Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)
Sárpilisi néprajzi, népművelői munkája mellett Bogár István vezette a Decsi Népi Együttest és a Decsi Asszony kórust, ez utóbbi az Országos Röpülj Páva népdaléneklési versenyen első díjat nyert, Kiváló Együttes címet kapott. 1952-1986 között az Ocsényi Népi Együttes művészeti vezetője. 1971-től a Tolna Megyei Tanács VB Művelődési Osztályán néprajzi felügyelő. 1975-től, nyugdíjba vonulásáig, 1983-ig a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ főmunkatársa. Segítő munkát végzett, szakmai tanácsokkal látta el Tolna megye valamennyi népi együttesét, népdaléneklő csoportját. 1966-ban megszervezője volt a Sárközi Napok, majd a Sárközi Lakodalom rendezvényének, amelyet 1983-ig szervezett. Az 1966-ban tartott rendezvényt a Sárpilisi Népi Együttes megalakulása 20. évfordulójának tiszteletére szervezték meg. Erre az időre már a környező sárközi falvak: Öcsény, Decs, Alsónyék is rendelkezett hagyományőrző együttessel, népdalkörrel, tánccsoporttal. A pilisi jubileum megünneplésének ötlete találkozott egy, a többi sárközi faluban is megfogalmazódó igénnyel: egy nagy, az egész Sárközt átfogó rendezvénysorozat tervével. 1966 júniusában a sárpilisi új szabadtéri színpadon nyitotta meg a rendezvénysorozatot az akkori külügyminiszter, Péter János, aki alsónyéki származású volt. A Sárközi Napok keretében „20 éves a Sárpilisi Népi Együttes" címmel kiállítás nyílt a pilisi iskolában. Képek, újságcikkek, filmek mutatták be az együttes 20 esztendejét, s a néprajzi gyűjtő munkát és kutatást. A rendezvény mérlege: Kilenc napos zsúfolt program, jól sikerült találkozók, öt kiállítás, tíz műsoros est, bemutató, négy filmvetítés a Sárköz falvaiban. Néprajzkutatók tanácskozásai, úttörő-találkozó, három nagy sikerű bál, több mint harminc különböző együttes - táncegyüttesek, kórusok, gyermektánccsoportok, bábcsoportok - műsorai. 1967-ben „Bogár tanya" néven magán néprajzi gyűjteményt hozott létre Szekszárd-Szőlőhegyen. A tanyán hazaiak mellett 52 országból érkezett vendégek ismerhették meg a Sárköz népi kultúráját, tárgyi emlékeit és Bogár István sárközi dallamkincsét. Szervező munkája mellett mintegy ezer előadást, tájékoztatót tartott a Sárköz népdalairól, népszokásairól. Publikációi szaklapokban és a Tolna Megyei Népújságban jelentek meg. Könyvet írt a Sárpilisi Népi Együttes sikereiről, keserveiről, történetéről. Még nyugdíjas éveiben is részt vett a sötétvölgyi Úttörőtáborban nyaranta megrendezett néprajzi táborok munkájában, vezetésében. Halálának híre hirtelen és váratlanul következett be 1990. október 5-én. Decsi Kiss János, a helyi lap tudósítója nekrológjában következőképpen emlékezett meg Bogár Istvánról: „Azt hiszem sokakkal elmondhatom, örülök, hogy tölthettem veled olyan órákat, napokat, amikor látszatra - mindent feledve, bizonyságot tettél: milyen a sárközi ember. Itt születtél, éltél és - amit nehezen veszünk tudomásul - sírod is itt domborodik. Öcsény mellett az egész Sárköz a fiának vall. Ez természetesen nagyon szűkre szabott határa annak a körnek, amelyben ismert a neved. Mindig boldogan emlegetted azokat a képeslapokat, melyeket idegen emberektől kaptál olyan címzéssel, hogy: Pista bácsi Ungarn, Szekszárd. Az a hála olvasható ezeken a lapokon, ami csak azokban van akikben megpendült egy húr vígságos történeteid, kakaspörkölted, paprikáskrumplid fogyasztása közben. Amikor halálhíred röppen a világban, rezdülnek ezek a húrok Sárpilistől Bátáig és szerte e hazában. Talán ezért tudtál ízesen sokat mesélni, mert sok volt az is, amit - korosztályoddal együtt - megéltél. Változott a társadalom rendje egyikből a másikba és Te dallal, tánccal maradtál mindenki Pista bácsijának. Jártad a magad választotta utad, de most mesze mentél! Itt hagytad a munkád, amit nem lehet sem befejezni, sem elismerni, legyen bár Magyar Népköztársaság Érdemérem (1952), Köztársasági Érdemérem (1961), Szocialista Kultúráért (1961), Kiváló Népművelő (1962), Ifjúsági Érdemérem (1974), Tolna megyei Tanács Alkotói Díja (1982). Mindez nem számít, mert valamennyi mellé - amint utolsó találkozásunkkor megjegyezted - sikerült apró, de maradandó szálkákat is átvenned. Ilyenek vagyunk mi emberek, hogy a bocsánatkérést mindig olyan pillanatra halasztjuk, amit már nem követhet válasz, amikor nem lesz közös út. " Bogár István naplófeljegyzéseit kiadásra készítette elő, de az eredeti kézírásos napló nem egyezik teljesen az általa készített gépírásos átdolgozással. Általában a családjával kapcsolatos, személyes, olykor intim megjegyzéseit és az ismétlődéseket, elsősorban az étrenddel kapcsolatos leírásait hagyta el. Több helyen összevonta az egyes napokhoz tett megjegyzéseit, lényegtelen, érdektelen részleteket nyomtatásban nem akart megjelentetni. A lényeges, fontos megállapításai minden esetben benn maradtak a kiadni tervezett szövegben. Feljegyzéseit apró jegyzetfüzetekbe írta gyöngy betűivel. Öt füzet tellett meg. Naplója mellett feljegyezte a „katona időm alatti étlap"-ot, ebbe napról napra beírta a napi étrendet. Egy másik füzetecske, melyben a „Munkásszázadunk élete dalban és prózában" című szilveszteri műsorát találjuk, tartalmaz még 293
