Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

- No, akkor most daloljanak, azt hogy „Mennyből az angyal"! Lassan csúszva lefelé! No mi is mondtuk, ilyet még nem látott és hallott nagy Németország. Ki sírva, ki nevetve rákezdett, rázendített: „Mennyből az angyal Lejött hozzátok pásztorok, pásztorok!" Volt aki, nem úgy jött lefelé, hanem szinte zuhant a nagy hóba. A nadrágok repedtek. Különös zene volt ez. Dalunk felszállt a magasba. Alig értünk le valamennyien, amikor dalunk harmóniáját a légiriadó szirénahangja segítette. Mondogattuk is magunkban: - Hadnagyunkra most bizony jöhetne égi áldás, egy bomba a fejére és mászhatna a föld mélyébe. A riadó után erdőnkkel szemben volt egy kb. 100-150 méter magas égbenyúló sziklarög. A völgyre néző oldala teljesen függőlegesen emelkedett, mint egy templomtorony. A szikla tetejét csak hátulról lehetett megközelíteni. Hadnagyunk ismét kiadta a parancsot, hogy 20 perc alatt mindenki fent legyen a szikla tetején. A tetőn alig volt egy szobányi terület, ahová fel tudtunk állni. Alattunk a nagy szakadék. Szinte beleszédültünk. A völgyben álldogáló hadnagyunk ismét nótát kért, és kárörvendően röhögött magában. Jó hogy nem rendelte el, hogy mindenki ugorjon dalolva a mélybe! Február 18. Alig ébredtünk fel szolgálatvezetőnk közölte, hogy mindenkinek a fölösleges ruháit le kell adni. Még a saját hazulról magunkkal hozott ruhadarabokat is dobáljuk egy kupacba. Nagy volt az elkeseredés. Ami elhasználódott, azt pedig nem javította senki. Még egyetlen hálóingemet is le kellett adni, pedig abból akartam kapcarongyot csinálni. Nem volt kegyelem! Ez volt az első nap, amikor igen nagy éhséget éreztem. Szerencsére volt cigarettám és egy kenyeret cseréltem, szinte az egészet megettem. Február 19. Százados úr lejjebb adta. Egész délelőtt beszélgetett velünk, a beszélgetést elneveztük „Százados úr hegyi beszédének". Fő mondanivalója: Mivel fegyverünk nincs, fegyver nélkül a megmaradásunkra csak akkor lesz remény, ha összetartunk. Tartsunk össze mi tisztek - mondta - és ti karpaszományosok. Nagyon megvigasztalt bennünket! Délután sportdélutánt rendeztek. Horváth zászlós országos diszkoszvető bajnok tartott bemutatót. Elhajította az első diszkoszt, mi pedig azonnal futhattunk utána, mert megszólaltak a légiriadót jelző szirénák. Több száz repülő szállt el fölöttünk. Parancsba kaptuk, hogy éjjel ruhástól kell aludni, a légiriadók miatt. Február 20. Most már naponta nyolcszor, tízszer futottunk az erdőbe légiriadó miatt. Ha pár percünk volt szabad körletdíszítéssel kötik le időnket. Körletdíszítés. Hordtuk a földet, köveket, kavicsot. Díszes hármashalmokat építettünk. Körülültettük kis fenyőfákkal. Ha elkészültünk, akkor pedig gereblyéztük a salakot, meg kapálgattuk a fenyőfákat. Naponta ötször, hatszor. Fejünk felett pedig zúgtak a repülőgépek. Alig ettük meg a levest, futhattunk az erdőbe. Onnét visszaérve kaptuk meg a krumplis tésztát, majd kezünkben a csajkával, meg a kalánnal futhattunk vissza. Február 21. Ezen a napon nem a riadó miatt kellett abbahagyni az ebédet, hanem pontosan ebben az időben kellett a főtéren sorakozni. Az egyik századosnak adtak át kitüntetést rövid beszéd közepette. - Nem véletlen, hogy az ebédidőben itt vagyunk - mondta Tóth ezredes. - Állandóan sanyargatni kell a testet! A karpaszományos iskolát március 15-ére be kell fejezni. Ezért minden második éjszaka éjszakai gyakorlatot tartunk! Gyakorlatot? Mivel? Az egész gyakorlat csak 30-40 km-es gyaloglásból áll. 306