Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Gaál Zsuzsanna: Nemes hölgyek egy változó világban

Gaál Zsuzsanna Nemes hölgyek egy változó világban A nőkről alkotott hagyományos kép kétségkívül leegyszerűsítő, az általánosítás bizonyos fokán azonban mégis igaz. Elemei a mai közgondolkozásban, de még a politika konzervatív irányzataiban is fellelhetők, mutatva e múltban gyökerező sztereotípia erejét, amit a feminista mozgalmak másfél évszázada sem tudott egészen letörni. A beidegződés gyenge és gondoskodásra szoruló nőkről szól, akiknek helyét a társadalomban férfiak jelölik ki, apák, férjek és fivérek. A középpontban a család áll, az ifjú évek tanulással telnek, felkészüléssel arra, hogy a lányból asszony és anya lehessen. A mozgástér korlátozott, társadalmi elvárások formálják, létük helyzetüknél fogva kevés nyomot hagy maga után. „Nincsen múltjuk, nincsen történelmük, nincs saját vallásuk" írja a nőkről Simone de Beuavoir 1949-ben megjelent, később nagy hatásúvá váló munkájában.

1 A társadalomtörténetírás új irányzatai felfedezik a nőt, és kísérletet tesznek arra, hogy megírják történetét, nem egyes, kiemelkedő személyiségekét, hanem a mindennapok emberéét. Eredmények kétségkívül születtek, de a férfiak uralta világban keletkezett hiátusok utólag aligha pótolhatók, a korlátozott forrásadottságok mellett a múlt a maga teljességében bizonyosan nem rekonstruálható. Egyes részletei azonban megvilágíthatok, elsősorban azon a területen, ahol életük folyt, a családban, apáik, fivéreik, férjeik mellett, egy állandó és változó elemeket egyaránt felmutató viszonylatrendszer részeként. Elsődleges forrásul a családi levelezés szolgálhat, ami mozaikdarabkákat kínál az életút egyes részleteinek feltárásához, és még inkább alkalmas arra, hogy szerzőik gondolatvilágába pillantsunk, hogy képet nyerjünk mentális sajátosságaikról. Gondolkodásmódjukról és főleg arról, hogy miként reagálnak életük nagy változásaira, milyen lehetőségeket kínál számukra a polgárosodás jegyében fogant új világ. A levélváltásokban feltáruló egyéni sorsoknak vannak általánosítható tanulságai, ha más nem, annyi bizonyosan, hogy új, más szempontok szerint differenciálódik világuk, melyben megőrződnek a hagyományos szerepek, a hozzákapcsolódó értékrenddel, sokáig mércéül szolgálva azok számára is, akik eddig ismeretlen, idegen utakra és választásokra kényszerülnek. Az egykori középbirtokos nemesség anyagi viszonyaiban bekövetkezett változások alapvetően befolyásolták a családok nőtagjainak helyzetét, ám sorsuk alakulásában az általánosan ható tényezőkön kívül jelentős szerepet játszanak az egyéni kvalitások, közösséget mutatva ezzel a férfiak világával. Korlátok közt bár, de fenn áll a választás lehetősége, inkább, mint a rendi társadalom által néhány évtizeddel korábban kínált lehetőségek korában. Figyelmünket az alábbiakban elsősorban a nagyszámú és változatos típusokat felsorakoztató Dőry-nemzetségre fordítjuk, ezen belül kiemelten Mihály családjára. Dőry Mihály 1838-ban nősül, még nagyon fiatal, alig 21 éves. Felesége Hainer Laura nem csupán öt évvel idősebb nála, de még azt sem mondhatjuk, hogy jól csengő nevet viselne, netán jelentős vagyon várományosa volna.

2 A Hainerek a 18. század első felében érkeznek a szász választófejedelemségből Magyarországra, vagyontalanul, a család felemelkedésének zálogává a műveltség és a tudás válik. Laura nagyapja, Hainer János kasznár a Petrovszky uradalomban, apja 1810-től Baranya vármegye levéltárnoka.' A nemesi származás bizonytalan vagy legalábbis nehezen igazolható, az unokának, Dőry Nathalienak utóbb komoly nehézséget okoz. Nem is talál mást, mint csupán közvetett bizonyítékot, a vármegye igazolását, hogy nagyapja már 1844, vagyis a nem nemesek hivatalviselési jogát kimondó törvény megjelenése előtt levéltárnokként tevékenykedett Baranyában.

4 Laura Mihályhoz mérten nem valami fényes parti, ellenkezőleg voltaképp rangon aluli, hiszen a Dőry família a megyében a Perczelek, Csapók, Sztankovánszkyak és Bezerédjek mellett első az egyenlők között, családi, társadalmi kapcsolatai pedig messze Tolna határain túlra nyúlnak. A Dőryeknek rangja, vagyona és elismertsége van, arisztokrata körökből érkező rokonsága, ami nem csoda, hiszen a család egyik ága maga is grófi rangra emelkedett, amikor Ferenc királyi főpohárnokként 1741-ben előbb bárói, majd 1766-ban grófi címet nyert.

5 'idézi: PETŐ, 2003. 516. p. 2 GAÁL, 2000. 15. labia. 305. p. 3 GLÓSZ, 1985. 26. p. 4 TMÖL Dőry cs. i. 5 NAGY, 1858. II. köt. 372. p. 281