Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd

gyenge termelékenységű háziipar, kézművesipar, parcellák (kis-és törpebirokok) súlyozott jelenlétét, és ezek mentalitásra, életmódra gyakorolt hatását tartotta a gyáripar terjedése fő gátjának. A birtoknagyságok helyes, a fogyasztópiac közelségéhez, üzemmód típusához igazodó kialakításának szükségességét követően a mezőgazdaságban, a házi-, nép- és kisiparban, de a nagyiparban is megmutatkozó munkapazarlásról írt. Utóbbi már a fogyasztási problémák körébe vezet, melyet Leopold itt is frekventáltán kezelt (ld. Paraszt gyermekeink és a tehéntej c. tanulmányát). „A még ki nem forrott différencia földművelő és ipari munka között, melyről annyi munkaadó panaszkodik, jó részben fogyasztási probléma. (...) e visszavisszavágyódás az élet elsőrendű szükségleteinek jelentkezése, amelyeket az iparimunkás falun, kisvárosban, minként erről még szó esik, jóformán csak saját földecskéjérői tud beszerezni. " - írta annak kapcsán, hogy a térség gyáraiban, bányáiban alkalmazott munkások még erősen kötődnek a mezőgazdasághoz.

104 Ennek kiküszöbölésére, és a nagy, szervezett piacok termékelszívó hatásának - például annak kivédésére, hogy Szekszárdon drágább legyen a vaj, mint Budapesten — ellensúlyozására a „vidéki szükségletek tudatos szervezését" sürgette.

105 Leopold Gyárak nélkül tanulmányát hosszú idő után elsőként Glósz József „fedezte fel" a helytörténet számára, egy tanulmányban vizsgálva, hogy mennyire felelt meg Leopold diagnózisa a századfordulós Tolna megye állapotának, gazdasági lehetőségeinek. Glósz alapjaiban véve, főleg az iparosodás elmaradása kapcsán egyetért a szerzővel, azonban tanulmányának végén kiemeli a megye hátrányos közlekedés-földrajzi helyzetét, adottságait, illetve azok korszakban megfigyelhető kedvezőtlenre fordulását.

106 S habár 1907-ben Leopold bízvást reménykedett egy Bátaszék-Pécs, illetve egy Bátaszék-Bonyhád vonal megépültének kedvező hatásában, amiképp a bajai híd gazdaságélénkítő szerepében. 1910-es írása a Dunáról, jelzi, hogy a megye gazdasági életének dinamizálását a Duna fokozottabb hasznosításától várta. Szerinte a folyó közlekedési jelentőségének visszaállítása ennek csak egyik vetülete lenne, ami a vasút megjelenésével, megerősödésével, illetve a vasúthálózat kiépülésével hátrányos közlekedés-földrajzi helyzetbe került KeletTolna számára oly fontos lett volna. A kolerajárvány terjedése miatt a folyón életbeléptetett intézkedések hatására írta a következő sorokat az 1910-ben megjelent A senki Dunája-ban: „Ellenségünk a Duna! Csak ez a Duna ne volna, ez az átkozott Duna!". De Leopold a járványtól függetlenül is elégedetlen a Duna korabeli helyzetével, gazdasági kihasználatlanságával. „A szabályozási munkálatokkal a Duna halbősége is lecsappant s a halászatból élő népesség százaléka óriási arányban csökkent meg. Ha a szabályozások és a partvédelem által a Duna immár megszűnt is veszedelem lenni, mint jövedelmi forrás is alig vehető számba a széles kiáradások megszűnte óta. Nem veszedelem és nem áldás többé: a Közép-Duna ma nyűg egész környezetének, nem könnyebbség, hanem gond és akadály, ahelyett, hogy útja volna mindennek, útját állja mindennek. " Leopold a Duna Budapest Belgrád közötti szakaszával, azaz a Közép-Dunával foglalkozott ezen írásában. A Közép-Duna szorosan vett, Pest, Bács-Bodrog, valamint Fejér, Tolna és Baranya megye területéből álló partvidékének népességét 700000 főre tette. Gyors terepszemléje - miszerint „Jobbról és balról, kifáradva és tönkreverten vergődik az érseki székhely Kalocsa, Földvár, Paks, Szekszárd, Baja, egykor kereskedelem és ipar csomópontja, Mohács, Apatin, egyéb semmi" - sovány eredménnyel zárul: „Magyarország gyáripara térképén hosszú, fehér folt szegi be két oldalt a senki Dunáját.". n0 Mindezt a partvidék gondozatlanságával, a közlekedési infrastruktúra hiányával magyarázta. Hiányzanak a biztonságos, vízmentes kikötök, rakpartok, a Dunához Tolnavármegye 1907. október 6. 1-2. írásának e részénél, a pár évvel korábbi, tej szövetkezetek hatását elemző tanulmányára is hivatkozva, a nagypiacok áruelszívó erejét a következőkben látta: „Ennek a vidéki standardromlásnak (életszínvonal-romlás: a Szerző) fő okát abban látjuk, hogy a fogyasztócikkeket - nevezetesen a romlandókat - mágneses erő hajtja a szervezett, megbízható és egyenletes piacok felé. Romlandó árúkat bizonytalan, kicsiny és ingadozó piac számára nagyüzemileg termelni vagy értékesíteni képtelenség. A vidéki piac pedig bizonytalan, kicsiny és ingadozó". Tolnavármegye 1907. október 6. 2. Glósz végköveztetésének tartalma találkozik Leopold helyzetleíró fejtegetésivei: „Vajon Tolna megye adottságai annyira rosszak voltak, hogy szükségszerűen maradt el a fejlődésben? A kérdésre a megye viszonyainak vizsgálata önmagában nem adhat választ. A tőkés fejlődés egyenlőtlen jellege következtében a termelés koncentrálódása egy ponton szükségképpen tőkét, munkaerőt von el máshonnan. ". GLÓSZ 1982. 48. LEOPOLD, IFJ. 1910. 257. LEOPOLD, IFJ. 1910.258. LEOPOLD, IFJ. 1910.258. LEOPOLD, IFJ. 1910. 264. 364