Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

Augusztus 30. Nagy napra ébredtem. Esküvőnk egyéves évfordulója. Nehéz volt egymástól távol. Nem is dolgoztam, egész nap gondolatban otthon jártam. A sors úgy hoztam, hogy esküvői ellátásban volt részem. Egész napra kaptunk 3 doboz teli és 3 doboz csörgős dobozt. Reggeli: kenőmájas, pirított kenyér, sajt, keksz, kávé, karamellcukorka. Ebéd: húsleves, ropogósra pirított hasábburgonya, dinsztelt piros káposzta, vagdalt hús, sütemény, cukorka, fekete kávé. Vacsora: sült krumpli, hagyma, sajt, vajas kenyér, keksz, lekvár, cukorka, csokoládé. Bizonyára valakitől táborparancsnokunk megtudta, hogy milyen nagy évfordulóm van, magához hivatott és egy kilóra való narancsot és 5 üveg coca-colát adott ajándékba. Szeptember 1-12. Naplóm 14 lapon keresztül nem szól másról mint dicshimnusz az ellátásról. A munkáról el is feledkeztem. Szeptember 12. Aichachba nem mentünk többet. Hír szerint táborunkat is felszámolják, Franciaországba megyünk. A táborparancsnokunk is megerősítette a hírt, de arra a kérdésre, hogy hová, csodálkozva felelte, hogy haza. Szeptember 13. Fürstenfelbruckba vittek. Egész nap egy amerikai sátortábort bontottunk. Szeptember 14. Bent maradtam tábormunkán. Délelőtt egy tanyán voltunk krumpliért. Délután Münchenbe mentünk egy pékségbe. Valódi, szinte otthoni kalácsot sütöttek részünkre 250 kg lisztből, 50 liter tejjel 18 kiló cukorral, 25 citrommal ízesítve. Előttünk vették ki a kemencéből, s emlékeket felidéző illatot szívhattunk magunkba. Ilyet is megértünk, otthoni kalácsot ehettünk. Szeptember 15. Nagy házi botrányt hoztak tudtunkra. A konyha vezetésével megbízott százados meglopott bennünket. 700 ember élelmét lopkodta, amikor még szinte mindenki koplalt. Pl. a napi élelemhez kiadott 28 kiló vaj helyett csak 8 kilót osztott ki. A többit mindig kihordatta a krumplihéjat kihordó asszonnyal és utána kint eladta. A mai napra kiadott vajmennyiséget is a hűtőszekrény mögé dugta, ott találták meg jéggé fagyva. Szeptember 18. Elhatároztam, hogy többet nem írom le az élelmezést, de a mai napit úgy döntöttem mégis lejegyzem. Langsbergbe mentünk egy hadifogolytábort építettünk SS-ek részére. Öten kaptunk két óriási csomagot. Nekem jutott egész napra 12 nagy keksz, 10 mogyoróskeksz, 20 dkg porcukor, 5 limonádépor, 20 dkg-s disznóhús konzerv, 2 pudding, 1 doboz főtt zöldbab, 20 dkg marhahús konzerv, 25 dkg füstölt császárhús, 10 dkg vaj, 10 dkg narancsjam, 20 drb cigaretta, 1 szelet töltött csokoládé, 1 szelet kókusszal töltött csokoládé, 5 dkg kókusz vaj, 2 kávépor, 2 rágógumi és 2 sütemény por. Táborparancsnokunk reggel az élelem kiosztása után megjegyezte: Azt akarja, hogy a magyar hadifogoly megérje, hogy ott hagyja az ételt. Szeptember 20. A táborba fogorvos érkezett, hogy mindannyiónk rossz fogát megcsinálja. Azonnal elmentem és hozzá fogott fogaim töméséhez. Szeptember 26. Századunkon kívül még hat század dolgozni járt ki a táborból nem messze tőlünk egy nagy autószétverő telepre. Három hónap alatt vagy tízezer gépjármüvet vertek széjjel. Mi nem hittünk nekik. Ma meggyőződtünk róla. Odamentünk mi is dolgozni. Hatalmas telep. A háborúban megsérült kocsikat verték szét. Nemcsak a sérülteket, de a még üzemképeseket is. Nekünk is kiadták a parancsot. Brigádokat alakítottak, már mint bontóbrigádokat. Minden brigádnak jutott egy hegesztőpisztoly is. Első feladat az volt, hogy a gépkocsik műszerfalát össze kellett törni, majd nagy kalapáccsal a motorról le kellett törni a sebességválltóblokkot. Kiskocsikkal elhordták a gépkocsik részeit. A fakarosszériát egy nagy égető telepen 319