Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
régészeti Spondylusok legrészletesebb tipológiai rendszere is, melyben 30 típusba sorolta be a leleteket jellegeik alapján. 18 V. Podborsky a vedrovicei leletek kapcsán foglalja össze a régészeti Spondylus kutatástörténetét és ad lelettipológiai rendszert. 19 A vedrovicei leleteken, akárcsak a dobrudzsai Durankulak-i rézkori példányokon, 20 palaeontológiai vizsgálatokat is végeztek. 21 Makkay János, E. Starnini és Tulok Magdolna a Bicske-galagonyási 1974/1. sírban talált nagyszámú Spondylus gyöngyön végzett tipológiai elemzéseket. 22 Végezetül megemlítendők még H. Todorovának, a Hamangia és Varna kultúrák durankulaki sírleletei alapján sok új adatot közlő publikációi a „Spondylus-problémáról"." A Spondylusból készült ékszerek viselési módjáról az LBK közösségeinél N. Nieszery és L. Breinl írtak kiértékelő tanulmányt. J. Müller és M. B. D. Trubitt a Spondylus „presztizstárgyak" előállításának és cserekereskedelmének kérdéseit is behatóan taglalták, tárgyalva a társadalomrégészeti és néprajzi összefüggéseket is. A Spondylus ékszerek őskori európai elterjedésével kapcsolatban összefoglalóan megállapítható, hogy ezeket az egész neolitikum folyamán, leginkább pedig a Kr. e. 5. évezred első felében készítették és használták. 26 Ezek a tárgyak a korai Vinca kultúra időszakától és az LBK Flomborn-fázisától kezdve nagyjából egy időben terjedtek el Európa nagy területein. A Spondylus előfordulását illetően nagy különbségek fedezhetők fel az egyes régiók között, hiszen egyes területekről, mint pl. Thrákiából, nem ismerünk neolitikus temetőket. 27 A Spondylust is felmutató európai lelőhelyek voltaképpen néhány nagy régióban összpontosulnak, így a Duna-delta körzetében, a Kárpát-medence Dunához és Tiszához kapcsolódó vidékein, az alsó-ausztriai és morvaországi területeken, az Elba és Weser vidékén, valamint a Rajna középső és felső vidékén: mindez jelzi egyben a régészeti Spondylus elterjedésének útvonalait is. 28 A Spondylus ékszer használatával Közép-Európában a 4700-4300 BC (cal.) időszakban hagynak fel, Délkelet-Európa északi részén és a Tripolje-régióban pedig valamivel később. 29 Az európai régészeti Spondylus eredetéről és származási helyéről szóló vita évszázados. A lengyeli sáncon talált leletek kapcsán már Wosinszky Mór is foglalkozott e kérdésekkel, s végül - „szakértői vizsgálásra" - hivatkozva a leletek fosszilis eredete mellett foglalt állást. 30 Megemlítendő, hogy fosszilis tengeri kagyló maradványok a Bécsi-medencében és a Vértesben is előkerültek, Kalicz Nándor szerint azonban az aszódi késő neolitikus kagylóékszerek állapota inkább a recens eredetet bizonyítja. 31 A régészek többsége a kutatások mai állása alapján ugyancsak a Spondylus recens eredetét fogadja el, s ezt bizonyítják az LBK vedrovicei Spondylus leleteinek paleontológiái vizsgálatai is." Egyetérthetünk Ch. Willms-szel 18 SÉFÉRIADES 2003, 355-363. 19 PODBORSKY 2002a, 253-254. 20 AVRAMOVA 2002. 21 HLADILOVÁ 2002. 22 MAKKAY - STARNINI - TULOK 1996, 23. 23 TODOROVA 1995, Abb. 4 (Verbreitungskarte); 2000,; 2002, Karte 8 (európai elterjedési térkép). 24 NIESZERY - BREINL 1993. 25 MÜLLER 1997, 91-106; TRUBITT 2003, 243-277. 26 TODOROVA 2000, 415; PODBORSKY 2002a, 253. TODOROVA 2000, 415., „...the so called absence of burials is not a phenomenon, chaeacteristic only of the southeast European Neolithic, but one to witnessed in a number of pre- and protohistoric cultures from northern Europe to the Fertile Crescent" (BÂCVAROV 2003, 290). 28 Összefoglalóan: KALICZ - SZÉNÁSZKY 2001, 26-28. ' „als in Folge einer kolossalen ökologischen Katastrophe das ganze Gumelnita-Varna Kultursystem im Norden der Balkanhalbinsel zusammenbricht. Diese Kriese hat bereits 400-300 Jahre früher den Süden der Balkanhalbinsel, die Nordägäis und den unteren Strumabereich getroffen" (TODOROVA 1989; 1998; 2000, 416). A karbunai Spondylus-leletekhez: SERGEEV 1963; DERGACHEV 1998. 30 WOSINSZKY 1886, 110., „Még mindig eltérnek a régészek véleményei az iránt, vájjon ez ősi ékszer gyanánt használt kagylók- és csigákat fossil állapotban keresték-e fel a közvetlen környéken vagy pedig távoli csereviszony folytán jutottak azok birtokába. Fontosnak találtam erre Dr. Muciinak azon állítását, hogy ugyanilyen dentaliumokat ő maga többszörösen talált volna FelsőAusztriában az érintetlen tertiär rétegekben. Nagyon valószínű tehát, hogy sánczunk lakón is csak a közeli szomszédságban keresték fel e fossil csigákat" (WOSINSZKY 1885-1890, II, 83). 31 KALICZ 1985, 70. 32 SHACKLETON - RENFREW 1970; RENFREW - SHACKLETON 1979; SHACKLETON - ELDERFIELD 1990. " 3 Sie wurden „durchwegs aus rezenten Schalen der Art Spondylus gaederopus hergestellt" (HLADILOVÁ 2002, 263). 9
