Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

akkor láttam én is először, amikor tanító lettem. ") Hol és hogyan művelődhetett a lakosság? Kultúrház nem volt. Kocsma kettő. Az egyik az „Olvasókör" nevet viselte. Volt vagy 2-300 kötetes könyvtára. Érték benne Jókai, a többi a „Milliók Könyve" és a ponyvairodalom legjava, valamint elavult gazdasági könyvek az akkori Földmüvelésügyi Minisztérium ajándékai. Az Olvasókör egyik terme volt a színházterem. Földes, kicsiny színpaddal. Előadás alkalmával, aki ülni akart, vitte magával a széket. Az iskola sem mutatott jobb képet. Egy kis sötét, lyukas padlójú tanteremben százéves padokban szorongott 40-50 tanuló egy tanító keze alatt. A felszerelése? Érdemes feljegyezni. Nem lesz hosszú a felsorolás. Az iskola átadásakor az új tanító a következőket vette át: 10 db ötszemélyes padot, 1 asztalt, 1 állványos táblát, 1 szekrényt, 1 harmóniumot, 1 széket, 5 db fizikai kísérleti eszközt, 1 db köbdecimétert, 24 könyvből álló iskolai könyvtárat és 1 nádpálcát. Az ifjúsági könyvtár állományában „A kosárfűz feldolgozása", „Az ázsiai kolera", „Koronázási emlékkönyv", „A gályarabok története", „A kis herceg" című könyvek voltak meg. Középiskolában hárman érettségiztek. Ezek közül kettő a tanító fia volt. A népiskola hatodik osztályáig is csak a tanulók 50 %-a jutott el. Az egész faluban mindössze 2-3 telepes és 4-5 detektoros rádió szólt a lakásokban. A falu bejáratánál állt egy épület, amilyennel a többi sárközi község nem dicsekedhetett. Egy gyümölcsaszalót építtetett az akkori főjegyző, Jákob Konrád. Az aszalóhoz gyümölcs is kellett. Lett is. A maga nyolcvan holdas birtokán ültetett egy hold gyümölcsöst. Aszalni azonban az új építményben sohasem aszalt. Bogár István az ifjú tanító, Sárpilisre kerülésének idején. Ilyen körülmények között, de új iskolaépületben kezdte Bogár István sárpilisi tanítói munkáját. 1944. augusztus 30-án feleségül vette az őcsényi Lovas Évát, kivel haláláig boldog házasságban élt. Október 20-án behívták katonának, tanítói végzettségének megfelelően karpaszományos kiképző iskolába küldték, először Pécsre, majd az orosz előretörések miatt Ausztrián át Németországba került, ahol századának maradványaival amerikai hadifogságba esett. Hazatérése után (1946. márc.) újra kezdett tanítani a pilisi iskolában. Itt keze alól több generáció került ki, apa fiú, anya leány és fordítva. E munka mellett a falu népművelési lehetőségeinek is alakítója lett. A népi együttessé alakult sárpilisi dalos kart 1971-ig vezette Bogár István. Ez alatt Kiváló Együttes címet, valamint Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott a csoport. 292