Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

Március 18. Reggel Linzben voltunk, este pedig már feltűntek Bécs lámpái. Március 19. Ismét feledhetetlen nap. Éjfél után 0 óra 45 perckor átgördült vonatunk a magyar határon Hegyeshalomra értünk. Sokan örömükben sírtak. Elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot. Március 23. Reggel értünk Kaposvárra. Kaposvár külső állomásán egy külső vágányra tolták szerelvényünket. Az állomás melletti iskolába mentünk, ahol leigazoltak. Megkaptuk a végleges leszerelő levelet. Alig telt el dél, amikor kívül az iskola kapujánál kezet fogtunk egymással és búcsút intettünk. Mindenki hazafelé vette sietve útját. Este sikerült egy olyan teherszerelvényre felkapaszkodni, amelyik Dombóvár felé indult. Nyitott vagonban, nagyon hidegben nem törődtünk semmivel, tudtuk, hogy minden perc közelebb visz kedveseinkhez. Bogár István hadifogságban írt naplójának két oldala. Március 24. Dombóváron is sikerült vonatra szállni. Reggel már Bátaszéken voltam, azon az állomáson, ahonnét 1944 októberében elindutam. Gyalog indultam Sárpilisre a már jól ismert eperfás úton. Útközben legkedvesebb sárpilisi barátommal találkoztam, Csurgai Palival. Bátaszékre indult. Örömében mindent elfeledve kerékpárját visszafordította, csomagomat felpakolva kettesben ballagtunk. Mire feltűnt a pilisi 339