Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Gaál Zsuzsanna: Nemes hölgyek egy változó világban
A tolnai ág megalapítója, Dőry László (1674 körül - 1720) adományok és vásárlások útján a 18. század elején szerez mintegy 20 000 holdat kitevő fekvőséget a megyében, amit az utódok tovább gyarapítanák: az 1767-es úrbéri összeírás szerint a Dőryek arisztokrata családok birtokaival vetekedő nagyságú gazdasággal, 27 500 holddal rendelkeznek Tolnában, s ehhez járulnak még a család ősi, soproni birtokai. 6 A 18. század második felére lezárul Tolna újratelepülése, megszilárdulnak a birtokviszonyok, újabb szerzésekre nem igen nyílik már lehetőség. A Dőryek számára sem, így a természetes szaporodás következtében a családon belül nagymértékű birtokosztódási folyamat indul el, ami az unokák nemzedékénél már jelentős vagyoni különbséget indukál az alapító ős két fiának, Ignácnak és Ádámnak az ága között. Mihály a szegényebb ág, Ignácénak a leszármazottja, apai öröksége nem több mint ötszáz hold, ami szerencsésebb rokonaihoz mérten ugyan nem igazán jelentős vagyon, más összehasonlításban viszont mégiscsak tekintélyes birtok. És van még valami, ami ebben a korban még több mint egyszerű kapcsolati tőke. Mihály a nemzetség tagja, s mint ilyen az ősiség törvényének értelmében oldalági vagyonok potenciális várományosa. Az 1838-ban megkötött házassággal két nagyon különböző ember kötött egymással élete végéig tartó frigyet. Sarkított a megfogalmazás, a lényeget illetően azonban mégis igaz: a műveltség és tudás erejét nélkülöző rang és vagyon az egyik, a kisnemesi értelmiségi miliő lenyomatai a másik oldalon. Laura erős és küzdeni tudó személyiség, számos jel utal arra, hogy férjével való kapcsolatában egyenrangú fél. A házasság első két évtizedéről kevés az információnk, nem maradt fenn, mert valószínűleg nem is nagyon született levelezés, egyik lehetséges jeleként annak, hogy a dolgok még rendben folynak, férj és feleség együtt él. A kezdet nehézségeire csak egy sokkal később íródott levél utal, ennek keserűsége azonban inkább a jelennek szól, amit Mihály akaratlanul a múltba is visszavetít. 17 éves házasságuk alatt állandó nehézségek között élnek - panaszkodik, kezdetben féltestvérével, Sándorral folytatott pereskedés keserítette, majd jött a sok gyerek. 7 A pereskedés és a gyermekek gondja a régi élet része, talán természetes velejárója is, ami nem fenyegeti a hagyományos családmodellt, benne férj és feleség szerepkörét. Laura feleség és anya, más a biológia törvényei szerint nem is nagyon lehet, hiszen egyik terhesség követi a másikat: 1839 és 1853 között tíz gyermeket hoz a világra. 8 Mihály gondoskodik a családjáról, biztosítja a gyerekek neveltetésének költségeit, s ha adósságai miatt anyagi nehézségei vannak is, ez nem veszélyezteti a család mindennapjait. Az 1856 után kezdődő történet azonban egészen másról szól. Megszűnt az úrbéri kárpótlás alá eső birtokosokat már nyolc éve védő moratórium, ami Mihály számára a vég kezdetét jelenti. Következményeivel együtt napvilágra kerülnek zavaros gazdasági ügyei, régóta halmozódó adósságai. A család kettészakad, előbb csak azért, mert a férj, aki anyagi helyzetének rendbetételét egy új vállalkozás indításától remélve Mihálydombra költözik. Laura a gyerekekkel Tevelen, az apai örökségként átvett, szülői házban marad, ahol a gazdaság ügyeinek intézését is magára vállalja, annyiban feltétlen, hogy férje levélben adott utasításai szerint eljár. 9 Ez a szerep egyébként nem teljesen idegen tőle, hiszen már máskor is megesett, hogy férje a legnagyobb dologidőben, éppen aratás idején peres ügyeket intézendő magára hagyta, rábízva a betakarítás gondját-baját. 10 Zavaros évek ezek, amikor Mihály egyre nehezebben tudja ellátni a hagyományos elvárások szerint rá rótt gondoskodó, családfői szerepet, igaz, a későbbiek tükrében ez még mindig viszonylag konszolidált állapot. A család kettészakadása, majd teljes szétszóródása 1863 után véglegessé válik. Mihály anyagilag oly mértékben ellehetetlenül, hogy a teljes családi birtokot, s vele együtt a teveli házat is eladni kényszerül. A szerződés szerint a lakóház használata, még néhány hónapig az eladót illeti, utána viszont ez a jog is a vásárlóra száll." Laurának és kiskorú gyermekeinek azonban nincs hová menniük, önkényesen és bérletfizetés nélkül még három évig maradnak. Mihály, aki hivatalt vállal Szekszárdon, mellyel szoba is jár a megyeházán, a hitelezők folyamatos zaklatásának kitéve képtelen arra, hogy családjának lakásbérletet fizessen a megyeszékhelyen. Laura egyedül maradt kiskorú gyermekeivel, gyakorlatilag ellátatlanul. 6 GLÓSZ, 1991. 13. p. 7 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihályné i. 3. dob. férjétől, 1855. 7. 25. 8 Viktor 1839. február, Crestencia 1840. augusztus, Laura 1841. október, Mihály 1843. január, Aladár 1844. július, Nathalie 1846. április, Kázmér 1848. február, Ignác 1849. július, Ernő 1851. szeptember, Pál 1853. június, TMÖL Dőry cs. i. l.dob. 9 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihályné i. 3. dob. férjétől, 1855. 11. 24. 10 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihályné i. 3. dob. férjétől, 1841. 6. 23. 11 TMÖL Tsz. i. 107223/866 282
