse, Az obsitos-t illusztráló, időközben klasszikussá vált rajzok alkotója. 0 Sass Istvánné fontos szerepet játszott a szekszárdi Nőegylet életében, vezetésében. 1 Schulverein (német): iskolaegyesület 372

Next

/
Oldalképek
Tartalom