Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
D Spondylus I • Ostrea 56% D Pinna nobilis D Dentalium 1. diagram: A tengeri kagyló- és csigafajták megoszlása a dél-dunántúli késő neolitikus sírokban. A továbbiak során a Dentaliumon kívüli kagylófajtákat a Spondylus terminus alatt tárgyaljuk. Tengeri kagylóból készített tárgyakat 9 dél-dunántúli késő neolitikus lelőhelyről ismerünk, illetve nyolc temető (Lengyel, Szekszárd-Agostonpuszta, Pári-Altacker, Tevel, Györe, Mórágy-Tüzkődomb, Zengővárkony, Villánykövesd) 70 dokumentált temetkezéséből, ami az összes (659) temetkezés 10,7%-át jelenti. Zengővárkonyban 10 sírcsoport 22 csontvázánál, vagyis a temetkezések mindössze 5,8 %-ánál találunk ilyen leleteket. A lengyeli sánc két sírcsoportjában ugyanakkor 22 (32,8%), Mórágyon pedig 17 (15,7%) halottat temettek el tengeri kagylóékszereivel együtt. Néhány lelőhelyen (Mórágy, Györe, Mucsfa) szórványleletként is találtak Spondylust, melyek, szétszántott sírok leletei lehettek. 2. diagram: A Spondylus- és Dentaliumékszert tartalmazó sírok aránya a Dél-Dunántúlon. A Dél-Dunántúlon 629 lengyeli sírból 659 temetkezés különféle viszonyai elemezhetők. A kagylóékszeres csontvázak 52,8%-ánál (37) a Spondylus egyedüli kagylóként jelenik meg, a Dentalium magában pedig 24,2%-ban (17) jellemző. Spondylus és Dentalium kombinációja már csak a temetkezések 22,8%-ában (16) figyelhető meg (2. diagram). A kétféle nyersanyagból előállított ékszerek előfordulását a nagyobb dél-dunántúli temetőkben a 3. diagramban ábrázoljuk: 14
