Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)
Vacsora után szórakozni jártunk. Külön előadóesteket, hangversenyeket rendeztek a várban lévő kultúrteremben. Vagy mulatóban szórakoztunk. Amerikai katonaruhánk volt, nem tudták a városban, hogy hadifoglyok vagyunk. Külön szenzáció volt a kórtermünk. Esténként szellemet idéztünk. Egy rajzlapra körbe leírtuk különkülön az ábc betűt. Közepére a számsort. Egy pengőst tettünk a papírra és mutatóujj unkát a pengőre téve hívtuk a szellemet. Egy idő múlva a pengő elindult körútjára és a médium valakinek a szellemét hívta. A pengő végigjárta és kiírta betűkkel a hívott szellem nevét és korát. Majd a szellemhez intézett külön kérdésekre is ily módon válaszolt. Érdekes volt, hogy akárhogy nyomtuk a pénzt, megállítani nem lehetett. Egy alkalommal olasz szellem jelentkezett és olaszul válaszolt. Nem értettük, csak akkor, amikor az egyik ágyban fekvő tiszt közölte, hogy érti, a meghalt kisfia szelleme jelentkezett. Bombatámadás áldozata lett és csak olaszul tudott beszélni. Tudtuk, hogy az egész csak bűvész mutatványnak illik, de ekkor mi is meghökkentünk. Este a szobai szellem idézéskor mindenki elkerülte kórtermünket. Az étkeztetésre sem panaszkodhattunk. Magyar konyha, magyar szakácsokkal, magyar étrend. Minden héten egy alkalommal úgynevezett „pótkalóriát" osztottak. Mivel betegeknek voltunk elkönyvelve szükségesnek tartották, hogy a gyógyulás érdekében jobban éljünk. Egy alkalmi „pótkalória": (egy-egy személynek) 6 doboz félliteres dobozban sűrített, kondenzált tej; 25 tojásra való tojáspor, 1/4 kg tejpor; 10 csomag puddingpor; 50 szem aszaltszilva; 20 dkg szárított alma; 15 dkg kakaópor; 20 dkg jam; 1 kg marhahús-, és 20 dkg sertéshús-konzerv; 10 dkg kávépor; 20 dkg zsír, 20 dkg vaj; 10 dkg sajt; 25 dkg kolbászféle töltelék; 1/2 kg kristálycukor; 1 kg liszt; 20 dkg mazsolaszőlő; 2 db narancs; 1 doboz kókuszvaj; 2 csomag rágógumi és 100 db cigaretta. Tízóraira és uzsonnára sütöttünk, főztünk. Március 5. A belgyógyászat osztályírnoka lettem. Sokan elhagyták a kórházat, elindultak haza csak úgy találomra. A létszám annyira lecsökkent, hogy bennünket kértek, segítsünk. Majdnem még orvos is lett belőlem. Hír érkezett, hogy Münchenben látták kifüggesztve, hogy az ingolstadti kórházat március 18-19-én hazaszállítják. Március 6 - 14. Bíztunk a hírben. Közben készülődtünk március 15 megünneplésére. Szép műsort állítottunk össze. Március 15. A szabadság napja nekünk is meghozta a szabadságot. Délelőtt próbáltunk. Én is szerepeltem volna. Lakatos Vince népizenekara kíséretében Rákóczi megtérését próbálgattuk éppen, amikor futár jött lihegve hozzám, azonnal menjek az irodába. Ott már egymást ölelgetve vártak. Holnap megyünk haza! Nagyon sok dolgom volt, de örömmel csináltam. Nekem kellett a szerelvényeket összeállítani, az utazókat elosztani. Március 16. Délután összeállt a szerelvény az állomáson, megkezdtük a beszállásolást. Kórház vonatot kapunk. Egyegy pulmankocsiban 32 ágy. A kórházban lakó családok kocsijába kerültem. Soha nem hittem volna, hogy ilyen kényelmes utazással kerülök valaha is haza. Március 17. Még Ingolstadtban ébredtünk. Délelőtt szomorú parancs jött, sajnos azt is nekem kellett végrehajtani. Szerelvényünk két utolsó kocsijában helyeztük el a Tbc-s betegeket. Nem jöhettek velünk. Visszaszállítottuk őket a kórházba. Leírhatatlan volt elkeseredésük. Bizonyára nem is jöttek soha haza. Délután 14 óra 45 perckor megindult a vonatunk a boldogság felé, haza! Este Münchenbe értünk. Kísérőnk 5 amerikai magyar tiszt. Kivándorolt magyarok fiai, ahogy mondták, ők is szeretnék meglátni szüleik volt hazáját. 338
