Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

Július 30 - augusztus 4. Minden reggel Aichachba mentünk. Alig telt el egy hét, feledtük a rosszat, szinte újjászülettünk. Olyan élelmezésben volt részünk, amilyet talán még otthon sem kaptak meg. Borjúszelet, saláta, malacpecsenye stb. Közben naponta 100 km-t utazva sok szépet láttunk. Egy alkalommal bekísértek bennünket az MP-sek (rendőrök) Münchenbe, mert gépkocsivezetőnk gyorsan hajtott. Az egész városon végigmentünk. A rendőrség előtt pedig leszallhattunk, sétáltunk egy órát. Megértük azt is Németországban, hogy mi lettünk a járókelők középpontjában. Mindenki cigarettát kért tőlünk. Abban a helyzetben voltunk, bőven volt már cigarettánk is. Munkahelyünkön naponta három csomagra valót kaptunk. Azon nem csodálkoztunk, hogy gyorshajtásért bevittek bennünket a rendőrségre, mert gépkocsivezetőink, akik négerek voltak igen gyorsan hajtottak mindig. Az is igaz, hogy biztos kezüek voltak, de többször mi is megrémültünk. Egyik alkalommal szemben jött velünk egy másik megrakott gépkocsi. Mi is mentünk vagy 120-130 km-s sebességgel, a szembejövő ugyancsak annyival. Egy keskeny hídon találkozott a két kocsi. Vártuk a csattanást és a véget. A két kocsi között nem volt 5 cm hézag. Utána mindketten megálltak és vagy másfél órán keresztül egymás vállát veregetve gratuláltak egymásnak és örömtáncot rögtönöztek. Felocsúdva meglepetésünkből, leszálltunk és együtt tapsoltunk, táncoltunk, örültünk, hogy megmaradtunk. Augusztus 5. Vasárnap lévén egész nap pihentünk és ettünk. Reggeli: fekete kávé, 20 dkg kenyér, 10 dkg kolbász, 5 dkg vaj. Ebéd: húsleves, krumpli - káposzta főzelék darált hússal, utána vajas- lekváros kenyér, ki mennyit meg tudott enni. Vacsora: gulyásleves, pótléknak 10 dkg kolbász, 1 vöröshagyma, 20 dkg kenyér. Ebéd után München város ajándékaként mindenki kapott egy egész friss kenyerét. Augusztus 6. Aichachban új munkabeosztást kaptam. Kocsimosó lettem egy felvidéki Bali nevű cigánnyal. Gyönyörű új gumiruhát kaptunk, mellé gumisapkát, gumikesztyűt. Én lettem a vízcsapkezelő, Bali barátom pedig a csővezető. Munkánk abból állt, hogy egy kiválóan kiképzett kocsimosóra ráálltak a megmosandó gépkocsival, és kölcsönös „oké" köszönés után elkezdtük a mosást. Én megengedtem a csapot, Bali pedig nagynyomású vízsugárral tisztára mosta a kocsit. Nem kívánták ezt ingyen: Minden kocsitulajdonos vagy cigarettát, vagy csokoládét, ínyencségekkel honorálta munkánkat. Naponta egy zsáknyi ajándékot vittünk haza. Megtanultunk munka közben gumit rágni. Augusztus 8. Este zsoldjegyzéket írtam. Zsoldot is kaptunk. Havonként 61 márkát. Augusztus 9. Kocsimosás közben odajött hozzánk két asszony. Örömünkre magyarok voltak. Kétyről telepítették ki őket. Mi elláttuk őket gyufával, cigarettával és megígérték, hogy ők is hoznak nekünk, friss zöldségfélét, uborkát, paradicsomot, káposztát. Már délután hoztak is egy nagy nyalábbal. Egy tepsi krumplis pogácsát is sütöttek. A sok nyalánkság mellett, kívántuk az otthon friss ízeket. Főztünk is este jobbnál-jobb otthoni ételt. Augusztus 11. Egyik gépkocsivezetőnk út közben őzet lőtt, nekünk adta. Este őzpörköltet és sültet készítettünk. Augusztus 12-24. Két hét alatt minden megváltozott. Nagyon jól éltünk. Szinte pocsékoltunk. Gyorsan vissza is nyertük kondíciónkat. Augusztus 24 - 29. Augsburgba vittek egy kavicsbányába. Kocsimosónk feltöltéséhez szállítottunk kavicsot. Jártunk a Lech folyó partján, elmentünk Lech mezeje mellett, ahol őseink kalandoztak, vereséget szenvedtek. Messziről az emlékművet is láthattuk. Tovább tartott a jólét, ami szinte hihetetlen; megtörtént már az is, hogy az ételt a konyhán kiöntötték. 318