Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
3. diagram: A Spondylus- és Dentaliumleletek síronkénti megoszlása a nagyobb dél-dunántúli temetőkben. A csak Spondylusszal eltemetett halottak aránya minden esetben magasabb, mint a csak Dentaliummal ellátottaké, kivéve Mórágyot, ahol a Spondylus és Dentalium kombinációk arány feltűnően magas. A tárgyalt temetkezések relativkronológiai helyzetéről a következők állapíthatók meg: Jelleganalízis és szeriáció segítségével összesen 123 dél-dunántúli késő neolitikus sír esetében állapítottunk meg 5 temetőhasználati periódust (Lengyel lal: 17,0%, 21, Lengyel Ia2: 13,8%, 17, Lengyel Ib: 16,2%, 20, Lengyel Hal: 37,4%, 46, Lengyel IIa2: 15,4%, 19), illetve a szeriációs és a régészeti összehasonlító módszer együttes alkalmazásával 269 sírt helyeztünk el három fázison vagy horizonton belül (Lengyel la - korai horizont: 24,9%, 67, Lengyel Ib - átmeneti horizont: 21,9%, 59, Lengyel Ha - késői horizont: 53,1%, 143/). Vagyis a relatívkronológiailag meghatározott síroknak majdnem a fele a korai és az átmeneti horizont között oszlik meg, s több mint a fele a késői dél-dunántúli temetőhasználat idejére datálható. 92 A 69 ismert dél-dunántúli tengeri kagylós temetkezés közül 24 esetében volt lehetőség a periodusonkénti besorolásra az edény kombinációk alapján. A Lengyel lal és Lengyel Ia2 periódusokat egyaránt a sírok 12,0%-a (3-3), a Lengyel Ib periódust 24,0%-a (6), a Lengyel Hal-et 28,0%-a (7), a Lengyel IIa2 periódust pedig ugyancsak 24,0%-a (6) képviseli. A horizontonkénti besorolás már 32 tengeri kagylós temetkezésnél volt lehetséges, ezek 15,7%-a (6) a korai temetőhasználat horizontját és ugyanennyi az átmenetiét képviseli, döntő többségük, azaz 68,4%-uk (26), ellenben a késői horizont lelete. A korai és az átmeneti horizont sírjaiban eltemetett személyek még csak Spondylus ékszert viseltek. A késői horizontban a csak Spondylus ékszert viselők aránya már sokkal magasabb (29,1%, 7), csak Dentalium ékszert a temetkezések 33,3%-a (8) tartalmazott, míg mindkét kagylófajtát a csontvázak 37,5%-ánál (9) találjuk meg (4. diagram). Az adatok jelzik, hogy a különféle tengeri kagylófajták megjelenése relatívkronológiailag meghatározott, s nem foglalhatók össze és tárgyalhatók kizárólag a „Spondylus" terminus alatt. 92 ZALAI-GAÁL 2001; 2006. 15
