Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Tolna megyei népi kalendárium

November 1. - Mindenszentek napja Az 1. századtól kezdődően a keresztény egyházak november elsején ünneplik. Egyházi ünnep, amelyhez a halottakra való emlékezés szokásai, hiedelmei kapcsolódnak, eredetileg azoknak a halott lelkeknek az ünnepe, akiktől a naptár név szerint nem emlékezik meg. A bencés kezdeményezésű kultuszból a magyar bencések is hamar kivették részüket. Altalánossá a Tridenti zsinattal újjászülető szentkultusz nyomán vált, de az utána következő halottak napja miatt elsorvadt, annak vigíliájává lett. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik. Általános dologtiltó nap volt: tilos a földmunka, a répa és a krumpli elvermelése, a varrás, a mosás, a takarítás, a meszelés, az élelmiszernek, pl. a káposztának télire való eltevése, néhol nemcsak e napon, de az egész „halottak hetében". Az őszit mindenszenteknek már a földbe vetve kellett találnia. Bátán úgy tartották, hogy mind a férfiaknak, mind az asszonyoknak tartózkodni kell a nagyobb munkáktól, főleg a mosástól, mert ha mosnak, a halottaik vízben lesznek.

156 Az ozoraiak szerint is, ha mosnak, akkor vízben fog úszni halottjuk.

157 Időjárásra mutató nap, mégpedig a tél időjárására. Régen úgy jósolták meg az időjárást, hogy levágtak egy cserfáról egy ágat, ha belül száraznak találták, akkor azt mondták, kemény tél fenyeget. Ha nedves volt belül az ág, akkor nedves telet lehetett várni. „A nap nedvessége lágy telet jósol, ha tiszta a nap, akkor, havas lesz a tél." A dombóváriak szerint, „ha mindenszentek elfagyasztja a virágot, a december felengedi". A pásztorok azt mondják, hogy ezek a napok; mindenszentek meg halottak napja hozzák meg az esős őszi időket, amitől egyaránt fél a pásztor is meg a juh is. A birka ugyanis olyan állat, amely szeretne mindig szép időben, jó mezőben járni, de esőt sohase lásson. Ha már egy kicsit megveri az eső, akkor úgy megszakadozik a gyapja, hogy egy bugylibicskával át lehet szúrni. November 11. - Márton napja A saváriai születésű pannóniai Szent Márton toursi püspök emléknapja, amelyet az 1611. évi nagyszombati zsinat határozata szerint még megünnepeltek. Középkori kedveltségére és nagy tiszteletére utal a rengeteg Szentmárton helynév és a Szent Márton templom-patrociniumok sokasága a Kárpát-medencében. Népi tisztelete különösen szülőföldjén, a Nyugat-Dunántúlon virágzott. A 14. századi krónikákban határnapként szerepelt: a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság a pap, a felköszöntés (recordatio), a tanító javadalmai között szerepelt. A legenda szerint Szent Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. A ludak azonban gágogásukkal elárulták. Ezzel a legendával hozhatták kapcsolatba a Szent Márton lúdja kifejezés, amelyet használtak a Márton napján elfogyasztott hízott liba és a földesúrnak ezen a napon adandó lúd megnevezésére egyaránt. Szent Márton napja évszázadokon át pásztorünnep is volt. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották. Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A pásztorok mellett a műhelyek és boltok is ünnepeltek. Itt az első gyertyagyújtás megünneplésére a mesterek vacsorát adtak a legényeknek s az ezen feltálalt libasültet „likprádlinak" vagy gyertyapecsenyének nevezték. A polgárok és a nép is levágta a maga libáját s e lakomán kóstolták meg az új bort, amelynek „Márton a bírája" Régebben a pap minden libából egy darabot kapott: persze a legkevesebb húsú „püspökfalatját" küldték el neki. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba mellcsontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. " „A bornak szent Márton a bírája" - tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az "'GAZDÁKNAK... 156 BABOSNÉ 1999. 157 MOLNÁR 1983. 158 Uo. 270